bojt¹ fn 3A1

1. ’〈ruházaton, ill. használati v. dísztárgyon:〉 csomóba fogott szálakból, rojtokból való (lecsüngő) dísz’ ❖ Gróffok lovainak kett vólt a’ […] bojtja (1790 Gvadányi József 7125004, 218) | A [szeminol indián] férfiak szarvasbőr szük nadrágot viselnek, melyet a lábikra táján temérdek bojt ékesít (1858 Xantus János 8531001, 9) | A függönyök alján bojtok lógtak (1914 Kosztolányi Dezső 9359123, 104) | az egyikük előrecsapva hordta a fehér sapkája bojtját, a másikuk pedig hátrafelé, a nyakába lógatta (1956 Ottlik Géza ford.–Keller 9496009, 4) | nemzetiszínű bojttal díszített ostor (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég) ’kardbojt, es. vállrojt (mint katonai v. egyéb rangjelzés)’ ❖ a’ Tisztek a’ Fel-kelt Armádiának el-oszlása után-is viselhetik az Uniformist, és … a’ sövegrl, kalapról, és a’ kardról le-függ bojtokat (1801 Molnár János C0305, 51) | ki is van adva a rendelet a kormánytól, hogy mindannyian tiszti bojtjuktól megfosztassanak, s haditörvényszék elé legyenek állítva (1862–1863 Jókai Mór 8209008, 125) | kilőtte legalább felét a’ rá kimért száztiz golyónak, esetleg piros bojtott [!] kapott érte (1883 Kacziány Géza C2472, 60) | a dicsőséges Habsburg-háznak is vége. Elszakadnak a kötelek, cingulusok és grófi bojtok (1940 Németh László² 9485002, 43).

2. ’〈Állat v. növény ilyen díszre emlékeztető részének megnevezésére.〉’

2a. (Áll is) ’〈emlősállat farka végén:〉 meghosszabbodott szőrszálak alkotta képződmény, a szőrzet többi részétől elkülönülő szőrcsomó’ ❖ [a hím oroszlán] három, vagy négy sing hoszszú farka végződik egy bojtonn (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 467) | [A tigris] farka egyformán szőrös, bojt nélküli (1897 PallasLex. CD02) | A tehén a farkával csapkodott. – Hó, – szólt rá Erzsébet s az állat lassan leeresztette a farka bojtját (1916 Móricz Zsigmond C3213, 97) | [Az ún. fürge kenguru] farka a tőhöz közel felül homokszínű, úgymint a törzs, egyébként fehér, kivéve bojtjának ecsetszerű, fekete megvastagodását (1929 Az állatok világa ford. CD46).

2b. (rég, ritk) ’bugás virágzat’ ❖ [az ún. réti harmatkása] bójtjai ritkábbak, egyeneſen fel-állanak, vagy hoſzſzu vékony ſzáratskákon kereſztl ki-nyúlnak (1787 Mátyus István 7222014, 151) | [az ún. nádi tücsökmadár] felkúszik a nádszálra s félmagasságban vagy a bojton ülve, rokonainak módjára hallatja egytagú trilláját (1899 Chernel István CD34).

2c. (ritk) ’〈emberi v. állati szervben:〉 szálas v. rojtszerű képződmények együttese’ ❖ [az erecske] 10 ágakra oszolva bojtokat vagy czafrangokat képez (1848 Pólya József 8371001, 13) | Bojtkopoltyúsok (Lophobranchii), a csontos halak (Teleostei) egyik alrendjét alkotják. Kopoltyúik a kopoltyúíveken párosan elhelyezett bojtok (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 205) | A megtermékenyített petéből először hordóalakú lárva fejlődik ki, a végén csillókból alkotott bojttal (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Hímnősmirigyük [ti. az ún. mételycsigáké] kicsiny mirigycsövek alkotta bojtok sorából áll (1943 Soós Lajos CD25).

3. (ritk) ’dús bozont (összetapadt csomója, fürtje)’ ❖ [A hadi mén] meg-megrázta nyakán teli fodru sörényei’ bojtját (1826 Vörösmarty Mihály 8524382, 81) | [Az ún. portugál vízikutyának] két változata van, az egyik kissé hullámos és hosszabb szőrű, a másik rövidebb, simább, sűrű bojtokból álló szőrzetű (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

4. (ritk) ’szövet felületén kiálló, finom tapintású szál, bolyh’ ❖ Felbel. Ez a’ fellyebb említett kender bársonynak alább való neme; a’ melly egészszen gyapjúból van készítve és a’ bojtja is hoszszabb (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315023, 420) | szerencsésen lesodrogatott a nagykendőjéről egy rojtot és […] odahajolt vele a legényhez. – Nézd-e, Pétörke, cicka fajka, – csiklandozta az orrát a bojttal (1927 Móra Ferenc 9459034, 63).

Ö: kard~.

ÖU: arany~, selyem~, váll~.

Sz: bojtocska.

Vö. CzF. bojt¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bojt¹ főnév 3A1
1.
〈ruházaton, ill. használati v. dísztárgyon:〉 csomóba fogott szálakból, rojtokból való (lecsüngő) dísz
Gróffok lovainak kett vólt a’ […] bojtja
(1790 Gvadányi József)
A [szeminol indián] férfiak szarvasbőr szük nadrágot viselnek, melyet a lábikra táján temérdek bojt ékesít
(1858 Xantus János)
A függönyök alján bojtok lógtak
(1914 Kosztolányi Dezső)
az egyikük előrecsapva hordta a fehér sapkája bojtját, a másikuk pedig hátrafelé, a nyakába lógatta
(1956 Ottlik Géza ford.Keller)
nemzetiszínű bojttal díszített ostor
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (rég)
kardbojt, es. vállrojt (mint katonai v. egyéb rangjelzés)
a’ Tisztek a’ Fel-kelt Armádiának el-oszlása után-is viselhetik az Uniformist, és … a’ sövegrl, kalapról, és a’ kardról le-függ bojtokat
(1801 Molnár János)
ki is van adva a rendelet a kormánytól, hogy mindannyian tiszti bojtjuktól megfosztassanak, s haditörvényszék elé legyenek állítva
(1862–1863 Jókai Mór)
kilőtte legalább felét a’ rá kimért száztiz golyónak, esetleg piros bojtott [!] kapott érte
(1883 Kacziány Géza)
a dicsőséges Habsburg-háznak is vége. Elszakadnak a kötelek, cingulusok és grófi bojtok
(1940 Németh László²)
2.
〈Állat v. növény ilyen díszre emlékeztető részének megnevezésére.〉
2a. (Áll is)
〈emlősállat farka végén:〉 meghosszabbodott szőrszálak alkotta képződmény, a szőrzet többi részétől elkülönülő szőrcsomó
[a hím oroszlán] három, vagy négy sing hoszszú farka végződik egy bojtonn
(1799 Fábián József ford.Raff)
[A tigris] farka egyformán szőrös, bojt nélküli
(1897 PallasLex.)
A tehén a farkával csapkodott. – Hó, – szólt rá Erzsébet s az állat lassan leeresztette a farka bojtját
(1916 Móricz Zsigmond)
[Az ún. fürge kenguru] farka a tőhöz közel felül homokszínű, úgymint a törzs, egyébként fehér, kivéve bojtjának ecsetszerű, fekete megvastagodását
(1929 Az állatok világa ford.)
2b. (rég, ritk)
bugás virágzat
[az ún. réti harmatkása] bójtjai ritkábbak, egyeneſen fel-állanak, vagy hoſzſzu vékony ſzáratskákon kereſztl ki-nyúlnak
(1787 Mátyus István)
[az ún. nádi tücsökmadár] felkúszik a nádszálra s félmagasságban vagy a bojton ülve, rokonainak módjára hallatja egytagú trilláját
(1899 Chernel István)
2c. (ritk)
〈emberi v. állati szervben:〉 szálas v. rojtszerű képződmények együttese
[az erecske] 10 ágakra oszolva bojtokat vagy czafrangokat képez
(1848 Pólya József)
Bojtkopoltyúsok (Lophobranchii), a csontos halak (Teleostei) egyik alrendjét alkotják. Kopoltyúik a kopoltyúíveken párosan elhelyezett bojtok
(1926 TolnaiÚjLex.)
A megtermékenyített petéből először hordóalakú lárva fejlődik ki, a végén csillókból alkotott bojttal
(1933 Az állatok világa ford.)
Hímnősmirigyük [ti. az ún. mételycsigáké] kicsiny mirigycsövek alkotta bojtok sorából áll
(1943 Soós Lajos)
3. (ritk)
dús bozont (összetapadt csomója, fürtje)
[A hadi mén] meg-megrázta nyakán teli fodru sörényei’ bojtját
(1826 Vörösmarty Mihály)
[Az ún. portugál vízikutyának] két változata van, az egyik kissé hullámos és hosszabb szőrű, a másik rövidebb, simább, sűrű bojtokból álló szőrzetű
(1993 Sárkány Pál et al.)
4. (ritk)
szövet felületén kiálló, finom tapintású szál, bolyh
Felbel. Ez a’ fellyebb említett kender bársonynak alább való neme; a’ melly egészszen gyapjúból van készítve és a’ bojtja is hoszszabb
(1818 Mokry Benjámin ford.Möller²)
szerencsésen lesodrogatott a nagykendőjéről egy rojtot és […] odahajolt vele a legényhez. – Nézd-e, Pétörke, cicka fajka, – csiklandozta az orrát a bojttal
(1927 Móra Ferenc)
Ö: kardbojt
ÖU: aranybojt, selyembojt, vállbojt
Sz: bojtocska
Vö. CzF. bojt¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bojt² (4a3) l. bujt¹

bujt¹ ts ige 4a3 (tárgy n. is) (Mezőg, kül. Szőlő)bojt (rég v. nyj)

’〈növény hajtását, vesszejét〉 szaporítás végett egy-két szem kihagyásával a föld alá dugja v. földdel takarja, hogy a föld alatti rész gyökeret verjen, ill. 〈növényt〉 ilyen eljárással szaporít’ ❖ Bújtani: bojtani, szll-vesszt homlíttani (1792 Kisded szótár C0816, 26) | egyik vintzellér még bujtja vesszeit, A’ szomszéd már szedi arany-gerezdjeit (1825 Kis János¹ ford.–Delille C2655, 50) | Bocsássatok kolostoromba vissza Szőlőt kapálni, szegfűt bujtani (1899 Baksay Sándor C0729, 73) | A házmester öntöz, ojt, nyes, bujt, palántáz (1937 Németh László² 9485039, 195) | földbe bujtott szálvessző (1999 Magyar néprajz CD47).

ÖU: le~.

Vö. CzF. bojt², bújt; ÉrtSz.; TESz. bújt¹; ÉKsz. bujt¹; ÚMTsz. bujt¹

bojt² lásd bujt¹
bujt¹ tárgyas ige 4a3 (tárgy n. is) (Mezőg, kül. Szőlő)
bojt 4a3 (rég v. nyj)
〈növény hajtását, vesszejét〉 szaporítás végett egy-két szem kihagyásával a föld alá dugja v. földdel takarja, hogy a föld alatti rész gyökeret verjen, ill. 〈növényt〉 ilyen eljárással szaporít
Bújtani: bojtani, szll-vesszt homlíttani
(1792 Kisded szótár)
egyik vintzellér még bujtja vesszeit, A’ szomszéd már szedi arany-gerezdjeit
(1825 Kis János¹ ford.Delille)
Bocsássatok kolostoromba vissza Szőlőt kapálni, szegfűt bujtani
(1899 Baksay Sándor)
A házmester öntöz, ojt, nyes, bujt, palántáz
(1937 Németh László²)
földbe bujtott szálvessző
(1999 Magyar néprajz)
ÖU: lebujt
Vö. CzF. bojt², bújt; ÉrtSz.; TESz. bújt¹; ÉKsz. bujt¹; ÚMTsz. bujt¹

bojt³ (4a3) l. bujt²

bujt² ts ige 4a3 (vál)bojt (rég v. nyj)

1. (izgatással) vki, vmi ellen ingerel’ ❖ Miképpen bujtotta p. o. a’ Sátán az  hozzá haſonló Angyalokat az ember ellen (1789 Göböl Gáspár 7121001, 19) | Ki a’ tsendes lelket bújtja háborúval, Nyugvó bizodalmát zavarván gyanúval (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 34) | A ki honfit honfinak bujt Ellene, Megveri azt a magyarok Istene (1848 Riadó C0666, 92) | Fajt fajra bujtó [harc] (1925 Bodor Aladár 9060003, 40).

1a. (buzdítva) biztat, igyekszik rávenni vmire vkit’ ❖ rá-vetem fejem: Hogy Trombitádba lehelljem hartzra bújtó hangomat (1788 Bécsi Magyar Múzsa C0350, 274) | Kiket a’ rosz lélek irígykedni bojta (1828 Uránia C0421, 198) | Tűrni a gyötrelmet s a súlyt mi biztat?… Legyőzni mi bujt? (1977 Szemlér Ferenc 9655032, 24) | Letartóztatták a Készenléti Rendőrség egyik tiszthelyettesét, miután alapossá vált a gyanú, hogy ő bujtotta bűncselekményre a március 12-én történt Dohány utcai rablógyilkosság tetteseit (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég, irod) ’〈tüzet, vágyat, szenvedélyt stb.〉 szít, éleszt’ ❖ Szívem tüzét, ha fájdalmas, Mért szeretem bojtani? (1798 Kisfaludy Sándor C2687, 70) | [Tullus] álnokúl kérdé haza tértök’ okát. Midőn elmondák, még inkább bujtá lángjokat (1835 Aurora C0042, 152) | An-fachen … felfú, fútat, (tüzet); fellegyez; éleszt, gerjeszt (haragot); bojt (1843 Német–magyar zsebszótár C5287, 17) | a reménység, Mely a szívet bújtja (1864 Tóth Endre¹ C4469, 104).

Ö: fel~.

Vö. CzF. bújt, bujtó; ÉrtSz.; TESz. bújt²; ÉKsz. bujt²; ÚMTsz. bujt²

bojt³ lásd bujt²
bujt² tárgyas ige 4a3 (vál)
bojt 4a3 (rég v. nyj)
1.
(izgatással) vki, vmi ellen ingerel
Miképpen bujtotta p. o.példának okáért a’ Sátán az  hozzá haſonló Angyalokat az ember ellen
(1789 Göböl Gáspár)
Ki a’ tsendes lelket bújtja háborúval, Nyugvó bizodalmát zavarván gyanúval
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
A ki honfit honfinak bujt Ellene, Megveri azt a magyarok Istene
(1848 Riadó)
Fajt fajra bujtó [harc]
(1925 Bodor Aladár)
1a.
(buzdítva) biztat, igyekszik rávenni vmire vkit
rá-vetem fejem: Hogy Trombitádba lehelljem hartzra bújtó hangomat
(1788 Bécsi Magyar Múzsa)
Kiket a’ rosz lélek irígykedni bojta
(1828 Uránia)
Tűrni a gyötrelmet s a súlyt mi biztat?… Legyőzni mi bujt?
(1977 Szemlér Ferenc)
Letartóztatták a Készenléti Rendőrség egyik tiszthelyettesét, miután alapossá vált a gyanú, hogy ő bujtotta bűncselekményre a március 12-én történt Dohány utcai rablógyilkosság tetteseit
(1999 Magyar Hírlap)
2. (rég, irod)
〈tüzet, vágyat, szenvedélyt stb.〉 szít, éleszt
Szívem tüzét, ha fájdalmas, Mért szeretem bojtani?
(1798 Kisfaludy Sándor)
[Tullus] álnokúl kérdé haza tértök’ okát. Midőn elmondák, még inkább bujtá lángjokat
(1835 Aurora)
An-fachen … felfú, fútat, (tüzet); fellegyez; éleszt, gerjeszt (haragot); bojt
(1843 Német–magyar zsebszótár)
a reménység, Mely a szívet bújtja
(1864 Tóth Endre¹)
Ö: felbujt
Vö. CzF. bújt, bujtó; ÉrtSz.; TESz. bújt²; ÉKsz. bujt²; ÚMTsz. bujt²

Beállítások