alakpár fn 4A6 (Nyelvt)

’ugyanannak a szónak (jelentésben v. stílusértékben elkülönült) két alakja, ill. az alaktani rendszerben összefüggésben álló két (szó)alak’ ❖ A csend névszónak a magyar irodalmi nyelvben van egy csönd alakpárja is (1942 Bóka László 9064027, 105) | a szóhasadás a régi nyelvben is létrehozott olyan alakpárokat, amelyeknek tagjait ma már egymástól teljesen független szóknak érezzük, pl. mell és mál, sor és szer, sajog és csillog (1959 Grétsy László 2056039, 95) | A határozatlan és határozott (alanyi és tárgyas) igei alakpárok csak a 3. személyben lehettek meg az alapnyelvben (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

alakpár főnév 4A6 (Nyelvt)
ugyanannak a szónak (jelentésben v. stílusértékben elkülönült) két alakja, ill. az alaktani rendszerben összefüggésben álló két (szó)alak
A csend névszónak a magyar irodalmi nyelvben van egy csönd alakpárja is
(1942 Bóka László)
a szóhasadás a régi nyelvben is létrehozott olyan alakpárokat, amelyeknek tagjait ma már egymástól teljesen független szóknak érezzük, pl. mell és mál, sor és szer, sajog és csillog
(1959 Grétsy László)
A határozatlan és határozott (alanyi és tárgyas) igei alakpárok csak a 3. személyben lehettek meg az alapnyelvben
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások