céda mn és fn
I. mn 16A
1. (vál v. irod) ’könnyűvérű, feslett 〈nő〉’ ❖ Rágalom: […] Te megszökél; mert renyhe ’s czéda vagy, Hogy élj szilaj, rendetlen életet. Szinésznő: A’ mennyi hajszálam van, annyi baj, Olly sok csapás ért (1837 Vörösmarty Mihály 8524404, 226) | Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. […] Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha (1906 Ady Endre 9003109, 97) | Ha Magdaléna nem kísér halálig, De estvelig újból cédára válik? (1928 Berde Mária 9047010, 25) | felettébb céda szakácsné (1985 Hegedüs Géza 9233001, 120).
1a. (vál v. irod) ’ilyen nőre jellemző, rá valló’ ❖ céda mozdulatok, leplezetlen hívogatás (1882 Jókai Mór CD18) | Hát akkor nem adta volna el magát, ha feleségül megy hozzá? Akkor tán jobban szeretné? vagy ha ingyen adja oda magát, szamárul, cédául[?] (1910 Móricz Zsigmond CD10) | Céda némberkacaj (1926 Tersánszky Józsi Jenő 9706002, 185) | Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
1b. (kissé rég, ritk) ’mulatozó, nőcsábász 〈férfi〉’ ❖ nem minden hadnagy céda, vannak becsületes jámbor hadnagyok is. Azonfelül nem minden asszony… azaz, hogy ezt már nem merem állítani (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Ó Babilon ideje óta Az ős Kaján harcol velem. Ott járhatott egy céda ősöm S nekem azóta cimborám, Apám, császárom, istenem (1907 Ady Endre 9003122, 83).
1c. (vál v. irod) ’érzékiségből, nemi ösztönből fakadó, azt tükröző 〈megnyilvánulás, jelenség〉, ill. érzékiséggel, nemiséggel telített, azt megjelenítő, erotikus 〈alkotás, szöveg stb.〉’ ❖ Ölében ül Egy nő, ki testét bérbe adja […]. Körűle táncz, csók, czéda ének (1889 e. Reviczky Gyula CD01) | [a bosnyák parasztlányok] sokszor a felnőttek legczédább beszédét is arczpirúlás nélkül hallgatják (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [a poloskás ágyakban] céda gyönyör izzad (1909 Babits Mihály 9014024, 74) | ripők, céda, disznólkodó, pletykás, pucér szennylapok (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég, vál v. irod) ’(igézően) vonzó, kecsegtető 〈megnyilvánulás, jelenség〉’ ❖ [a vitézek] járják a büszke toborzót […] S a körülállókat szólítják céda szavakkal (1834 Czuczor Gergely 8078016, 181) | Nem látod-e, hogy tántorog belé A céda fénybe minden ami ép? (1926 Sík Sándor 9598003, 8) | Tolsztoj sosem engedett a puszta gondolkozás céda csábításának (1929 Németh László² CD10).
3. (kissé rég) ’〈becsmérlésként is:〉 alávaló, bitang 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ ez az ördög megyéje; A ki csupa rosz akarat; Sokat igér, keveset ad. Szép a szava, rút az éha [= jonha, vagyis lelke], Prédán hizik, ollyan czéda (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Ocskay most vette észre, hogy kikkel van dolga. – Céda zsebrákhad! – dörmögé fogcsikorgatva (1882 Jókai Mór CD18) | alávaló, céda gazember, kitől nem lehet tanulni (1912 Ambrus Zoltán CD10).
3a. (kissé rég) ’csintalansága, pajkossága miatt nehezen fegyelmezhető 〈gyerek〉’ ❖ Tzéda: dévaj, tsintalan, pajkos (1792 Kisded szótár C0816, 252) | Megverem önt itt nyilvánosan, mint egy céda gyermeket! (1854 Beöthy László¹ C1001, 214) | céda gyerekek az alkonyig tartott hancurozás kábultságával dülöngtek a porba (1922 Babits Mihály 9014126, 35).
3b. (kissé rég) ’hamis, hitvány, cudar 〈dolog〉’ ❖ Tzéda hír, azaz, hamis hír: Fallax (1836 Magyar–diák szókönyv C5407, 249) | [a politika elsivárosodása a] céda hazafiaskodást megvető magyarban azt az érzést riasztotta fel, hogy fajunk az öngyilkos pusztulásnak rohan elébe (1916 Schöpflin Aladár CD10) | Apám nem élvezett öreg kort börtönbe került bűntelen egy céda, sárbafúlt telen (1920 Komjáthy Aladár CD10).
4. (kissé rég) ’rendetlen, hanyag, hiányos 〈öltözet〉, ill. ilyen öltözetű 〈személy〉’ ❖ Nem voltam ilyen szutykos, piszkos, céda, rongyos […] madárváz, miként te (1882 Jókai Mór CD18) | Egy álarcos rohan előtte […], vár, majd letépi céda rongyát (1906 Kosztolányi Dezső CD01) | Egy rövid ötlet testhez álló ruhája, ha hosszú strófasort öltöztetünk belé; előbb-utóbb céda lesz; szűk vagy lóg (1917 Babits Mihály CD10).
II. fn 6A (vál)
1. ’〈becsmérlésként is:〉 könnyűvérű, feslett nő, ill. szajha, prostituált’ ❖ Egyik azt mondta, hogy derék asszony, másik azt mondta, hogy czéda (1857 Kemény Zsigmond C2608, 179) | magam is a fegyencek, az utcai cédák közé tartozom (1919 Pásztor Árpád ford.–Whitman CD10) | Ha minden céda férje Kétségbeesne, minden tizedik férj Akassza föl magát (1925 Kosztolányi Dezső ford.–Shakespeare CD10) | [a feleségem] egy céda volt, egy mindenki kurvája (1989 Fel a kezekkel! 1024022, 132).
1a. (birtokszóként) (ritk) ’vkinek az ágyasa, szeretője’ ❖ [Szvák Gyula] Rettegett Ivánról, Borisz Godunovról, Mensikovról, az ál-Dmitrijek koráról, Marináról, a cárok cédájáról szóló ismeretterjesztő írásai a középkor legzavarosabb sötét korát világítják be (1996 Magyar Hírlap CD09).
2. (rég, ritk) ’alávaló, bitang személy’ ❖ Fut a rabló megrakottan, Nyomja vállát súlyos préda; S a bitang nép, a sok céda, Veszekedik a lopotton (1853 Arany János 8014058, 212) | Élted- s verseidről beszél okos, bolond, Jó cimborájának sok céda, bántva mond (1855 k. Tompa Mihály CD01).
Sz: cédaság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.