címeres mn 15B2 

1. (tulajdonnévi előtaggal is) ’címerrel ellátott, díszített 〈tárgy, ruhadarab stb.〉, ill. ilyen ruhadarabot viselő 〈személy〉’ ❖ [a levél, amelyet] tzimeres Petſétinkkel […] meg-erſitettünk (1790 Lethenyei János ford. 7209002, 71) | [a skót protestánsok] tzimeres kalapjoknak kötjöket meg-tsokoltatták (1804 Molnár János 7445034, 47) | A szent király maga, fehér lováról leszállva, melyet egy czímeres apród tart kantárszáron, […] mindkét lábával az elesett bolgár vezér tetemére tapos (1892 Jókai Mór C2320, 10) | [20-25 fiú és lány] Kossuth-címeres 48-as zászlóval felállt a szobor talpazatára (1986 Beszélő 2003020, 421) | [Kocsis Ferenc birkózó] 17 éves korától lehetett tagja a magyar válogatottnak, a címeres mez viselése mindig is óriási megtiszteltetést jelentett számára (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (/Tört) ’(birtokkal nem járó) nemesi címet adományozó, címer viselésére jogosító 〈oklevél〉’ ❖ [Szábel Menyhért és Konrád András] czímeres nemesitő-levél nyerhetése végett ő felségének ajánltatni határoztattak (1842 Pesti Hírlap CD61) | A nemességet következőkép lehet szerezni: […] 4) czímeres nemes levéllel, mellyben csak czímet és czímert ajándékoz a király (1845 Kovách László 8574001, 15) | [Pompéry György] érdemei jutalmául nemességet és […] királyi czímeres adománylevelet nyert (1905 Magyar írók élete CD27) | 1635-ben egyszerre négy Fényes-fivér kapott címeres nemesi levelet (1976 Paládi-Kovács Attila CD30).

2. (/Tört is) ’olyan 〈személy, csoport〉, aki v. amely ilyen oklevél alapján címert viselhet v. címerrel rendelkezik, ill. ilyen címerrel együtt járó 〈cím, rang〉’ ❖ k igaz Armalisták, az az […] Tzimeres Nemesek (1796 Magyar Kurír C0329, 443) | engedjék meg a politikai jogok’ ráruházása által bünössé tett pergamenes és czimeres tömeg’ mentségére felhoznom (1843 Kemény Zsigmond 8235032, 37) | [Ladiver Illés] 1647-ben czímeres nemességre emeltetett (1900 Magyar írók élete CD27) | Vasban is élt egy címeres Dósa-család (1913 Márki Sándor CD55) | címeres nagyurak (1983 Cs. Szabó László 9093005, 225).

3. (rég) ’címeren található, címer részét képező 〈ábra〉, ill. címereken gyakran, előszeretettel ábrázolt 〈állat, növény stb.〉’ ❖ [A pelikán] fiait táplálja tulajdon vérével, Az oroszlány és griff meghalnak társakért […]. Jövendölve mondom: czimeres jeleket Meggyőzik [= felülmúlják], úgy nézzed ezen jegyeseket (1774 Faludi Ferenc CD01) | ezentul pökéseiket szárazon egy kissé nagyobb formalitással s cerimoniával vigyék végbe, hajóinkon pedig egyenest honunk négy czimeres vizeibe (1835 Széchenyi István CD1501) | [a reliefen] a római–görög birodalom czímeres állata, a sas, mely kiterjesztett szárnyakkal ott lebeg [Orpheusz felett] (1904 ÓkoriLex. CD28).

3a. (ritk) ’címerek használatával, szerkesztésével összefüggő, arra vonatk.’ ❖ Köztudomásu tény, hogy semmi felsőbb angol biróság nem vehet tudomást czimerek használata felől. Apponyi grófnak a czimermesterhez (Garter King at arms) kellett volna czimeres panaszával fordulnia (1861–1862 Kossuth Lajos CD32) | A nyugati eredetű címeres intézmény a XII. sz. végén szilárdul meg (1911 RévaiNagyLex. C5698, 112) | Adva lenne tehát egy kor, egy nép, amelynek „címeres gyakorlata” […] pontosan az, amit a középkor magyar címerei alapján várhatunk. Csakhogy ez a nép […] úgynevezett késői avar népesség (1977 László Gyula¹ 9384002, 242).

4. (rég) ’jellegzetes, különösen jellemző v. vkit, vmit meghatározó’ ❖ Illö Strásáinkat ki-sem-is állattuk, Mellynek már tzimeres kárát-is vallottuk (1777 Kónyi János C2731, 104) | A’ Philológiának kötelessége a’ Nyelvnek […] tzimeres tulajdonságait (idiomata) megjegyezni (1817 Kolmár József¹ C4108, 25) | még a legczimeresb előitéletek helyébe is az állott, hogy [a kőszén] szaga, ha érett s vele okosan bánnak, nem kellemetlenebb mint akármi más égényé [éghető anyagé] (1834–1837 Széchenyi István 8429021, 122).

5. (rég, átv is) ’dísszel ellátott, díszes’ ❖ [a baromfiak] fel-támadnak, A’ galléros Pulykára: […] Tépik, ſebeſitik, oly rútúl vagdallyák, Jaj tzimeres nyakának! (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225013, 66) | [a kócsagforgó] kivált Nemeseink’ és Szépnemünk’ nemzeti öltözetének egyik czímeres czikkelye (1829 Pák Dienes 8346010, 178).

6. (rég) ’másokat szellemi, erkölcsi, szakmai stb. tekintetben felülmúló, kiváló, jeles 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Elegen élnek még Árpád fiaiból, Elegen dicsőült István árváiból, Kik Gróf Károlynak címeres szivéről, Örök dicsérettel szólnak nagy nevéről! (1778 Ányos Pál CD01) | Zrinyi! édes hazánk cimeres fajzása! Nyugodgy! terjedjen rád az egek áldása (1782 Ányos Pál CD01) | nem lévén elegend bátorságtok jeles tzimeres tselekedeteket el-követni (1790 Laczkovics János C2877, 160) | Te Lolliusnak tzimeres életét Hosszúra nyújtád (1828 e. Fazekas Mihály ford. C1702, 101) | Czimeres kutásó vala Böki János (1865 Nyulassy Antal C3342, 251).

6a. (kissé rég) ’nagyszerű, kitűnő, elsőrangú 〈állat, növény, hely stb.〉’ ❖ Sok czímeres vadunk lévén, mi örltünk (1790 Gvadányi József C1924, 160) | E’ valójában egy tzimeres szer ebben a’ betegségben (1791 Benkő Sámuel ford.–Grant³ C0965, 399) | [nem] biztatnak sok örvendetessel […] Ménesről, Rustról ’s több czimeres bortermő vidékinkről (1833 Jelenkor C0226, 714) | [Ábris] lesodrófázott egy czímeres kakast, vérit vette maga (1857 Jókai Mór C2255, 29) | a czimeresebb fák életére külön alkut kötöttek (1887 Baksay Sándor C0731, 145) | [a szirti sas] címeres madár, az erőteljesség példaképe (1933 Az állatok világa ford. CD46).

7. (pejor) ’〈fokozásként:〉 vmely negatív tulajdonsága miatt hírhedtté vált 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, rá valló 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ tzimeres gonoszság (1796 Karádi István ford. C2490, 65) | kin az utczán az erkölcstelenség fertőjében fetrengve czimeres betyárrá képzette volna [magát] (1846 Hetilap CD61) | Három címeres rákosista (1973 Marosán György 9425004, 137) | A két címeres gazember […] már túl volt a Kanizsai család számos birtokának alapos elpusztításán (2000 Hárs József CD36).

8. ’olyan 〈kukorica, nád〉, amely éppen virágzik, virágjában van, ill. amelyen rajta van a bugavirágzat’ ❖ a kokorica Cimeres (1844 Karácson János C2489, 112) | Azon az oldalon, a melyen haladtunk, a nádas mind tömöttebb, czímeresebb (1891 Természet Világa CD50) | A gólyatöcs tanyáján sűrű czímeres nád sarjadt ki majd csaknem embermagasságig (1899 Chernel István CD34) | [a gondos nádfedő törekszik arra,] hogy belül a padláson minél kevesebb nádcímer látszódjék ki. Ezért az új sor terítését még akkor megcsinálja, amikor az alatta lévő sor nincs lecsaptatva s a terítés nádszálait a padláson látszó címeres rész alá dugja (1951 Ethnographia C6541, 150).

9. (Növ) ’olyan 〈tobozpikkely〉, amelynek a felső részén pajzs alakú megvastagodás van’ ❖ [az erdeifenyő toboza] csak a harmadik év április havában hullatja ki a magokat; pikkelyei akkor egészen fásak, hegyük vastag (czímeres) (1902 Wagner János CD35) | [Az erdeifenyő] tobozai 2½–7 cm. hosszúak a pikkelyek erősek és címeresek (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 181).

10. ’nagy méretű(, felfelé hajló) 〈szarv〉, ill. ilyen szarvú 〈marha, kos〉’ ❖ czimeres szarvas Marhán (1821 Tudományos Gyűjtemény C5533, 56) | czimeres nagy szarvu kosok […] összeütődnek Homlokkal, ’s egymást nyomkodják hátra (1833 Czuczor Gergely C0040, 56) | Címeres a magyar marha, ha igen nagy és szépen alakult szarvai vannak (1893 PallasLex. CD02) | lösz olyan két cimörös ökröd, amilyet akarsz (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 157) | a bugaci ősgyepen ott legelészik a címeres szarvú, szürke magyar szarvasmarha gulyája (1987 Antalffy Gyula 1004004, 124).

10a. (kissé rég) ’nagy, terebélyes 〈agancs〉, ill. ilyen agancsú 〈szarvas(féle)〉’ ❖ tzímeres szarvas; ein Hirsch mit zackigem Geweihe [= egy szarvas ágas-bogas aganccsal] (1818 Márton József¹ C3043, 430. hasáb) | [nyúlra, rókára most] senki sem vadászik, nagyobb, nemesebb vad van a hajtásban, egy címeres szarvas (1851 Jókai Mór CD18) | A vadászok érkeztek meg az erdőről frissen lőtt vadakkal, a hosszú szekerek oldalán kilógott a szarvas feje címeres ágabogával (1853 Jókai Mór CD18) | Dámvad, szarvas, nagy címeres, karcsú gím (1924 Móricz Zsigmond CD10).

11. (irod) ’〈›buta, ostoba ember‹ jelentésű marha, szamár stb. szavak nyomatékosítására〉’ ❖ Péter egy oktondi, egy címeres szamár… mert rátok hallgatott (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | Neki ilyent mondani! Neki! Még hozzá egy tacskó, egy címeres tinó! Már oda akart lépni, hogy a bárót orron vágja (1926 Nagy Lajos CD10) | Én ezzel a címeres ökörrel nem játszom tovább [ultit] (1971 Csurka István 9096006, 235).

11a. (ritk, irod) ’〈fokozásként:〉 nagyon buta, ostoba emberre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ Címeres ostobaságok tárháza (1879 Mikszáth Kálmán CD04).

Sz: címeresít.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. címer; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.