barkó¹ fn 1A 

1. ’kétoldalt a fül előtt meghagyott(, rövidre nyírt) keskeny oldalszakáll’ ❖ Barkóm bodraival gyerekes játékodat üzted (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 239) | [a doktor] egyet simitott szép fekete barkóján (1882 Tolnai Lajos C4190, 149) | Mintha csak frizurámat, a göndörített barkóimat, hevülékeny bajszomat, fodros nyakkendőmet és fehér pikémellényemet látnám ezen a fotográfián (1932 Krúdy Gyula CD54) | széles vállú, nagy darab ember, széles ősz barkójával (1978 Lengyel Péter 9397003, 356).

2. (Áll) ’〈állat, kül. madár pofáján:〉 ilyen oldalszakállra emlékeztető szőrzet, ill. ilyen szakállat idéző, meghosszabbodott dísztollak alkotta képződmény, es. mintázat’ ❖ Közönséges pávián […] Szine barnássárga, barkója sárga, képe, kezei valamint fülei feketék (1847 Peregriny Elek 8360005, 29) | [az ún. közönséges hiúz] pofájáról csúcsosan kétfelé hajló barkó csüng le s a fülpamatokkal egyetemben ez adja a hiúz különleges jellegét (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a kabasólyom] farcsík- és alsófarkfedőtollai szép rozsdavörösek. Barkója nagyon feltünő (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [az ún. barkóscinege hímjének] feje hamuszürke, hosszú fekete barkója, „szakálla” van, de feketék az alsó farkfedő tollai is (1995 Magyarország állatvilága CD14).

Vö. CzF. barkó¹; ÉrtSz. barkó¹; TESz. barkó¹; ÉKsz. barkó¹; SzT.

barkó² fn és mn 1A 

I. fn

(hat ne-vel, tbsz-ban) ’Borsod, Nógrád, Gömör és Heves (vár)megyék határvidékén élő, magyar nyelvű, (a palócság részének tekintett,) viszonylag archaikus népi kultúrát őrző néprajzi csoport’ ❖ Legnagyobb eltérést mutat a palócok és barkók nyelve a Mátra és Bükk hegyek közt (1858 Arany János C6504, 452) | A barkók, a palóczok egyik válfaja, leginkább Gömör déli részén [laknak] (1867 Hunfalvy János C3504, 524) | a’ gömöri barkók’ szójárásáról (1927 Horváth János 9261002, 222) | A barkókat a magyar néprajztudomány gyakran a palócokkal együtt vagy azok egyik ágaként tárgyalta (1977 NéprajziLex. CD47) | [Györffy István néprajztudós] körülhatárolja a csallóközi és szlavóniai magyarságot; rögzíti a palócok, barkók, matyók vidékét (1978 Selmeczi Kovács Attila CD30).

a. ’e csoporthoz tartozó személy’ ❖ A Rimamelléki barkónak eszébe jut: hogy apjától […] hallotta, hogy a Balog-völgyön okosabb emberek teremnek (1856 Vas Gereben C4368, 276) | Külön [voltak] a kálvinista, külön a pápista barkók, palóczok (1884 Jókai Mór C2311, 26) | [az érsek] a szomszéd falvakból hozata magának közönséges renden lévő vén matyókat és barkókat (1900 Mikszáth Kálmán C3143, 119).

II. mn

’Borsod, Nógrád, Gömör és Heves (vár)megyék határvidékén élő, magyar nyelvű, (a palócság részének tekintett,) viszonylag archaikus népi kultúrát őrző 〈néprajzi csoport〉, ill. e csoporthoz tartozó 〈személy〉’ ❖ Meglát a barkó ember egy szatócsboltban három egymás mellett függő Schwarzwalder órát (1863 Új és ó kalendáriom C2969, 38) | a dombos vidéket palócz és barkó nép lakja (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21).

a. ’e csoport által lakott 〈terület, helység〉’ ❖ a második kirándulást tettük többen Vecseklőre (egy barkó faluba) (1845 Petőfi Sándor 8366453, 31) | [a csirkeborító neve] ketrec a palóc és barkó területeken (1999 Magyar néprajz CD47) | A barkó vidék lótolvajai az Alföldön adtak túl portékájukon (2000 Magyar néprajz CD47).

b. ’e csoport által beszélt, ill. rá jellemző 〈nyelvváltozat, beszédmód stb.〉’ ❖ A barkó [nyelvjárás] a palócztól abban különbözik, hogy az au-t ó-nak, az eü-t ő-nek mondja ki (1837 Vörösmarty Mihály C4539, 40) | A palóc, barkó, a dunántúli, a szögedi kiejtés, kisebb-nagyobb mértékben ismertetve, s nyelvészeti célokra használva van (1851–1855 Arany János C6505, 556) | Simonyi ismeretlennek jelzi […] a mezőkeresztesi és mezőkövesdi barkó beszédet Borsodban (1936 Csűry Bálint 1030002, 21).

Vö. CzF. barkó¹; ÉrtSz. barkó²; TESz. barkó²; ÉKsz. barkó²; ÚMTsz. barkó²

barkó³ fn 1A 

1. ’az ún. lisztes répabarkó fajba (Cleonus punctiventris) tartozó, főként a takarmány- és cukorrépát károsító, 10–16 milliméter nagyságú, kissé megnyúlt fejű, szürke pikkelyekkel fedett testű ormányosbogár’ ❖ [a cukorrépa egyik rovarkártevője,] a barkó ellen árkolással, szedetéssel, 4-6%-os klórbáriumoldat-permetezéssel [védekeznek] (1912 RévaiNagyLex. C5701, 193).

2. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (kissé rég, Áll) ’〈kül. a Cleoninae alcsaládba sorolt ormányosbogárfajok elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ Cleonus pedestris […] négypettyes répabarkó; négypettyes barkó (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 264).

ÖU: répa~.

Vö. ÉKsz. barkó³; ÚMTsz. barkó¹