buckó fn és mn 1A (/nyj)
I. fn
1. ’〈ember, állat testén v. növényen:〉(kemény) dudor, ill. 〈fában:〉 görcs, csomó’ ❖ Ezen nyavalya a bokán, vagy köröm-házon támadott butzkó, vagy-is daganat (1796 Német Mihály ford.–Sind C3326, 222) | Göcs, buczkó, csomó (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 473) | A’ buczkóra eső hónapnak harminczegy, a’ gödörbe jövőnek harmincz napja volt (1836 Vajda Péter ford.–Campe C4672, 41) | a szarvasnak csak most nőtt ki az új agancsa, még tompa buczkók, érzékeny bőrrel bevonva (1879 Jókai Mór C2305, 11) | fakérgek buckóin (1922 e. Gárdonyi Géza C1848, 58) | Fát vágtam. Tuskót. … buckó, péterszeg volt a fában (1964 Népszabadság jan. 11. C1501, 6).
2. ’rendsz. homokból összetorlódott halom, kis domb, bucka’ ❖ A’ nyúlak mind-az’-által nem oly félénkek, mint a’ Magyarországi Buckókban (1804 Dugonics András C1475, 15) | egy kis buczkó tetejéről láttuk a távolban (1869 Vajda János C4646, 76) | Bucka vagy buckó, futóhomokterületen a szél összehordta domb vagy halom (1926 TolnaiÚjLex. C5719, 294).
3. ’kisebb fatuskó’ ❖ hol fogom találni azon buczkót és törzsököt, melyre ülhetek és mely nekem piedestálúl szolgálhat (1857 Széchenyi István CD1501) | böcek, böcküő, buckuó: kis tuskó (1906 Horváth Endre C6345, 76).
4. ’tömzsi, pufók kisgyermek’ ❖ Elém hömpölygött a kis buczkó, átfogta térdemet kövér kis karjaival (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 274) | a dajkának legcsekélyebb rezzenetét is megérzi az aranyos buczkó (1892 Ágai Adolf C0545, 120).
II. mn
’tömzsi, pufók, dundi 〈személy, kül. gyerek〉’ ❖ Butzkó: köptzös, tzombos, zömök, zomok (1792 Kisded szótár C0816, 27) | Buckó gyerek (1896 Magyar Nyelvőr C5844, 91) | Olyan buckó ez a gyerek, mint egy tök (1926 Magyar Nyelv C5846, 223).
a. ’gömbölyded formájú’ ❖ ez Előszónak is … ily nagy buczkó fejet fúvok (1843 Terhes Sámuel C4118, VIII) | [az erszény] minél buczkóbb […], annál inkább szereti az emberfia (1858 Jósika Miklós C2368, 119) | az utat buczkófejü fűzfák árnyékolták (1877 Jókai Mór C2271, 80) | gyermekkorában ellopott egy buckó Máriakövet, és a vizbe rejtette (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 248).
Sz: buckós.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, buckófejű