behódol tn ige 1a
1. (rendsz. -nak ragos határozóval) (Tört is) ’〈nép, embercsoport v. ország, város stb., ill. vki〉 vmely más(, idegen) uralom fennhatóságát, ill. vkinek az uralmát elismeri, és annak alattvalójává válik’ ❖ Felséges zászlója s kegyelme alá be-hódúlok (1793 Mészáros Ignác C3090, 220) | a győztesen előrehaladó birodalmi seregek a badeni herceg vezetése alatt a török seregek maradványait Nisszánál tönkreverék, Viddint elfoglalák; onnan behódoltaták Bolgárországot (1853 Jókai Mór CD18) | [Vak Bottyán] a Lajta vizéig mindent behódoltatott Rákóczinak (1879 Századok CD57) | 1680-ban Tarcal behódol Egerbe, évi adót fizetve a töröknek (1896 A magyar irodalom története CD44) | a kunoktól szoritott [besenyő] nép apró csoportokban behódolt a magyaroknak (1920 Domanovszky Sándor 9111001, 7) | [Giskra cseh zsoldosvezér] jobbnak látta behódolni a magyar királynak (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1a. ’〈vmely hatalom akaratának, elvárásának, ideológiájának〉(a körülményekkel megalkudva) alárendelődik, aláveti magát’ ❖ [Almássy Géza] most is ugyanaz, akikkel egy táborban küzdött Apponyiék ellen, míg azok be nem hódoltak (1901 Ady Endre C0535, 170) | az állam a munkásosztály politikai nyomására behódol a kulturális törekvések és követelések előtt (1925 Litografia 2132001, 1) | [A magyar kálvinizmus] a kálvinista Tiszák tempódiktálása nyomán – feladva a régi kálvinista hagyományokat – behódolt a hatalomnak (1937 Simándy Pál 2045039, 117) | az értelmiség, amely behódolt, véresre tapsolta kezét Rákosi egyik-másik szellemtelen megjegyzésén (1978 Fehérváry István 1047001, 128) | az a fajta ember volt, aki feltétel nélkül behódol, és az előmenetel érdekében bárkin képes keresztülgázolni (1989 Börtön volt a hazám 1024001, 7).
1b. ’vkinek a nagyságát, kiválóságát, igazát stb. maradéktalanul elismeri(, és hódolattal, tisztelettel adózik neki)’ ❖ Akit [Teleky Sándor gróf] szeret, az számíthat reá. S mikor egyszer behódolt Petőfinek, hű híve lett, igaz cimborája, szívbéli barátja (1919 Hatvany Lajos 9229007, 73) | A „Huszadik Század”-ban Hatvany Lajos behódol s „Egy megtérés története” című cikkében igyekezik régebbi igen fenntartásos Ady-véleményét korrigálni (1955 Bölöni György 9069001, 139).
2. (rendsz. -nak ragos határozóval) ’〈vmely erős (érzelmi) hatásnak, szenvedélynek stb.〉 fenntartás nélkül enged(ve átadja magát), hatalmába kerül’ ❖ Pár édes szóval, hogy megejt im engem! De mindegy! Teljék hát be végzetem! Minden szavának hódoljon be lelkem (1908 Telekes Béla ford.–Molière CD10) | Behódolunk a szeretőnk mosolya előtt (1931 Kassák Lajos CD10) | az egyszerű scarbantiai polgárok is behódoltak ennek a divatos játékszenvedélynek [ti. a kockázásnak] (1982 Gömöri János CD52) | be ne hódoljak akaratlanul is a félelemnek, a pániknak és a lelkifurdalásnak (1989 Csengey Dénes 1028002, 15).
3. behódol vminek ’vmely (új v. idegen) gondolatot, eszmét, irányzatot stb. addigi álláspontját, meggyőződését, ellenkezését feladva teljesen elfogad, magáévá tesz’ ❖ se az erkölcsi felfogásomba, se a tapasztalati meggyőződésembe nem ütközik, hogy írók – kicsinyek és nagyok egyaránt – teljes tökéletességgel behódoljanak az ipari gondolkodásnak (1909 Adorján Andor CD10) | [Thorwaldsen dán szobrász] Rómában Carstens hatása alatt hódolt be az antik stílusnak, melyhez változatlanul hű maradt élete végéig (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 64) | Akkor holnap úgyse alszik, hódolt be az anyós az érvnek (1965 Németh László² 9485042, 429) | Izráel népe […] behódolt idegen istenek kultuszának (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
Vö. ÉrtSz.; TESz. hódol; ÉKsz.; SzT. ~, behódoltat