belefúj ige 1a6
1. tn ’〈üregbe, nyílásba stb. v. vmi közé〉 szájával levegőt fúj vki’ ❖ erre [ti. a tölcsérre, amelyben a dohányt meggyújtották] ismét más töltsért buritván annak tséve által ersen belé fúnak (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 414) | [a vízből kihúzott embernek] az orra lyukait be kell fogni, és a’ levegö eget a’ ſzáján eröſſen, és többſzör egy más után belé fujni (1780 Bizonyos oktatások 7398001, 4) | Iván belefujt a pisztolyokba (1879 Ábrányi Kornél² C0516, 237) | Belefujt a madár pihéi közé, hogy husának kövérségét [megmutassa] (1898 Bródy Sándor C1192, 70) | Zsilka belefújt a [telefon]kagylóba (1951 Örkény István 9500001, 143) | [A férfi] csak többszöri rendőri felszólításra volt hajlandó belefújni az alkoholszondába (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. tn ’fúvós hangszert, sípot így megszólaltat’ ❖ Hahó! Hahó! ezt kiáltya, ’S bele fú csont kürtyébe (1825 Kisfaludy Sándor 8243047, 373) | [itt van] egy trombita, ha ebbe bele fújsz, amit csak kivánsz[, beteljesedik] (1855 e. Magyar népmesegyűjtemény C1784, 134) | [Az öreg Gaál] napközben néha álmosan nézett körül az udvaron és belefujt egy görbe vadászkürtbe (1907 Krúdy Gyula C2832, 33) | egy fekete esőkabátos öregember óriási ezüst szaxofont emel a magasba, és hátraszegett tarkóval belefúj (1969 Konrád György 9351002, 95) | Belefúj ő [ti. a kalauz] is a sípjába (1984 Hubay Miklós² 9264002, 99).
1b. ts ’〈érzelmet, indulatot〉 fúvós hangszerrel kifejez’ ❖ Gyermekesen nagy volt az örömük [ti. a könyv bírálóinak], hogy a kezük ügyébe esett egy trombita, amibe belefújhatják minden diákkorbeli keserűségüket és férfikorbeli gyűlöletüket (1908 Elek Artúr CD10) | Ökörszarvkürtjét fogta [ti. a fejedelem], belefujta dühét s a hang sikítva, nyersen bőgött szét a hegyekbe (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 138) | [Egy fiatalember] elégiában panaszolta el, hogy faragott egy furulyát, de az csak akkor szól, ha a búbánatát fújja bele őszintén, teli tüdővel (1985 Grendel Lajos 1060003, 328).
2. ts ’fújva belejuttat vmit vmibe’ ❖ fuvja belé azt [ti. a füstöt] erssen a’ meg fúltnak vég hurkájába [= végbelébe] dugott pipa ſzáron, annak a’ bélibe (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 383) | A’ felfútt hójag nehezebb mindazonáltal egy kevéssel mint az üres, de tsak annyival, a’ mennyivel sürübb abba a’ bele fútt leveg annál a’ küls levegnél, a’ mellyet kiüzött a’ helyérl (1803 Fábián József 7101023, 61) | Cigarettája füstjét belefújta a petróleumlámpába (1913 Nagy Samu CD10) | Zárt tartályba fújjunk bele egyszázad gramm nehéz hidrogén-tricium gázkeveréket (1965 Öveges József 9503001, 208).
2a. ts ’〈szél〉 fújva vmit vhova sodor, juttat’ ❖ A szakács szemeláttára belefújta a szél a mylord paplanát a tengerbe (1855 Jókai Mór C2351, 74) | a szél az esőt belefújta […] a bödönybe (1929 Az állatok világa ford. CD46).
2b. tn ’〈szél üreges helyre, vitorlába stb.〉 befúj’ ❖ Bévésem nevét a szirtbe, Hadd fujjanak belé a szelek (1804 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 397) | a’ kanta bőgött ha a’ szél bele fujt (1842 Döme Gergely C1450, 94) | a sárga vitorlába belefújt a szél s a fregatt lassan cammogott (1933 Gelléri Andor Endre 9179005, 60).
2c. ts ’orrát kifújva beletörli vmibe vki’ ❖ [a kereskedelmi ülnök nagy zsebkendőjébe] jó hangosan fujta bele orrát (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 122) | [A fiú] nagy, fehér zsebkendőt vett ki […] hátsó zsebéből, belefújta a beteg orrát (1928 Németh László² 9485038, 189).
Vö. CzF. belefú; ÉrtSz.; ÉKsz.