bölcselet fn 3B
1. (/vál) ’a lét alapelveit, az ember világbeli helyét, Isten, a természet, a történelem, a gondolkodás, a nyelv stb. legáltalánosabb problémáit és törvényeit vizsgáló (rendszerező) tudomány v. gondolkodási mód, ill. filozófiai tan; filozófia’ ❖ Napi és heti íratokból nem fog senki bölcseletet vagy történettudományt tanulni (1837 Bajza József C0715, 233) | Nem volt talán még soha politikai mozgalom, melyre a bölcseletnek és államtudományoknak nagyobb befolyása lett volna[, mint a nagy francia forradalomra] (1857 Eötvös József C1598, 159) | a könyvtárak közül azokat szeretem legjobban, amelyekben nem a főművek vannak, hanem ami körülöttük történt: Comte pozitivista bölcselete helyett szívszerelmével írt vacak regénye (1933 Cs. Szabó László CD10) | fölfedezték, hogy a görög bölcselet nem a szaktudományok mellett vagy fölött álló tiszta filozófia, hanem azokkal állandó kölcsönhatásban van (1990 Steiger Kornél 2029028, 643).
1a. (kissé rég, Isk) ’ez mint tantárgy’ ❖ [Révai Miklós] bölcseletet Nagy-Károlyban, egyházi tudományokat Nyitrán hallgatott (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [Pázmány Péter] három évig működött a gráci egyetemen mint a növendékek felügyelője, mint a bölcselet tanára (1899 Horváth Cyrill² 8580002, 306) | magyarul tanította a bölcseletet és a mértant (1971 Keresztury Dezső CD30) | [Vecsei József] 1836-tól a [debreceni] református kollégiumban a bölcselet tanára (1997 Ojtozi Eszter CD40).
2. (kissé rég) ’élettapasztalat, bölcsesség’ ❖ az a kérdés: mint illik össze az egész mű a nemzetnek s emberiségnek czélaival, és az egész miveltség bölcseletével? (1830 k. Berzsenyi Dániel C1072, 191) | [a közmondásban] mély bölcsélet, vagy nagy igazság rejlik (1847 Táncsics Mihály C4085, 231) | a békesebb természetü ember jó orral érezvén valami gyanusat, bölcselettel azt mondja (1864 Vas Gereben C4381, 56) | Arany János, aki egy életen át hiába kereste pogánykori költészetünk nyomait, meglelhette volna benne [ti. a Kalevalában] mindazt, amit a kereszténység tűzzel-vassal kiirtott, ázsiai hagyományainkat, hitregéinket, a regösénekek és a virágénekek egész lelkiségét. Ez a világszemlélet és bölcselet a miénk volt hajdan (1935 Kosztolányi Dezső 9359453, 103) | Nem kell megvetni – nem bizony – Annak szavát, ki már öreg: Úzus van abban s bölcselet (1980 Mészöly Dezső ford.–Jean de Meung 9437017, 184).
2a. (kissé rég) ’aforizmaszerűen frappáns gondolat, jól hangzó mondás’ ❖ Mert – mondja egy angol bölcselet – az állam arra való, hogy az életemet védje s nem arra, hogy elvegye (1914 Lengyel Menyhért CD10) | Habent sua fata libelli, tartja a latin bölcselet, azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (/vál, pejor is) ’mélyenszántó okfejtés, eszmefuttatás, ill. okoskodás, bölcselkedés’ ❖ bölcseletekbe bocsátkozott Magyarhon állapota [felett] (1847 Unió C4478, 205) | Próbáljunk lefordítani franciára holmi fontoskodó bölcseletet, holmi embermegváltó szélhámosságot, holmi nagyképű ürességet (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 67) | Persze, a szenvedélyt nem pótolja semmiféle bölcselet az ösztönökről (1960 Cs. Szabó László 9093010, 580) | Távol álljon tőlem minden igyekvő bölcselet és bölcselkedés (1986 Nádas Péter 9466004, 434).
Ö: állam~.
ÖU: élet~, jog~, nyelv~, társadalom~, természet~, történelem~, vallás~.
ÖE: ~tan.
Sz: bölcseleti.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. bölcs; ÉKsz.