beképzelt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → beképzel.

II. mn 12B (pejor)

’öntelt, elbizakodott 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Egy beképzelt szamárpofa! (1906 Ambrus Zoltán C0594, 141) | Egyenesen járt és ült, akár egy katona; fennhéjázóan, beképzelten beszélt (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | csitítom bosszankodásomat a beképzelt észjárás fölött (1939 Vas István CD10) | ostobább és beképzeltebb nem is lehet egy ember – mint ez – Azt hiszi, hogy mi a kontinensen még nem hallottunk az érvágásról (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502) | beképzeltnek és elutasítónak találták monoton, moduláció nélküli beszédét (1994 Somogyi Éva CD58).

Sz: beképzeltség.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beképzelt ❖ melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenév → beképzel
II. melléknév ◦ 12B ◦ (pejor)
öntelt, elbizakodott 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
Egy beképzelt szamárpofa!
(1906 Ambrus Zoltán)
Egyenesen járt és ült, akár egy katona; fennhéjázóan, beképzelten beszélt
(1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij)
csitítom bosszankodásomat a beképzelt észjárás fölött
(1939 Vas István)
ostobább és beképzeltebb nem is lehet egy ember – mint ez – Azt hiszi, hogy mi a kontinensen még nem hallottunk az érvágásról
(1943 Bóka László ford.–Széchenyi)
beképzeltnek és elutasítónak találták monoton, moduláció nélküli beszédét
(1994 Somogyi Éva)
Sz: beképzeltség
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások