cáfolhatatlan mn 14Acáfolhatlan (rég)

’nem cáfolható, nem vitatható, megkérdőjelezhetetlen 〈dolog〉’ ❖ czáfolhatatlan próbák által meg gyzettetvén […] halálra itéltettek [ti. a jakobinus mozgalom vezetői] (1795 Magyar Kurír C0327, 647) | czáfolhatatlanul igaz (1831 Széchenyi István 8429006, 71) | a történelem a maga czáfolhatlan tanuságaival (1879 Kossuth Lajos 8250002, 265) | A riport cáfolhatatlan tényeken alapulva kronológikusan vonultatta föl az eseményeket (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 407) | cáfolhatatlan bizonyítékok kerülnek a kezébe a lány árulásáról (1995 Új Könyvek CD29).

ÖU: meg~.

Vö. CzF. czáfolhatlan, czáfolhatlanul; ÉrtSz.; TESz. cáfol; ÉKsz.

cáfolhatatlan melléknév 14A
cáfolhatlan 14A (rég)
nem cáfolható, nem vitatható, megkérdőjelezhetetlen 〈dolog〉
czáfolhatatlan próbák által meg gyzettetvén […] halálra itéltettek [ti. a jakobinus mozgalom vezetői]
(1795 Magyar Kurír)
czáfolhatatlanul igaz
(1831 Széchenyi István)
a történelem a maga czáfolhatlan tanuságaival
(1879 Kossuth Lajos)
A riport cáfolhatatlan tényeken alapulva kronológikusan vonultatta föl az eseményeket
(1925 Kosztolányi Dezső)
cáfolhatatlan bizonyítékok kerülnek a kezébe a lány árulásáról
(1995 Új Könyvek)
ÖU: megcáfolhatatlan
Vö. CzF. czáfolhatlan, czáfolhatlanul; ÉrtSz.; TESz. cáfol; ÉKsz.

Beállítások