beundokít ts ige 4a4 (rég)

1. (átv is) ’beszennyez, összeken, mocskossá tesz vmivel vmit v. vkit’ ❖ a’ méltán megérdemlett jutalom helyett tiszteletre méltó neve megfertéztető ’s beundokító motsokkal bélyegeztetik, mázoltatik (1826 Tudományos Gyűjtemény C5599, 94) | annyira visszaélni mégsem szabad soha az isteni szikrával, hogy salakos tajtékkal undokitsa be a költészet virányait (1845 Nagy Ignác C1573, 151) | Az elvakult, vérengző katonák Tisztátalan kézzel beundokitják Sivalgó lánykáitok fürteit (1870 Lévay József ford.–Shakespeare C3738, 55).

1a. ’〈helyet állat v. ember〉 ürülékével v. hányásával beszennyez, mocskossá tesz’ ❖ [a részeg lovag] beundokította a szentséges templomi edényt, amit nekem kellett tartani előtte (1879 Jókai Mór CD18) | A majom nem őrzi a házat, mint a kutya; nem vonja az ekét, mint az ökör; nem ád sem tejet, sem gyapjat, mint a birka; nem hord terhet, mint a ló. Csak bészennyez és béundokit mindent; ezért vagyon része mindenektől csufolkodásban és botozásban (1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais 9042010, 67).

2. ’〈jó tulajdonságot, állapotot, helyzetet〉 meggyaláz, értékét durva módon kisebbíti’ ❖ az Istentől kezébe adott hatalmat zsarnoksággal undokitja be (1862 Virághalmi Ferenc C4513, 109) | szóbeszéd, botrány és ellenségeskedések beundokítnák minden örömüket (1885 Büttner Júlia C1217, 163) | [a megbocsátás] lesz az én erényem is. S azért reszkessen Ki ezt a szent erényt beundokítni S bosszúra ingerelni vakmerő (1898 Várady Antal 8509003, 80).

Vö. CzF.

beundokít ❖ tárgyas ige ◦ 4a4 ◦ (rég)
permalink
1. (átv is)
beszennyez, összeken, mocskossá tesz vmivel vmit v. vkit
a’ méltán megérdemlett jutalom helyett tiszteletre méltó neve megfertéztető ’s beundokító motsokkal bélyegeztetik, mázoltatik
(1826 Tudományos Gyűjtemény)
annyira visszaélni mégsem szabad soha az isteni szikrával, hogy salakos tajtékkal undokitsa be a költészet virányait
(1845 Nagy Ignác)
Az elvakult, vérengző katonák Tisztátalan kézzel beundokitják Sivalgó lánykáitok fürteit
(1870 Lévay József ford.–Shakespeare)
1a.
〈helyet állat v. ember〉 ürülékével v. hányásával beszennyez, mocskossá tesz
[a részeg lovag] beundokította a szentséges templomi edényt, amit nekem kellett tartani előtte
(1879 Jókai Mór)
A majom nem őrzi a házat, mint a kutya; nem vonja az ekét, mint az ökör; nem ád sem tejet, sem gyapjat, mint a birka; nem hord terhet, mint a ló. Csak bészennyez és béundokit mindent; ezért vagyon része mindenektől csufolkodásban és botozásban
(1954 Benedek Marcell ford.–Rabelais)
2.
〈jó tulajdonságot, állapotot, helyzetet〉 meggyaláz, értékét durva módon kisebbíti
az Istentől kezébe adott hatalmat zsarnoksággal undokitja be
(1862 Virághalmi Ferenc)
szóbeszéd, botrány és ellenségeskedések beundokítnák minden örömüket
(1885 Büttner Júlia)
[a megbocsátás] lesz az én erényem is. S azért reszkessen Ki ezt a szent erényt beundokítni S bosszúra ingerelni vakmerő
(1898 Várady Antal)
Vö. CzF.

Beállítások