bizonyítás fn 4A 

1. ’a bizonyít igével kifejezett cselekvés’ ❖ Négy lábú állatok ſebjeiben lévö férgeket Tragus bizonyittáſa ſzerént, ok-vetetlenül meg-öli ez fü, ha meg-zuzva a’ ſebre kötik (1775 Csapó József 7062001, 150).

2. (Fil v. Mat) ’〈tudományos eljárásként v. logikai műveletként:〉 vmely állítás, tétel igazságának kimutatása más, már igaznak elfogadott, rendsz. egyszerűbb állításokra támaszkodva’ ❖ A’ kinek szélyel repdeső ’s szálangáló esze van adja magát a’ mathesis’ tanulására, mellynek bizonyításaiban, ha tsak kevéssé botlik is meg, ujjra elől kell a’ munkát kezdenie (1820 Helikoni Kedvtöltés 8635001, 67) | A kérdésnek helytelen fölfogásából a tévedt [ti. a tárgytévesztésen alapuló] bizonyitás – ignorantia elenchi – keletkezik (1843 Purgstaller József C3552, 58) | szükséges, hogy oly tételekből induljunk ki, melyek maguk bizonyításra nem szorulnak, különben a bizonyítás a végtelenbe menne, és egyáltalában nem volna lehetséges (1893 PallasLex. CD02) | a magas mathematikai bizonyításoknak, az alapelvek alkalmazásának szigorú rendszeressége (1935 Magyar Női Szemle 2134001, 19) | induktív vagy deduktív bizonyítás (1981 Lendvai L. Ferenc 1092001, 61) | A [Pitagorasz-]tételnek ma már több száz nem csak geometriai bizonyítása ismert (1995 Természet Világa CD50).

2a. (Fil) ’az érvelésnek igazságok, múltbeli történések létezését, valóságos voltát kimutató része mint retorikai elem’ ❖ [A szónok] a bizonyítást érvekkel (argumentumokkal) végzi (1892 Dengi János 8101001, 35) | A következő három [versszak] a témát bizonyítás és cáfolat formájában, igazi szónoki beszéd módjára fejti ki (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 25).

3. (rég) ’bizonyíték, érv’ ❖ Annyi hiteles bizonyitásokat tudok elhozni, hogy azok által tellyeſen meg-elégittethetel (1776 Klein Efraim 7182001, 235) | Az állítás […] annyi mint thesis, Satz; a’ bizonyítás pedig annyi mint argumentum, Beweis (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 21) | vagynak bizonyitásaim, mellyektől a hitelt megtagadni senki sem fogja, bátran hivatkozom azokra (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hol szerettem volna örökre letelepedni? nem kell sokat gondolkoznom, nem kell bizonyitásokat keresnem, sem dobogó szivemre utalnom (1854 Vasárnapi Újság CD56).

3a. (rég) ’vmit bizonyító, tanúsító (hivatalos) igazolás, (ok)irat’ ❖ [a] kérelemlevelet a járásbéli szolgabíró is megtekint[i], és ha neki a dologról tudomása vagyon, bizonyítását reá írja, s az ily módon elkészűlt kérelemlevél mellett reménylhető csak az óhajtott segedelem (1835 k. Deák Ferenc CD51) | Az illetékes orvos kiállitotta a bizonyitást, hogy életveszély nélkül nem lehet átszállitani az alkuszt (1888 Bródy Sándor C1197, 103) | [az országbíró] hiteles pecsét alatt birói parancsokat bocsáthatott ki, bizonyításokat, megbizásokat a hiteles helyekhez adhatott (1896 PallasLex. CD02).

4. (Jog) ’az adott ügyre vonatk. valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló bírósági v. más hatósági eljárás’ ❖ borzadva hallá azon elvet védelmeztetni, hogy a földesúr csak úgy sic volo sic jubeo [= ezt akarom, ezt parancsolom], minden bizonyitás, minden investigatio [= nyomozás] nélkül tömlöczre vethesse jobbágyait (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a bizonyítás minden büntető pernek szükséges alkotórészét teszi, mert a bűnösségnek s mérvének megállapitása nélkül senkit elitélni és büntetni – jogállamban legalább – nem lehet és nem szabad (1893 PallasLex. CD02) | [a többi tanú kihallgatásának] csak akkor volna értelme, ha a bizonyítás […] elfogulatlan és független bíróság előtt történnék (1907 Ambrus Zoltán C0605, 203) | a lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni (1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor 1050007, 173).

Ö: ellen~.

ÖU: isten~.

ÖE: ~elmélet, ~felvétel.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.