bátortalan mn és hsz 

I. mn 14A

1. ’természeténél v. helyzeténél fogva félénk, aggódó, szorongó, ill. vminek a következményeitől félő 〈személy〉’ ❖ [Kádár] ſzavaival neki-bátorodván Etele, meg-ersítette bátortalan ſzívét (1786 Dugonics András 7087010, 134) | bátortalan, ok nélkűl aggódó (1826 Szilasy János C4031, 84) | nők körül oly bátortalannak érzem magamat (1872 Toldy István 8482001, 24) | tehetetlenek arra, hogy gondolkozzanak és bátortalanok arra, hogy cselekedjenek (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | [a fiú] egyre idegesebb, bátortalanabb, visszahúzódóbb, dadogni kezd (1932 Illés Endre CD10) | A gyermek hiányosnak, értéktelennek érzi magát, bátortalan és erőtlen minden olyan helyzetben, ahol önmagára hagyatkozva kellene döntenie (1973 Ranschburg Jenő 1130002, 84).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈cselekvés, megnyilvánulás〉’ ❖ Az Ifjú eggy bátortalan, de ég tekintettel tudakozza tlle ha szereti é? (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 213) | [két lány közelített] csendes léptekkel a vízhez, bátortalanúl mint szomjas őzikék (1830 Aurora C0037, 152) | kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan léptekkel (1856 Jókai Mór C2252, 207) | bátortalan modort (1884 Szathmáry Károly 8428005, 53) | kicsit félve és bátortalanul kopogtam be az akkori Andrássy úti szerkesztőség ajtaján (1946 Egry József 9120001, 107) | Biztatja-e gyerekét önvédelemre, ha viselkedését bátortalannak látja? (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044004, 69).

2. (rég) ’veszélyekkel járó, nem biztonságos 〈cselekvés〉, ill. veszélyeztetett 〈hely〉’ ❖ Fiumától egész Triestig bátortalan az út, mert … sok Tolvajok háborgatják az Utazókat (1796 Teleki Domokos¹ C4105, 275) | a’ hideg észak tájon támadt tűz ha jobban talál terjedni, könnyen bátortalanná teheti a’ lakást (1809 Cserey Farkas² C2559, 428) | bátortalanná teszi az életet és vagyont (1833 Jelenkor C0225, 116) | Más Bandák a Jordán völgyét teszik bátortalanná (1872 Asbóth János C0668, 245).

II. hsz 0 (irod)

’félve, félénken’ ❖ A lompos eb előkullogott az udvar hátuljáról s ugatni kezdett, de csak lassan, bátortalan (1877 Vértesi Arnold 8520001, 11) | tétova lábad bátortalan tapogatózik (1923 Szabó Lőrinc 9629057, 30) | csak nézték a gyermeket, míg egyikük bátortalan megsimogatta azt a gyönge arcot (1991 Imre Flóra 2038016, 75).

Vö. CzF. ~, bátortalanul; ÉrtSz.; TESz. bátor¹; ÉKsz.; ÚMTsz.

bátortalan melléknév és határozószó
I. melléknév 14A
1.
természeténél v. helyzeténél fogva félénk, aggódó, szorongó, ill. vminek a következményeitől félő 〈személy〉
[Kádár] ſzavaival neki-bátorodván Etele, meg-ersítette bátortalan ſzívét
(1786 Dugonics András)
bátortalan, ok nélkűl aggódó
(1826 Szilasy János)
nők körül oly bátortalannak érzem magamat
(1872 Toldy István)
tehetetlenek arra, hogy gondolkozzanak és bátortalanok arra, hogy cselekedjenek
(1878 Mikszáth Kálmán)
[a fiú] egyre idegesebb, bátortalanabb, visszahúzódóbb, dadogni kezd
(1932 Illés Endre)
A gyermek hiányosnak, értéktelennek érzi magát, bátortalan és erőtlen minden olyan helyzetben, ahol önmagára hagyatkozva kellene döntenie
(1973 Ranschburg Jenő)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈cselekvés, megnyilvánulás〉
Az Ifjú eggy bátortalan, de ég tekintettel tudakozza tlle ha szereti é?
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
[két lány közelített] csendes léptekkel a vízhez, bátortalanúl mint szomjas őzikék
(1830 Aurora)
kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam bátortalan léptekkel
(1856 Jókai Mór)
bátortalan modort
(1884 Szathmáry Károly)
kicsit félve és bátortalanul kopogtam be az akkori Andrássy úti szerkesztőség ajtaján
(1946 Egry József)
Biztatja-e gyerekét önvédelemre, ha viselkedését bátortalannak látja?
(1986 F. Várkonyi Zsuzsa)
2. (rég)
veszélyekkel járó, nem biztonságos 〈cselekvés〉, ill. veszélyeztetett 〈hely〉
Fiumától egész Triestig bátortalan az út, mert … sok Tolvajok háborgatják az Utazókat
(1796 Teleki Domokos¹)
a’ hideg észak tájon támadt tűz ha jobban talál terjedni, könnyen bátortalanná teheti a’ lakást
(1809 Cserey Farkas²)
bátortalanná teszi az életet és vagyont
(1833 Jelenkor)
Más Bandák a Jordán völgyét teszik bátortalanná
(1872 Asbóth János)
II. határozószó 0 (irod)
félve, félénken
A lompos eb előkullogott az udvar hátuljáról s ugatni kezdett, de csak lassan, bátortalan
(1877 Vértesi Arnold)
tétova lábad bátortalan tapogatózik
(1923 Szabó Lőrinc)
csak nézték a gyermeket, míg egyikük bátortalan megsimogatta azt a gyönge arcot
(1991 Imre Flóra)
Vö. CzF. ~, bátortalanul; ÉrtSz.; TESz. bátor¹; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások