arszlán fn 4A9

1. (rég) ’oroszlán mint állat’ ❖ Keríts vad állatot, vad arszlánt (1836 Székács József C6005, 468) | Deli volt Genubát mint fiatal arszlán, melly sörényét kezdi hányni (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 1203) | mind a három Mogorva, zord és vérszomjas alak, […] Erősek, mint a tigris, vagy az arszlán (1898 Juhász Gyula¹ CD01).

2. (rég) ’hős, bátor férfi’ ❖ bé-izentem a’ Hal-vérekhöz magyarossan: hogy, ha mindgyár még annyit öntenének-is a’ garatra; véröket még se melegithetnék-úgy-meg magokban: hogy Arslánok lönnének (1786 Dugonics András 8116003, 287) | [Kossuth] volt a nap arszlánja (1887 Jókai Mór CD18).

3. (vál) ’nagyvilági életet élő, divatos, elegáns öltözködésű, megjelenésére sokat adó (fiatal) férfi, divatfi, ficsúr, dendi’ ❖ néhány lelkes férfiu – az ugynevezett „árszlánok”-ból, ki a’ jól s izléssel készült hazai kelmét használni kész volna (1841 Pesti Hírlap C1514, 293) | ketten tündököltetek végig a korzón gavalléri ragyogásban. […] az ilyesmi már végkép kiveszett a világból. […] „arszlánok” nincsenek többé (1933 Csathó Kálmán 9086004, 78) | [Venczel] egy arszlán ifjú könnyedségével vitte magát ragyogóra simított hajzata és éppúgy tündöklő lábbelije közt az utcán (1946 Illyés Gyula 9274058, 245) | kurizáló arszlánok (1995 Új Könyvek CD29).

ÖE: ~bőr, ~fog, ~szívű.

Sz: arszláni, arszlánka, arszlánkodik, arszlános, arszlánság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

arszlán ❖ főnév ◦ 4A9 ◦
1. (rég)
oroszlán mint állat
Keríts vad állatot, vad arszlánt
(1836 Székács József)
Deli volt Genubát mint fiatal arszlán, melly sörényét kezdi hányni
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
mind a három Mogorva, zord és vérszomjas alak, […] Erősek, mint a tigris, vagy az arszlán
(1898 Juhász Gyula¹)
2. (rég)
hős, bátor férfi
bé-izentem a’ Hal-vérekhöz magyarossan: hogy, ha mindgyár még annyit öntenének-is a’ garatra; véröket még se melegithetnék-úgy-meg magokban: hogy Arslánok lönnének
(1786 Dugonics András)
[Kossuth] volt a nap arszlánja
(1887 Jókai Mór)
3. (vál)
nagyvilági életet élő, divatos, elegáns öltözködésű, megjelenésére sokat adó (fiatal) férfi, divatfi, ficsúr, dendi
néhány lelkes férfiu – az ugynevezett „árszlánok”-ból, ki a’ jól s izléssel készült hazai kelmét használni kész volna
(1841 Pesti Hírlap)
ketten tündököltetek végig a korzón gavalléri ragyogásban. […] az ilyesmi már végkép kiveszett a világból. […] „arszlánok” nincsenek többé
(1933 Csathó Kálmán)
[Venczel] egy arszlán ifjú könnyedségével vitte magát ragyogóra simított hajzata és éppúgy tündöklő lábbelije közt az utcán
(1946 Illyés Gyula)
kurizáló arszlánok
(1995 Új Könyvek)
ÖE: arszlánbőr, arszlánfog, arszlánszívű
Sz: arszláni, arszlánka, arszlánkodik, arszlános, arszlánság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások