barátnő fn 1C
1. (átv is) ’〈kül. két v. több nő, ritk. nő és férfi nem szerelmi v. rokoni viszonyában:〉 az a nő, akit kölcsönös vonzalom, bizalom, szeretet és ragaszkodás köt össze a másikkal v. a többivel’ ❖ Víg Barátnőm őtet felette szerette, mert még szép eszével örömét éltette, házát is tanáccsal bölcsen segítgette, gyermekeit pedig szentűl nevelgette (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Drága barátnőm, ezt az ügyet a Te tevékenységedre is bízom, és meg vagyok győződve arról, hogy ez az ügy jobb szószólóra nem is találhat (1846 Teleki Blanka 8470003, 365) | én mint jó barátnő, figyelmeztetni akartam önöket, hogy gyakran a rosz hirek ép annyit ártanak egy fiatal nőnek, mint a legkönnyelműbb lépések (1857 Vadnay Károly 8501002, 22) | Piczi gyerek voltam és barátnőimmel játszottam a fasorokban (1895 Zempléni P. Gyula ford.–Zola 8536004, 15) | Szíves üdvözlettel – barátnője K. [= Kaffka] Margit (1903 Kaffka Margit CD10) | a régi, kis felvidéki kúriákban éldegélő hölgyek […] nyilvános helyen cigarettáznak, térdig felemelik a szoknyájukat, de otthon még mindig legjobb barátnőjük a guzsaly (1913 Krúdy Gyula CD54) | barátnők voltunk, most is azok vagyunk (1969 Domahidy András 1036005, 161) | szívbéli barátnőm (1994 Szántó Piroska 1166002, 13).
2. (gyakr. birtokviszonyban) ’vkinek, kül. férfinak a női kedvese, szerelme, ill. szeretője’ ❖ A’ történtek után egy évre, midőn már azt hivé Otilia, hogy elfelejtetett, illy tartalmu levelet vesz Bélától: Örökké tisztelt barátnő, imádott lény! (1848 Sepsy Károly 8406002, 68) | [Schodelné] Nyáry Pálnak, ki egy időben a szinházat igazgatta is, volt benső barátnője (1880 Vadnay Károly C3609, 131) | fiatal, kitartott barátnőjét (1937 Remenyik Zsigmond 2045045, 191) | [Szélhámos Juditot] serdülő korában egy „meleg” nő elcsábította. Ettől kezdve 28 éves koráig férfiak nem érdekelték, sűrűn váltogatta barátnőit (1957 Benedek István 9041012, 413) | a feleségétől különváltan él és van egy barátnője (1992 Györffy Miklós 2010003, 19) | Soroznak rendületlenül. Hullajthatják könnyüket a gondos édesanyák, bánkódhatnak a menyasszonyok, barátnők (1996 Magyar Hírlap CD09) | Gianni volt barátnője, Adriana (1997 Új Könyvek CD29).
3. (birtokszóként) (kissé rég, ritk) ’vmit kedvelő v. vmi iránt rajongó nő’ ❖ A ház elé két bricska állott, az egyikben a gramofónos és ékszeres hölgy, a másikban Flóra és a regények barátnője foglaltak helyet (1915 e. Lovik Károly 9402006, 167).
J: barátné.
ÖU: asszony~, kebel~, vacsora~.
Sz: barátnői.
Vö. CzF. barátné; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. barátné