érdemteljes mn 15B (kissé rég, vál)

1. ’olyan 〈személy v. csoport〉, akinek v. amelynek sok az érdeme, tetteivel, magatartásával sok elismerést, megbecsülést szerzett’ ❖ hogyan is lehetne annak levele únalmunkra, a’ kit érdemtellyes nemes lelkiért [tisztelünk] (1824 Náray Antal C3302, 150) | hatalmas kaczajra fakadt az érdemteljes gyülekezet (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [Hunyadi] Mátyás, mint érdemteljes, de alacsony születésű király (1937 Bánlaky József CD16).

1a. (rég) ’〈ilyen személyre utaló testrész jelzőjeként〉’ ❖ Róma, az ó világnak’ fejdelme, borostyánnal ékesité férfiai’ érdemteljes homlokát (1837 Társalkodó C7974, [117]) | [a halhatatlanság] repkényét is füzé érdemteljes polgár-halántéki körül (1841 Széchenyi István CD1501).

2. ’elismerésre, megbecsülésre méltó tettekben, érdemekben gazdag 〈tevékenység〉, ill. olyan 〈tett, tevékenység v. (mű)alkotás〉, amely végrehajtója v. létrehozója számára sok elismerést, megbecsülést hoz’ ❖ érdem tellyes szolgálatainak jutalmáúl (1828 Fábián Gábor C5614, 71) | érdemteljesen viselé hivatalát (1833 Jelenkor C0226, 147) | a’ tervező gróf több érdemteljes irataiban [rajzolta meg a határtalan nyomorúságot] (1843 Pesti Hírlap CD61) | a fennálló rendszer megvédésének túlbuzgalma oly cselekmények üldözésére vezet, amelyek nemcsak hogy nem büntetendők, de érdemteljesek (1893 PallasLex. CD02) | befejezte kiváló haditettekben dús és érdemteljes életét (1937 Bánlaky József CD16).

J: érdemdús.

Vö. CzF. érdėmteli · érdėmteljes

érdemteljes ❖ melléknév ◦ 15B ◦ (kissé rég, vál)
permalink
1.
olyan 〈személy v. csoport〉, akinek v. amelynek sok az érdeme, tetteivel, magatartásával sok elismerést, megbecsülést szerzett
hogyan is lehetne annak levele únalmunkra, a’ kit érdemtellyes nemes lelkiért [tisztelünk]
(1824 Náray Antal)
hatalmas kaczajra fakadt az érdemteljes gyülekezet
(1855 Vasárnapi Újság)
[Hunyadi] Mátyás, mint érdemteljes, de alacsony születésű király
(1937 Bánlaky József)
1a. (rég)
〈ilyen személyre utaló testrész jelzőjeként〉
Róma, az ó világnak’ fejdelme, borostyánnal ékesité férfiai’ érdemteljes homlokát
(1837 Társalkodó)
[a halhatatlanság] repkényét is füzé érdemteljes polgár-halántéki körül
(1841 Széchenyi István)
2.
elismerésre, megbecsülésre méltó tettekben, érdemekben gazdag 〈tevékenység〉, ill. olyan 〈tett, tevékenység v. (mű)alkotás〉, amely végrehajtója v. létrehozója számára sok elismerést, megbecsülést hoz
érdem tellyes szolgálatainak jutalmáúl
(1828 Fábián Gábor)
érdemteljesen viselé hivatalát
(1833 Jelenkor)
a’ tervező gróf több érdemteljes irataiban [rajzolta meg a határtalan nyomorúságot]
(1843 Pesti Hírlap)
a fennálló rendszer megvédésének túlbuzgalma oly cselekmények üldözésére vezet, amelyek nemcsak hogy nem büntetendők, de érdemteljesek
(1893 PallasLex.)
befejezte kiváló haditettekben dús és érdemteljes életét
(1937 Bánlaky József)
J: érdemdús
Vö. CzF. érdėmteli · érdėmteljes

Beállítások