beképzelt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → beképzel.

II. mn 12B (pejor)

’öntelt, elbizakodott 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Egy beképzelt szamárpofa! (1906 Ambrus Zoltán C0594, 141) | Egyenesen járt és ült, akár egy katona; fennhéjázóan, beképzelten beszélt (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | csitítom bosszankodásomat a beképzelt észjárás fölött (1939 Vas István CD10) | ostobább és beképzeltebb nem is lehet egy ember – mint ez – Azt hiszi, hogy mi a kontinensen még nem hallottunk az érvágásról (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502) | beképzeltnek és elutasítónak találták monoton, moduláció nélküli beszédét (1994 Somogyi Éva CD58).

Sz: beképzeltség.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beképzelt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbeképzel
II. melléknév 12B (pejor)
öntelt, elbizakodott 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
Egy beképzelt szamárpofa!
(1906 Ambrus Zoltán)
Egyenesen járt és ült, akár egy katona; fennhéjázóan, beképzelten beszélt
(1926 Gellért Hugó ford.Gorkij)
csitítom bosszankodásomat a beképzelt észjárás fölött
(1939 Vas István)
ostobább és beképzeltebb nem is lehet egy ember – mint ez – Azt hiszi, hogy mi a kontinensen még nem hallottunk az érvágásról
(1943 Bóka László ford.Széchenyi)
beképzeltnek és elutasítónak találták monoton, moduláció nélküli beszédét
(1994 Somogyi Éva)
Sz: beképzeltség
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások