belháború fn 1A (kissé rég)

1. ’azonos néphez, nemzethez tartozó csoportok, szervezetek, pártok egymás ellen folytatott (fegyveres) harca a politikai hatalom megszerzéséért, ill. a társadalmi v. politikai rend megváltoztatásáért’ ❖ [a magyarok] belháboruk által Untig emésztdtek (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358001, 5) | Magyarország rendei a hosszas belháború bevégzése után szükségesnek látták beldolgaik célszerűbb rendezéséhez hozzáfogni (1865 Deák Ferenc CD51) | Szvatoplug fiai atyjok halála (894) után egy ideig békében éltek, de azután per és viszály támadván köztök, belháborút folytattak (1868 Szabó Károly CD57) | Vallási és népcsoportok belháborúja indul meg. Ásszámiak és bengáliak tűznek össze, hinduk és muzulmánok torzsalkodnak, a szikhek a központi kormány ellen hirdetnek harcot (1993 Tények könyve CD37) | az onogur-bolgár és avar vezetőréteget megosztó, több, mint egy évszázadra visszanyúló ellentét, a legkritikusabb helyzetben, a 8. és 9. század fordulóján véres belháborúba torkollott (2000 Gömöri János CD52).

2. ’vmely kisebb közösségen belüli nézeteltérés, civódás, békétlenség’ ❖ Szilágyi rosszban van Wekerlével, Festetics villong Szilágyival, Wekerle haragszik Hieronymire és Lukácsra, Lukácsnak jelenete volt Szilágyival, Szilágyinak jelenete volt Fejérváryval […]. Olyan belháború ez, hogy a legjámborabb olvasó is elhiszi, hogy az ilyen kabinetnek hova előbb el kell pusztulnia (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | kihasználva a keresztényszocialista párt vezetőségében dúló belháborút (1967 Turczel Lajos 9734001, 33) | a bírósági belháborúk foglalkoztatnak bennünket (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, irod) ’léleknek, kedélynek zaklatott, diszharmonikus állapota, ill. belső nyugtalanság, háborgás’ ❖ A legnagyobb költők egyszersmind a legszerencsétlenebbek is valának a nap alatt: mert nincs nagyobb szerencsétlenség, mint a belháború és bellázadás a kebelben (1839 Szemere Pál 8439037, 170) | Utközbe’ rendesen kitört a nyilt Belháború lelkemben, s féluton Tökéletes fejetlenségbe ment át (1875 Vajda János 8503062, 171).

J: belharc, belküzdelem.

Vö. CzF. bel, belháboru; ÉrtSz.; TESz. bel-; ÉKsz.

belháború főnév 1A (kissé rég)
1.
azonos néphez, nemzethez tartozó csoportok, szervezetek, pártok egymás ellen folytatott (fegyveres) harca a politikai hatalom megszerzéséért, ill. a társadalmi v. politikai rend megváltoztatásáért
[a magyarok] belháboruk által Untig emésztdtek
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Magyarország rendei a hosszas belháború bevégzése után szükségesnek látták beldolgaik célszerűbb rendezéséhez hozzáfogni
(1865 Deák Ferenc)
Szvatoplug fiai atyjok halála (894) után egy ideig békében éltek, de azután per és viszály támadván köztök, belháborút folytattak
(1868 Szabó Károly)
Vallási és népcsoportok belháborúja indul meg. Ásszámiak és bengáliak tűznek össze, hinduk és muzulmánok torzsalkodnak, a szikhek a központi kormány ellen hirdetnek harcot
(1993 Tények könyve)
az onogur-bolgár és avar vezetőréteget megosztó, több, mint egy évszázadra visszanyúló ellentét, a legkritikusabb helyzetben, a 8. és 9. század fordulóján véres belháborúba torkollott
(2000 Gömöri János)
2.
vmely kisebb közösségen belüli nézeteltérés, civódás, békétlenség
Szilágyi rosszban van Wekerlével, Festetics villong Szilágyival, Wekerle haragszik Hieronymire és Lukácsra, Lukácsnak jelenete volt Szilágyival, Szilágyinak jelenete volt Fejérváryval […]. Olyan belháború ez, hogy a legjámborabb olvasó is elhiszi, hogy az ilyen kabinetnek hova előbb el kell pusztulnia
(1894 Mikszáth Kálmán)
kihasználva a keresztényszocialista párt vezetőségében dúló belháborút
(1967 Turczel Lajos)
a bírósági belháborúk foglalkoztatnak bennünket
(1995 Magyar Hírlap)
3. (rég, irod)
léleknek, kedélynek zaklatott, diszharmonikus állapota, ill. belső nyugtalanság, háborgás
A legnagyobb költők egyszersmind a legszerencsétlenebbek is valának a nap alatt: mert nincs nagyobb szerencsétlenség, mint a belháború és bellázadás a kebelben
(1839 Szemere Pál)
Utközbe’ rendesen kitört a nyilt Belháború lelkemben, s féluton Tökéletes fejetlenségbe ment át
(1875 Vajda János)
Vö. CzF. bel, belháboru; ÉrtSz.; TESz. bel-; ÉKsz.

Beállítások