értő mn-i ign, mn és fn
I. mn-i ign → ért.
II. mn 11C8
1. (rég) ’értelemmel bíró, gondolkodni képes 〈(élő)lény〉, ill. fejlettebb agyi képességekkel rendelkező(, tanulékony) 〈állat〉’ ❖ a’ terméſzet minden él ’s ért állatnak fejét olly ers fedéllel fedezte-bé, hogy annak, hanem ha hoſzſzas ſzoktatás által teljeſséggel el-kényeztettetett, ſemminém hideg nem árthat (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 386) | Azon Elohim, vagy Aleim ſzó néha más Felségeket, avagy Felſégben réſzesíttetett ért állatokat-is jelent (1799 Molnár János C0300, 292) | Amaz [ti. a keleti ember] fátumot hiszen, emez [ti. a nyugati ember] értő lények’ akarati szabadságát a’ magok’ cselekedeteikben (1837 Athenaeum C0014, 25) | A kutya végre, urátol tetszetes pillantatot nyerve, engede ama magnetismus hatalmának melyet az ember szemgolyója értő állatokéra gyakorol (1843 Récsi Emil ford.–Sand 8389001, 38).
1a. (rég, ritk) ’ilyen élőlényre jellemző, a gondolkodás képességét mutató 〈tudat(i működés)〉’ ❖ Aristoteles a’ Lelkeket a’ teſtektl külömböz terméſzetü valóságnak mondotta; és tökélleteſségeikre nézve három karban valóknak tartotta: Animam nutrientem, Animam ſentientem, Animam intelligentem, az az: Tápláló, érz és ért Lelkeknek (1787 Mátyus István C3069, XVI) | Talám vetſz az okos és ért elmére? De ez-is többſzör van éltünk’ gyötrelmére. Az oktalan állat nem gondol elre, Sem viſzſa nem tekint az el-múlt idre (1789 Bécsi Magyar Múzsa C0351, 14) | Embernek legbélyegzőbb vonásait az értő, gondolkodó, fontolgató eszmélet, ’s szabadon cselekvő akarat teszik (1839 Athenaeum C0018, 55).
2. (ritk) ’olyan 〈személy〉, aki képes v. nyitott a valóság, a körülmények v. vmely helyzet értelmezésére, ill. vkinek, vminek a(z elfogadó) megértésére’ ❖ Az hittem, értő, bölcs tanácsosok Ülnek körűlem. Egyet sem lelek. Szép volt, urak, […] E hű embert, czudar cseléd gyanánt Ajtó előtt állatni? (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | jó és értő emberek legyenek belőletek (1913 Szabó Dezső CD10) | ha az értő és féltő barát, Max Brod hű marad Franz Kafka hozzá intézett utolsó kívánságának betűihez [ti. hogy égesse el műveit], ma nem ismernők a Pert, a Kastélyt, az Amerikát, a Naplót (1975 Somlyó György 2056007, 81).
2a. (érzékszervet jelentő, ill. a lélek, szív szó jelzőjeként) ’〈az ilyen befogadásra, megértésre való képesség, nyitottság jelölésére〉’ ❖ Adja Isten, hogy szavam értő fülekbe jusson el (1818 Kazinczy Ferenc C4940, 263) | értő lélekkel néz minden emberi gyöngeségre (1913 Budapesti Hírlap jan. 5. C4701, 34) | ez a panasz mindig értő szívekre lelt (1916 Kaffka Margit CD10) | A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értő szívűek meg fogják érteni (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201) | az ezredvég zilált világában is rengeteg fölfedezésre váró szépség, harmónia van, nem veszett ki a tisztesség és a tisztaság az emberből, csak értő szem kell hozzá, mely mindezt meglátja (1999 Új Könyvek CD29).
2b. ’a látottak, hallottak stb. felfogását, ill. a vkivel való (cinkos) egyetértést v. a vki iránti elfogadást, megértést tükröző v. kinyilvánító 〈gesztus, viselkedés stb.〉’ ❖ [Olvasás közben] minduntalan a szőke lyánka szelíd, bánatos arcára tértek vissza gondolatai: minden betűből az ő szomorúságát olvasta ki […], s azután azt az értő tekintetet, mellyel hozzá felküldött pillanataira felelt… (1846 Jókai Mór CD18) | Egymásra nevettek értőn és egyszerüen; és a kijárat előtt [a fiú] megkapta [az asszony] pontos cimét a mai meghivással (1911 Kaffka Margit 9290043, 30) | Nos, értő, szelíd szót hol vegyek én? (1917 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | – Nem észleltem ájulási szimptómákat. […] Oxigénadósság – nézett rám, biccentve. Értőn visszabiccentettem (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 598) | Ha két ember meg akarja oldani nézeteltérését, az értő figyelem és az énközlések biztosan megkönnyítik a konfliktus megoldását (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044004, 74) | a magyar gyerekek jó része, közel egyharmada nem tanul meg tisztességesen olvasni, értően olvasni (2003 Országgyűlési Napló CD62).
3. ’vmely (szak)területet, művészetet stb. tekintve hozzáértő, szakértő, ill. abban jártas, tájékozott 〈személy v. csoport〉’ ❖ Ért. Intelligens, Peritus [= jártas, tapasztalt] (1808 Sándor István C1533, 51) | [a rosszul fordított színdarabok] újra fordíttatnának értő emberek által (1841 Athenaeum C0022, 319) | műkereskedőinknek nincs koncepciójuk, inkább csak véletlenszerűen kapnak fel itt-ott egy-egy művészt, teljesen alávetik magukat a közönségük szeszélyének, ahelyett hogy értő közönséget igyekeznének maguknak nevelni (1926 Rabinovszky Máriusz CD10) | Kitűnő, úttörő jelentőségű regény, de csak gyakorlott, értő olvasóknak ajánlható (1995 Új Könyvek CD29) | ezt az önértelmezést fogalmazta meg teoretikus igénnyel a költő [ti. Petri György] korai lírájának legértőbb, legerősebb értelmezője, Radnóti Sándor (2004 Arató László 3254002, 74).
3a. (testrészt, érzékszervet jelentő szó jelzőjeként) ’〈az ilyen hozzáértés, jártasság jelölésére〉’ ❖ E’ clenodiák [= kincsek] közelebbi megvizsgálása kétség kivül világot gerjesztett volna, ha egy Horvát István, egy Jankovich Miklósnak értő kezeibe kerül vala! (1833 Honművész C6067, 545) | Babits ítélete mindazok közvéleményét fejezi ki, akik értő füllel tudják hallgatni a költőt, elsősorban a költők közvéleményét, akik nálunk szinte egyedüli olvasói a költészetnek (1937 Schöpflin Aladár 9590003, 192) | [a privatizáció során] talán értő kezekbe kerül a ma még holt állami vagyon (1991 Vég Gábor 2003031, 13) | [Lomtalanításkor] a kupacok tartalmát értő szemek és kezek szelektálják – társadalmi rétegeződéstől függetlenül (2000 Lakáskultúra CD39).
3b. ’hozzáértést, szakértelmet, ill. tájékozottságot, jártasságot kifejező, arra utaló 〈megnyilvánulás, tevékenység〉’ ❖ Sinaida értő tekintettel vizsgálta [a lányt]. – Miket beszélt ön odabenn? – szólt végre, – ez cselédleány volna? (1915 Budapesti Hírlap dec. 4. C4703, 15) | a kiforrt újbort milyen értőn ízleli (1941 Illés Endre CD10) | A kerékcserét az ő értő segítségükkel ütöttük nyélbe (1990 Lovass Zoltán 1097001, 176) | Bárki megcsodálhatja a szakemberek értő munkájának eredményét [ti. a helyreállított Sándor-palotát] (2002 Népszava jún. 6. C7465, 7).
III. fn 1C
’olyan személy, aki hozzáértő, képzett, ill. jártas, tájékozott vmely (szak)területen’ ❖ A’ Belvedérben való Herkules’ dereka haſonlóképen minden Értknek tsudálkozását meg-érdemli, ’s a’ Képfaragóktól még moſt-is ſzorgalmatoſan tanúltatik, ha bár ſem feje, ſem karjai, ſem pedig lábai nintsenek (1795 Sokféle C1527, 171) | [Kárász helységnek van] egy fáradhatatlan derék lelkésze, kit a „Gazdasági kistükör” előszava eléggé felajánl, mint a szőlő- és gyümölcstenyésztés értőjét (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [a] festészet egyik legjobb elméleti értője (1943 Illyés Gyula 9274255, 230) | Miután Hummel mindezt [ti. az improvizációt] évekig gyakorolta, először igen kis létszámú, válogatott közönség előtt, amely részben értőkből, részben laikusokból […] állott, fantáziált és gondosan megfigyelte, milyen hatást gyakorol ez közönségére (1974 Pernye András 9527003, 378) | Ezek a voltaképpen pályakezdő Etelka-versek azonnal az értő szemébe villantják a később klasszikus értékűvé tisztult aranyat (1996 Szabó Magda 9630006, 26).
Ö: dolog~, hozzá~, meg~, mű~, szak~, zene~.
ÖU: betű~, irodalom~, maga~, muzsika~, vers~.
ÖE: ~tehetség.
Vö. CzF. ~, értőleg; ÉKsz.; SzT.