érdemel ts ige 6b1

1. ’〈annak kif-ére, hogy cselekedetével, magatartásával v. tulajdonságával érdemessé válik arra vki, hogy vmi jóban v. rosszban részesüljön〉’ ❖ hogy réá támadtunk, nem érdemelhette (1772 Bessenyei György¹ C1076, 66) | mit érdemel az a bűnös, kinek záloga most [öreg asszonynénénk] kezébe van rejtve (1858 Jókai Mór CD18) | Az ágyu-öntő Gábor Áron, Ki maga szobrot érdemel (1880 Szász Károly² 8426046, 363) | Ezt érdemlem hát tőled, hogy csúfot űzöl belőlem[?] (1955 Tatay Sándor 9704002, 224) | „Ugye, tudja, hányast érdemelne”, mondta fonetikavizsgán a tanárnő [Buktának], „de magát nem lehet megbuktatni, nehogy az legyen, hogy névre osztályzok, hehe!” (2006 Nádasdy Ádám 3149001, 12).

1a. ’〈annak kif-ére, hogy méltó arra vki, hogy maga mellett tudhasson, magáénak mondhasson vkit〉’ ❖ ſem ök nálladnál job ſzolgát, ſe te nálloknál job urat nem érdemeltek (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 137) | [a Rault játszó Peterdi] korrigált a szerzőn. Talán érezte, hogy Vécsey Anna különb vőlegényt érdemel jó játékáért (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | nem ilyen kehes feleséget érdemelt (1986 Gion Nándor 9190003, 38) | Szegény öregember. Sokkal jobb unokát érdemelt volna (2008 Szilánkokra hullva 3333003, 112).

2. ’〈annak kif-ére, hogy megtörténtével, meglétével rászolgál vmire, megér vmit vmi〉’ ❖ [egyes gyógyszerek hatásának hibás leírása] kemény bntetéſt érdemlene (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 592) | Minden alapos ok nélkül vonták kétségbe azon számos s hitelt érdemlő adatokkal bizonyitott körülményt, hogy a sas védetlen gyermekeket is elorzana (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Külön említést érdemel a fordítási munka (1999 Byte Magazin CD38) | Külön tanulmányt érdemelne a polgárság és a nemesség által birtokolt, ill. említett ékszerek összevetése (2003 Szende Katalin CD58).

Ö: ki~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, érdemlő; TESz. érdem; ÉKsz.; SzT. ~, érdemelhet

érdemel ❖ tárgyas ige ◦ 6b1 ◦
permalink
1.
〈annak kif-ére, hogy cselekedetével, magatartásával v. tulajdonságával érdemessé válik arra vki, hogy vmi jóban v. rosszban részesüljön〉
hogy réá támadtunk, nem érdemelhette
(1772 Bessenyei György¹)
mit érdemel az a bűnös, kinek záloga most [öreg asszonynénénk] kezébe van rejtve
(1858 Jókai Mór)
Az ágyu-öntő Gábor Áron, Ki maga szobrot érdemel
(1880 Szász Károly²)
Ezt érdemlem hát tőled, hogy csúfot űzöl belőlem[?]
(1955 Tatay Sándor)
„Ugye, tudja, hányast érdemelne”, mondta fonetikavizsgán a tanárnő [Buktának], „de magát nem lehet megbuktatni, nehogy az legyen, hogy névre osztályzok, hehe!”
(2006 Nádasdy Ádám)
1a.
〈annak kif-ére, hogy méltó arra vki, hogy maga mellett tudhasson, magáénak mondhasson vkit〉
ſem ök nálladnál job ſzolgát, ſe te nálloknál job urat nem érdemeltek
(1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède)
[a Rault játszó Peterdi] korrigált a szerzőn. Talán érezte, hogy Vécsey Anna különb vőlegényt érdemel jó játékáért
(1879 Mikszáth Kálmán)
nem ilyen kehes feleséget érdemelt
(1986 Gion Nándor)
Szegény öregember. Sokkal jobb unokát érdemelt volna
(2008 Szilánkokra hullva)
2.
〈annak kif-ére, hogy megtörténtével, meglétével rászolgál vmire, megér vmit vmi〉
[egyes gyógyszerek hatásának hibás leírása] kemény bntetéſt érdemlene
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
Minden alapos ok nélkül vonták kétségbe azon számos s hitelt érdemlő adatokkal bizonyitott körülményt, hogy a sas védetlen gyermekeket is elorzana
(1854 Vasárnapi Újság)
Külön említést érdemel a fordítási munka
(1999 Byte Magazin)
Külön tanulmányt érdemelne a polgárság és a nemesség által birtokolt, ill.illetve említett ékszerek összevetése
(2003 Szende Katalin)
Ö: kiérdemel, megérdemel
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, érdemlő; TESz. érdem; ÉKsz.; SzT. ~, érdemelhet
ÚESz: ↪érdem (érdemel)

Beállítások