belháború fn 1A (kissé rég)
1. ’azonos néphez, nemzethez tartozó csoportok, szervezetek, pártok egymás ellen folytatott (fegyveres) harca a politikai hatalom megszerzéséért, ill. a társadalmi v. politikai rend megváltoztatásáért’ ❖ [a magyarok] belháboruk által Untig emésztdtek (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358001, 5) | Magyarország rendei a hosszas belháború bevégzése után szükségesnek látták beldolgaik célszerűbb rendezéséhez hozzáfogni (1865 Deák Ferenc CD51) | Szvatoplug fiai atyjok halála (894) után egy ideig békében éltek, de azután per és viszály támadván köztök, belháborút folytattak (1868 Szabó Károly CD57) | Vallási és népcsoportok belháborúja indul meg. Ásszámiak és bengáliak tűznek össze, hinduk és muzulmánok torzsalkodnak, a szikhek a központi kormány ellen hirdetnek harcot (1993 Tények könyve CD37) | az onogur-bolgár és avar vezetőréteget megosztó, több, mint egy évszázadra visszanyúló ellentét, a legkritikusabb helyzetben, a 8. és 9. század fordulóján véres belháborúba torkollott (2000 Gömöri János CD52).
2. ’vmely kisebb közösségen belüli nézeteltérés, civódás, békétlenség’ ❖ Szilágyi rosszban van Wekerlével, Festetics villong Szilágyival, Wekerle haragszik Hieronymire és Lukácsra, Lukácsnak jelenete volt Szilágyival, Szilágyinak jelenete volt Fejérváryval […]. Olyan belháború ez, hogy a legjámborabb olvasó is elhiszi, hogy az ilyen kabinetnek hova előbb el kell pusztulnia (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | kihasználva a keresztényszocialista párt vezetőségében dúló belháborút (1967 Turczel Lajos 9734001, 33) | a bírósági belháborúk foglalkoztatnak bennünket (1995 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég, irod) ’léleknek, kedélynek zaklatott, diszharmonikus állapota, ill. belső nyugtalanság, háborgás’ ❖ A legnagyobb költők egyszersmind a legszerencsétlenebbek is valának a nap alatt: mert nincs nagyobb szerencsétlenség, mint a belháború és bellázadás a kebelben (1839 Szemere Pál 8439037, 170) | Utközbe’ rendesen kitört a nyilt Belháború lelkemben, s féluton Tökéletes fejetlenségbe ment át (1875 Vajda János 8503062, 171).
J: belharc, belküzdelem.
Vö. CzF. bel, belháboru; ÉrtSz.; TESz. bel-; ÉKsz.