bejárat¹ ige 5a 

1. ts ’elrendeli v. úgy intézi, hogy vki bejárjon v. végigjárjon vmit’ ❖ [IV. Béla] az ország éjszak-keleti szélein a főbb pontokat megerősitette, a szorosb utakat és keskenyebb nyilásokat bevágatta, s hirnökei által bejáratta az országot, rendelvén: „hogy mind a nemesek, mind a várnépek készen tartsák magokat” (1861 Szalay László 8419004, 37) | Ha a [távíróvezetékben keletkezett] hiba helyét két ilyen vizsgáló oszlop közé határoltuk be, akkor nem marad más hátra, mint hogy ezt a szakaszt vonalfelvigyázóval gyalog bejárassuk (1925 RévaiNagyLex. C5714, 86) | [Sík Sándor] a múltat és jövőt járatja be hőseivel, hogy végül a következő konklúzióhoz jusson el: a boldogságot csak az áldozatkész […] élet adhatja meg (1988 Baróti Dezső CD30).

1a. (ritk) ’〈vmely intézménybe〉 járat vkit’ ❖ Már négy éves korában bejáratták a kis Bélát, a helybeli kisdedóvó-intézetbe (1854 Vasárnapi Újság CD56).

2. ts (Műsz v. Gépk) ’〈új gép(járműv)et, ill. annak motorját〉 alkatrészeinek összecsiszolódása, sima járásúvá tétele végett működtet’ ❖ az előzetes mechanikai szerelés után bejáratják a magnetofonokat (1958 Népszabadság máj. 24. C1499, 4) | [az autónak] nemrég újították fel a motorját. Azóta épp hogy bejáratták, azért olyan zajos, de majd halkabb lesz később (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’sok próbával begyakorolva tökéletesít vmit’ ❖ amíg a színházban jól bejáratják a szituációkat, addig a stúdióban elfogadják a forgatókönyvet (1994 Magyar Hírlap CD09) | a lakásszövetkezetek már hosszú évek óta bejáratott rendszer szerint, hozzáértő apparátust fenntartva működnek (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (rég) ’〈kocsit〉 bevezet vhova’ ❖ Jantsi járasd be [a vendég kocsiját] (1820 Kisfaludy Károly C2667, 8) | A hintót bejáratták az udvarra (1880 Jókai Mór CD18).

3a. tn (rég) ’〈kocsin〉 behajt(at) vhova’ ❖ E’ pillanatban pattant az ablak előtt, ’s járat be Peti, Andor kocsisa (1835 Kovács Pál² C2767, 261) | bejáraték nagy robajjal az udvarra (1841 Kovács Pál² C2764, 335) | ön […] ha ismét eljön, négylovas hintón fog az udvaromra bejáratni? (1881 Jókai Mór C2302, 237).

Vö. ÉrtSz. bejárat¹; ÉKsz.

bejárat² fn 3A 

1. ’vminek az a nyílása, kül. ajtó, kapu, amelyen át oda be lehet jutni’ ❖ Két év és két hónap mulva teljesült e nagy ohajtás [ti. a rendek összehívása], melly a közboldogság paradicsomának bejárata elébe emelt diadalkapunak látszott (1853 Kemény Zsigmond 8235026, 94) | Egy igen csinosan butorozott hónapos szoba külön bejárattal […] olcsón kiadandó (1877 Budapest 8674001, 6) | A székesegyház bejárata fölött az angyalokat kézművesek faragták (1937 Márai Sándor 9421009, 15) | ezt a hátsó bejáraton vigyék be (1968 Göncz Árpád 1059001, 156) | [az erszényesek közül] egyesek a felső barlangban éltek, mások a környező erdőkből véletlenül pottyantak a barlang bejáratánál lévő víznyelő üregekbe, ahol azután elpusztultak (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146004, 219).

1a. ’helységnek, völgynek stb. az a része, határszakasza, ahol az út oda bevisz’ ❖ A falu déli bejárata előtt egy csárda hever romokban (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 3) | Mire megérkezünk a Zărnișoara-völgy bejáratához, már egészen világos van (1934 Erdély 2123001, 75).

2. (rég) ’az a jog v. lehetőség, hogy vki rendszeresen bemehet vhova v. vkihez; bejárás’ ❖ Az égbe van szabad bejáratod, S ha úri ház előtt kopognál, Az ajtót bézárnák előtted (1848 Petőfi Sándor 8366401, 115) | Szabad bejárata volt hozzá minden időben; számára sohasem volt a delnő se beteg, se távol (1872 Jókai Mór 8209001, 238) | Még a szászvári apát is szívdobogva ment a Burgba, ahol pedig kivételes bejárata volt a császár szobájáig (1915 Krúdy Gyula CD54).

Ö: fő~, kapu~, oldal~.

ÖU: akna~, csatorna~, mellék~, mozi~, padlás~, pince~, temető~, templom~.

ÖE: ~ajtó.

Sz: bejárati, bejáratú.

Vö. ÉrtSz. bejárat²; ÉKsz.