bűbájol ige 1a

1. tn (rég v. Tört v. Népr) ’természetfeletti erők megidézésével, bűbájossággal varázslatot végez, ill. ezt a tevékenységet gyakorolja’ ❖ maholnap új törvényt szabnak asszonyaink; S addig bűbájolnak, míg nemem csúfjára, Elhagyatol (1790 Dayka Gábor 7075011, 69) | Bűbájoló boszorkányokról […] a XV. és XVI. sz. nyelvemlékei mind sűrübben szólnak (1893 PallasLex. CD02) | A varázslatos mesében Anya-Banya boszorkány három lányát küldi rontani, bűbájolni Király Kis Miklós ellen (2000 Figyelő CD2601).

1a. ts (rég) ’bűbájossággal, varázslással vmivé változtat, vhova v. vmely állapotba juttat vmit, vkit, ill. így létrehoz vmit’ ❖ Megállott, mintha a’ földhöz volt volna bbájolva (1808 Verseghy Ferenc ford.–Lafontaine C4428, 59) | Schulzénak bűbájolt vagy varázslott rózsája tündéres versezet (1830 Döbrentei Gábor C1449, 18) | Tóra tündérrózsát bűvöl, Égre föl a kék köntösét Burhanyókká [= felhőkké] bűbájolta (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521002, 17).

2. ts (tárgy n. is) (rég) ’varázslatos volta v. (varázs)ereje révén hatása alá von vmi vkit, vmit’ ❖ reménytelenség bübájolott Egy valakit (1803 Fabchich József ford.–Pindarosz C1643, 89) | Czinka Panna hegedűje, Hegedűje – Mintha csak a sátán maga Hegedűlne: Bűbájol a ringatója, Bolondit a keserűje (1896 Endrődi Sándor 8125093, 145) | A Szerelem […], ama dicső téboly, mely szörnyű erővel bűbájoló mézet csöpögtet a szívre (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Wilde CD01).

3. ts (/irod) ’rendkívüli eredménnyel, csodálatos következménnyel létrehoz, alkot, vmivé formál vmit’ ❖ az emberi értelem ’s szorgalom […] egészen uj vidékre […] egy olly kertet bűbájolt, minőrül éltünk tavaszában álmodánk, midőn létünk még félig tündér világhoz tartozott! (1831 Széchenyi István C3903, 340) | Pestbül kikötőhelyet bűbájolna (1833 Andrássy György–Széchenyi István C0619, 10) | Hol vannak azok a gyárkémények, telegráfpóznák? Már mind ledűltek, mind kikorhadtak s drótjukat végképp megette „kilometrikus spleenjükben” a rozsda. Ma már mitológia mindez, Laforgue azzá bűbájolta őket (1938 Jékely Zoltán CD10).

ÖU: meg~.

Sz: bűbájolás, bűbájoló.

Vö. CzF. bűbájol · bübájol

bűbájol ige 1a
1. tárgyatlan (rég v. Tört v. Népr)
természetfeletti erők megidézésével, bűbájossággal varázslatot végez, ill. ezt a tevékenységet gyakorolja
maholnap új törvényt szabnak asszonyaink; S addig bűbájolnak, míg nemem csúfjára, Elhagyatol
(1790 Dayka Gábor)
Bűbájoló boszorkányokról […] a XV. és XVI. sz.század nyelvemlékei mind sűrübben szólnak
(1893 PallasLex.)
A varázslatos mesében Anya-Banya boszorkány három lányát küldi rontani, bűbájolni Király Kis Miklós ellen
(2000 Figyelő)
1a. tárgyas (rég)
bűbájossággal, varázslással vmivé változtat, vhova v. vmely állapotba juttat vmit, vkit, ill. így létrehoz vmit
Megállott, mintha a’ földhöz volt volna bbájolva
(1808 Verseghy Ferenc ford.Lafontaine)
Schulzénak bűbájolt vagy varázslott rózsája tündéres versezet
(1830 Döbrentei Gábor)
Tóra tündérrózsát bűvöl, Égre föl a kék köntösét Burhanyókká [= felhőkké] bűbájolta
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
2. tárgyas (tárgy n. is) (rég)
varázslatos volta v. (varázs)ereje révén hatása alá von vmi vkit, vmit
reménytelenség bübájolott Egy valakit
(1803 Fabchich József ford.Pindarosz)
Czinka Panna hegedűje, Hegedűje – Mintha csak a sátán maga Hegedűlne: Bűbájol a ringatója, Bolondit a keserűje
(1896 Endrődi Sándor)
A Szerelem […], ama dicső téboly, mely szörnyű erővel bűbájoló mézet csöpögtet a szívre
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Wilde)
3. tárgyas (/irod)
rendkívüli eredménnyel, csodálatos következménnyel létrehoz, alkot, vmivé formál vmit
az emberi értelem ’s szorgalom […] egészen uj vidékre […] egy olly kertet bűbájolt, minőrül éltünk tavaszában álmodánk, midőn létünk még félig tündér világhoz tartozott!
(1831 Széchenyi István)
Pestbül kikötőhelyet bűbájolna
(1833 Andrássy György–Széchenyi István)
Hol vannak azok a gyárkémények, telegráfpóznák? Már mind ledűltek, mind kikorhadtak s drótjukat végképp megette „kilometrikus spleenjükben” a rozsda. Ma már mitológia mindez, Laforgue azzá bűbájolta őket
(1938 Jékely Zoltán)
ÖU: megbűbájol
Sz: bűbájolás, bűbájoló
Vö. CzF. bűbájol · bübájol

Beállítások