bonhómia fn 6A (kissé rég, vál)

1. ’jámbor egyszerűség, ill. vkinek a jámbor, egyszerű volta’ ❖ Éppen most ül a nyakamon egy exképviselő barátom, aki őszinte bonhomiával panaszolja: – Jó program, rossz program, sok ész, kevés ész, mind bolondság, mind nem ér semmit (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | az átlagos közönség-ember […] a maga felületes bonhomiájával azt mondja: ejh, elég nekem a házassági civódásból odahaza, mért legyek tanúja és részese még a színházban is? (1924 Schöpflin Aladár CD10) | Az orosz nyelv gazdagsága nép és föld nagyságánál is többet köszönhet talán annak a sajátos bonhómiának (vagy mondjuk: dobrodusotának), amellyel az orosz a nem oroszt – az embert s a szót is – kezeli (1952 Németh László² 9485051, 330).

2. (nyájas) jóakarat, jólelkűség’ ❖ – Nagysád, mint tudom, menyasszony – szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával tekintve Corinnára (1862 Jókai Mór CD18) | [a filmszínésznek] atyáskodó bonhomiára, ijedségre, vakmerőségre, búbánatra, […] mindenre van pontosan kifejező arca, gesztusa és testi viselkedése (1923 Harsányi Zsolt CD10).

3. ’kedélyesség, derű (megnyilvánulása), ill. vkinek v. vminek kedélyes, derűs volta’ ❖ Becsületes cikk – mond Békési az idősb, szokott bonhomiájával (1844 Jósika Miklós C2389, 26) | ma nem tudta olyan jóízű bonhomiával előadni kalandjait (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | [az arcát] szélesítette meg egy kis vidám bonhomia (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3108, 146) | A magyar emberek nem filozofáltak, hanem éltek, nem gyötörték magukat keserű kérdésekkel, kellemes bonhomia volt az uralkodó temperatura, inkább azt keresték, hogy jól mulathassanak (1922 Schöpflin Aladár CD10) | el-elmosolyodik. Bonhomia bújkál az elejtett szavakban (1936 Reményi József CD10) | A régi József Attilára emlékeztet a Balatonszárszó ciklus paysage intime-je [= hangulattájképe] és diákos bonhomiája (1937 Németh Andor 2045002, 15).

Vö. IdSz.

bonhómia főnév 6A (kissé rég, vál)
1.
jámbor egyszerűség, ill. vkinek a jámbor, egyszerű volta
Éppen most ül a nyakamon egy exképviselő barátom, aki őszinte bonhomiával panaszolja: – Jó program, rossz program, sok ész, kevés ész, mind bolondság, mind nem ér semmit
(1887 Mikszáth Kálmán)
az átlagos közönség-ember […] a maga felületes bonhomiájával azt mondja: ejh, elég nekem a házassági civódásból odahaza, mért legyek tanúja és részese még a színházban is?
(1924 Schöpflin Aladár)
Az orosz nyelv gazdagsága nép és föld nagyságánál is többet köszönhet talán annak a sajátos bonhómiának (vagy mondjuk: dobrodusotának), amellyel az orosz a nem oroszt – az embert s a szót is – kezeli
(1952 Németh László²)
2.
(nyájas) jóakarat, jólelkűség
– Nagysád, mint tudom, menyasszony – szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával tekintve Corinnára
(1862 Jókai Mór)
[a filmszínésznek] atyáskodó bonhomiára, ijedségre, vakmerőségre, búbánatra, […] mindenre van pontosan kifejező arca, gesztusa és testi viselkedése
(1923 Harsányi Zsolt)
3.
kedélyesség, derű (megnyilvánulása), ill. vkinek v. vminek kedélyes, derűs volta
Becsületes cikk – mond Békési az idősb, szokott bonhomiájával
(1844 Jósika Miklós)
ma nem tudta olyan jóízű bonhomiával előadni kalandjait
(1900 Mikszáth Kálmán)
[az arcát] szélesítette meg egy kis vidám bonhomia
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
A magyar emberek nem filozofáltak, hanem éltek, nem gyötörték magukat keserű kérdésekkel, kellemes bonhomia volt az uralkodó temperatura, inkább azt keresték, hogy jól mulathassanak
(1922 Schöpflin Aladár)
el-elmosolyodik. Bonhomia bújkál az elejtett szavakban
(1936 Reményi József)
A régi József Attilára emlékeztet a Balatonszárszó ciklus paysage intime-je [= hangulattájképe] és diákos bonhomiája
(1937 Németh Andor)
Vö. IdSz.

Beállítások