éljen msz és fn 

I. msz 0 (gyakr. ismételve)

’〈vkinek, vminek az ünneplésére, köszöntésére, ill. öröm, lelkesedés, helyeslés kif-ére〉’ ❖ Éljen másodſzor mondom, ’s harmadſzor ’s, éljen (1786 Baróti Szabó Dávid C0826, 13) | Többen ezt kiálták: jól van! helyes! éljen! (1851 Arany János CD01) | Egy öreg. : Tartsa meg az isten sokáig ezt a boldogságot, szivünkből kivánjuk! Mind. : Éljen! (1874 Tóth Ede 8486001, 19) | [Valentine] mohón csapott le a játékosokra: – Gyerekek, beülök ötödiknek! – Bravo, éljen! (1927 Szép Ernő 9665043, 98) | „Justh Gyula –?” „Éljen!” dörögtük vissza (1947 Szabó Lőrinc 9629160, 88) | „Ma mindenki az én vendégem!” – kiáltotta [a flipperkirály]. „Éljen” – csattantak a tenyerek, de nem olyan lelkesen, mint „gondoltam volna” (1979 Esterházy Péter 9129002, 315).

II. fn 4B

’〈ünneplést, köszöntést, lelkesedést stb. kifejező szóként〉’ ❖ Száz Éljent kiáltsatok (1788 Mátyási József C3065, 2) | A’ ki engem ſzeret, igyék egyet velem!” A’ Vendégek erre Éljent kiáltanak, A’ Muzsikák pedig öröm-tust rántanak (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 18) | a teremnek hangos boltozatja Az éljenekre, mint a nyughelyéről Fölvert szelindek, elkezdett morogni (1846 Petőfi Sándor 8366294, 70) | [Nustkorb Andrást] a karzatról néhány bátortalan éljen kisérte (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 99) | a felszabadulás boldogságától mámoros, örömtől síró és zokogó nép nem érte be éljenekkel, kalap- és zsebkendőlengetéssel, hanem körülvette [Szobieszkit], megrohanta, csókolta kezét-lábát, ruháját, még a kengyelvasát is (1957 Ráth-Végh István 9556002, 113).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. éljen!; ÉKsz.; ÚMTsz.

éljen mondatszó és főnév
I. mondatszó 0 (gyakr. ismételve)
〈vkinek, vminek az ünneplésére, köszöntésére, ill. öröm, lelkesedés, helyeslés kif-ére〉
Éljen másodſzor mondom, ’s harmadſzor ’s, éljen
(1786 Baróti Szabó Dávid)
Többen ezt kiálták: jól van! helyes! éljen!
(1851 Arany János)
Egy öreg. : Tartsa meg az isten sokáig ezt a boldogságot, szivünkből kivánjuk! Mind. : Éljen!
(1874 Tóth Ede)
[Valentine] mohón csapott le a játékosokra: – Gyerekek, beülök ötödiknek! – Bravo, éljen!
(1927 Szép Ernő)
„Justh Gyula –?” „Éljen!” dörögtük vissza
(1947 Szabó Lőrinc)
„Ma mindenki az én vendégem!” – kiáltotta [a flipperkirály]. „Éljen” – csattantak a tenyerek, de nem olyan lelkesen, mint „gondoltam volna”
(1979 Esterházy Péter)
II. főnév 4B
〈ünneplést, köszöntést, lelkesedést stb. kifejező szóként〉
Száz Éljent kiáltsatok
(1788 Mátyási József)
A’ ki engem ſzeret, igyék egyet velem!” A’ Vendégek erre Éljent kiáltanak, A’ Muzsikák pedig öröm-tust rántanak
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
a teremnek hangos boltozatja Az éljenekre, mint a nyughelyéről Fölvert szelindek, elkezdett morogni
(1846 Petőfi Sándor)
[Nustkorb Andrást] a karzatról néhány bátortalan éljen kisérte
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
a felszabadulás boldogságától mámoros, örömtől síró és zokogó nép nem érte be éljenekkel, kalap- és zsebkendőlengetéssel, hanem körülvette [Szobieszkit], megrohanta, csókolta kezét-lábát, ruháját, még a kengyelvasát is
(1957 Ráth-Végh István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. éljen!; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások