agg¹ tn ige 3a6 (rég v. nyj)  aggik

1. ’aggódik, aggodalmat érez vki’ ❖ ámbár a Gróftól túdósitásom volt, még-is az alatt szörny nyúghatatlanságban agtam (1779 Mészáros Ignác ford.–Leprince de Beaumont C3091, 197) | Agg a’ nép a’ két vitézért (1833 Vörösmarty Mihály 8524243, 125) | édes jó anyám, ne aggj Miattam úgy (1843 Czuczor Gergely C1242, 45) | Örvendő zaja kelt a derék hős elmaradásán Aggó tábornak, boldog megjöttüket értvén (1879 Szabó Dávid C3764, 35) | Ilon csak a virágos parkot bújja, Leczkéiért nem agg, keserg sokat (1881 Széchy Károly C3905, 21).

2. ’(búsulva v. aggódva) gyötrődik, ill. (így) töpreng, gondolkodik vmin, vmiről vki’ ❖ a’ ſzerelmünknek Vége lett, ’s-meg-eskütt hivségünknek; A’ mit a’ Halál Egy máſtól el-válaſzt: ſajnálhatni, De mértékkel kell azután aggni, Hogy az Iſteni bölts rendeléſek Ne állittaſſanak kegyetlenségnek (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 298) | Ha bánom is, édes barátom, hogy a’ háború rettegése velem a’ nagyobb, a’ 3szor nagyobb [vers]csomót elégettette, más részről nnem tudok rajta sokat aggani (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 357) | Agg, tünődik, vész az ifju: Fáj a’ feje, fáj szive (1824 Vörösmarty Mihály 8524144, 271) | Agg maga, ’s gondolatokba merűl őr lelke Dobónak. Látja jövendőjét, ’s mint veszedelem’ fia nem dől Abba vakon ’s botorúl (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 103) | Remény nints Meg menekedni [a dögvésztől], tsak a’ sírban végződik az inség. Kényekként élnek, hasznosról senki sem aggik. Hasznos mert nintsen (1831 Hasznos Mulatságok C8335, 266) | M’ért agganék, Ha nincsen bánatom (1859 Pajor István C3383, 53).

3. agg vkivel, vmivel ’törődik, foglalkozik vkivel, vmivel vki’ ❖ Reménykedéseddel, panasziddal most nem aggok (1778 Faludi Ferenc C1664, 88) | Be jó, hogy Istennel nem agg semmit (1886 Endrődi Sándor C1570, 39).

3a. agg vkire, vmire ’ügyel, figyel, ill. gondot fordít v. gondot visel vkire, vmire vki’ ❖ inkább aggott az ő mentségére, mint a’ magáéra (1773 Kónyi János ford.–Aulnoy C2741, 43) | Ebben az idben már annyira meg fészkelték magokat a’ Hunnok, hogy magok ugyan a’ Nemesek, otthoni dolgaikra, és gazdaságjaikra is aggottak, a’ küls apróbb hadakat pedig, kivált a’ futó rablást és ’sákmányolást, a’ meghódoltt tartományokbúl, mint szolgákbúl szedett katonákkal, vagy legalább illyenekkel kevert haddal folytatták (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 208) | nem […] űzöm az elmúlt Dolgoknak nyomait, sem avúlt hírökre nem aggok (1825 Vörösmarty Mihály C4534, 165) | a most tárgyaltakhoz csatlakozik az a Zala-szerte járatos szerkezet: nem aggom rá = nincs gondom rá. Tennáp behortuk, ami kis szénánk vót, mast legalább nem aggunk rá (1905 Kertész Manó C5963, 58) | Úgy agg rá [ti. a vezérlóra] a többi ló, mint katonaság a tisztjére (1911 Malonyay Dezső 8292022, 66) | A kaná̭szok csalá̭dos embërëg vuò̯tak. Akine̬k vuò̯t takariè̯kos felesigë, asz könnyëm mëgét, kënyië̯̀rre nëm aggot (1947 Őrség C6857, 103).

4. ’〈személy, ill. test〉 öregszik, (meg)vénül’ ❖ öregedni, vénülni, vénhedni, megvénülni, aggani: alt werden, veralten (1818 Márton József¹ C3043, 613. hasáb) | Nemzetiségünk erőteljes teste olly sok századoknak hosszú folyta alatt is aggni nem, sőt mondhatni ifjodni kezd (1841 Pesti Hírlap CD61) | Szenvedni s vénűlni, csak ez az élet! A virág, melly leveleit elhullatja, irígyelheti annak sorsát, melly száráról leszakasztatik. Levelezni… aggani… (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard 8366459, 61) | Országunk érdemekben aggott nagy nádora (1845 Jelenkor C8311, 461) | Körűled néma pusztaság van, S aggsz meg nem értve senkitűl (1883 Szász Károly² C3826, 196).

5. ’〈(aludt)tej〉 rendsz. melegedve savóra és összesűrűsödő csomókra szétválva (meg)túrósodik’ ❖ ȧggik: megkeményedik; főleg tejről: turóvá lesz. Innen ȧggȧszt, ȧggȧsztal (1893 Magyar Nyelvőr C5957, 432) | aggik (-ott, -gyon) tn. i. ’az aludttej túróvá keményedik’ – Mostannék hijába, má nëm tok annyi aluttejet, mer ippen a zelőp tëttem fő agganyi a porheltre (1974 Magyar Nyelvőr C6025, 83).

Vö. CzF. agg²; ÉrtSz. agg¹, agg²; TESz. agg, aggódik; ÉKsz. agg², agg³; ÚMTsz. aggik, aggik²

agg² mn és fn 3A1 (vál) 

I. mn

1. ’(nagyon) öreg, előrehaladott korú 〈személy, kül. férfi, ill. ritk. állat〉’ ❖ Ne hogy majd mellled ki dlvénn agg férjed; Fijatal korodbann özvegységed’ érjed (1787 Főldi János ford.–Cats 7112001, 45) | A’ levegő’ szabad mezejében Leng az agg sas utósó röptében (1831 Vörösmarty Mihály 8524219, 99) | a veszprémi apácza-zárdába vonul agg nagynénjéhez (1862 Remellay Gusztáv 8391004, 76) | Ne lássatok gondolatban hajlott, remegő karú agg nagyapát (1890 k. Szalay Fruzina 8418015, 17) | az agg Priamos fia holttestét koldulja (1914 Róbert Jenő CD10) | Az apjukat őrületbe kergető leányok egy agg, már cselekvésre képtelen, éppen ezért kiszolgáltatott emberrel kerültek szembe (1964 Pilinszky János 9531185, 236) | Ennél a kapunál vette karjaiba az agg Simeon a gyermek Jézust (1995 BibliaiLex. CD1207).

1a. ’ilyen emberhez, ritk. állathoz tartozó, ill. ilyenre jellemző’ ❖ agg rántzai (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 101) | Bár agg, nem gyenge még korod (1824–1825 Vörösmarty Mihály 8524399, 117) | fiatal éretlenség vagy agg együgyüség (1841 Vörösmarty Mihály 8524430, 34) | És néha, hogyha agg kezük játszik egy szőke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szüksége többé (1928 Weöres Sándor 9788021, 29) | agg szív ifjúként vigadva (1976 Csorba Győző ford. 9091055, 59).

1b. (kissé rég) ’nagyra nőtt, vén 〈fa〉’ ❖ boglyas, agg Tölgy-fák (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 256) | csak alig hallom a’ vígság lármájít, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem (1804 u. Berzsenyi Dániel 8054061, 73) | Amott egy agg cserfa zöldűl (1847 Gyulai Pál CD01) | játszi gyermekévemet őrzi a cserje, őrzi az agg cseresznyefa mosolygó ága (1928 Gulyás Pál 9198030, 18).

2. (kissé rég) ’régi, öreg, vén 〈dolog〉’ ❖ agg föld’ (1822 Vörösmarty Mihály 8524374, 41) | a herczeg behajtatott kopott kabátjában és agg csézájában a generál kapuján (1832 Fáy András¹ 8139007, 123) | agg Retyezát (1835 Vörösmarty Mihály 8524247, 179) | somlai Csillogjon agg kancsódban (1846 Császár Ferenc 8081002, 21) | síma márványhidak is görbítették elénk agg hátaikat (1913 Babits Mihály 9014130, 124) | Az agg torony, szomorú titkok huholója (1955 Csanádi Imre 9082001, 457).

2a. (rég) ’régi időkből eredő v. származó, ősi’ ❖ Meg marad bölts Horátz agg syſtemájábann (1789 Orczy Lőrinc 7249015, 183) | megrögzött agg szokásunk (1835 Széchenyi István 8429026, 111) | az agg hitet, Melyben születtek s haltak őseim, Jákobnak és Dávidnak ős hitét Hogy hagyjam el? (1843 Jókai Mór 8209016, 18).

3. ’aggasztó, aggodalmat keltő, ill. aggódó, aggodalmaskodó’ ❖ Mentt az agg bútúl az arany középſzer (1806 Verseghy Ferenc 8518015, 91).

II. fn

’idős, öreg ember, kül. férfi’ ❖ Király, ki most sírbann ſzállott trónusából, Koldús, ki kenyérért kíált furuglyából, Kis tsetsem, ki sír ſzoros pólyájából, Agg, ki földbe vágyik kínos nyoſzolából (1789 Barcsay Ábrahám 7019012, 125) | S mig korona övedzi az aggnak ősz haját Még fris babér az ifjú Redőtlen homlokát (1835 Eötvös József 8126029, 17) | A dohánykezelési munkálatokat a nők, gyermekek s aggok is elvégezhetik (1893 PallasLex. CD02) | aggok menhelye (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 100) | Tündérország boldogságának forrása itt szenilis aggok és ártatlan leánykák együgyű idilljéből táplálkozik (1989 Zappe László 2046007, 18).

Ö: meg~.

Vö. CzF. agg¹; ÉrtSz. agg¹; TESz.; ÉKsz. agg¹; SzT.; ÚMTsz. agg¹, agg²