csá¹ msz és fn (nyj)

I. msz 0

’〈igásállat jobbra, ritk. balra terelésére haszn. szóként〉’ ❖ Hát akkor ezekkel [ti. a szán elé fogott kutyákkal] mit fogok én tenni, Ha jobbra, vagy balra ſzükség léſzen menni? Úgyé? mint a’ béres, tsá, vagy Hejsz, szóllíttsam (1793 Gvadányi József C1940, 266) | Csáh te rendös, hó te szilaj! (1862 Vadrózsák C2827, 56) | „Csá bé!” „Höicz bimbó!” „Térj be!” (1874 Berczik Árpád C1026, 47) | Csa, Csá v. Csálé. E szót az ökörhajtók használják, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobbra kanyarodjon (1893 PallasLex. CD02) | Döcög a szekér hazafelé, az uram hajtja a teheneket. – Hojsz Csinas, hojsz, csá Mozsár, csá! (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

II. fn 35A1

’jobb, ritk. bal oldali irány’ ❖ Dúdolgatván fogja paraszt esztekéjét, Hol csára, hol hajszra mozdítja szőkéjét (1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | csára v. csával menni, jobbra menni (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 160) | Ha a tiszteletes úr […] ezen a vágáson mindig csára tart, éppenséggel oda ér ki a fekete forrás mellé (1897 Gyarmathy Zsigáné C1960, 132) | hun csárul, hun hajszrul ütötte meg a [vad ló] nyakát [a lovasa] (1913 Móricz Zsigmond C3222, 256) | kátyus, kerékvágásos, csáraferdült dülőut volt ez a szekérut (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 90) | Az eke útját jelöli meg a hajszra szántás–csára szántás, […] az egyik esetben mindig csak jobbra, máskor mindig csak balra fordul az eke (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. csa · csá; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csából, csára, csáról; ÉKsz.².

csá¹ mondatszó és főnév (nyj)
I. mondatszó 0
〈igásállat jobbra, ritk. balra terelésére haszn. szóként〉
Hát akkor ezekkel [ti. a szán elé fogott kutyákkal] mit fogok én tenni, Ha jobbra, vagy balra ſzükség léſzen menni? Úgyé? mint a’ béres, tsá, vagy Hejsz, szóllíttsam
(1793 Gvadányi József)
Csáh te rendös, hó te szilaj!
(1862 Vadrózsák)
Csá bé!” „Höicz bimbó!” „Térj be!”
(1874 Berczik Árpád)
Csa, Csá v.vagy Csálé. E szót az ökörhajtók használják, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobbra kanyarodjon
(1893 PallasLex.)
Döcög a szekér hazafelé, az uram hajtja a teheneket. – Hojsz Csinas, hojsz, csá Mozsár, csá!
(1999 e. Kocsis Rózsi)
II. főnév 35A1
jobb, ritk. bal oldali irány
Dúdolgatván fogja paraszt esztekéjét, Hol csára, hol hajszra mozdítja szőkéjét
(1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály)
csára v.vagy csával menni, jobbra menni
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
Ha a tiszteletes úr […] ezen a vágáson mindig csára tart, éppenséggel oda ér ki a fekete forrás mellé
(1897 Gyarmathy Zsigáné)
hun csárul, hun hajszrul ütötte meg a [vad ló] nyakát [a lovasa]
(1913 Móricz Zsigmond)
kátyus, kerékvágásos, csáraferdült dülőut volt ez a szekérut
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
Az eke útját jelöli meg a hajszra szántás–csára szántás, […] az egyik esetben mindig csak jobbra, máskor mindig csak balra fordul az eke
(1999 Magyar néprajz)
Vö. CzF. csa · csá; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csából, csára, csáról; ÉKsz.²

csá² msz 0 (szleng)

’〈közvetlen viszonyban tegeződő köszönésként〉’ ❖ Szió, szióka, csá (1998 Magyar Nyelv C5938, 89) | Csá! Csákók! Itt Beavis és Butthead, a két kallódó angolszász tapló. Nálunk rosszabbat rajzolni sem lehet (2000 Magyar Hírlap CD09).

csá² mondatszó 0 (szleng)
〈közvetlen viszonyban tegeződő köszönésként〉
Szió, szióka, csá
(1998 Magyar Nyelv)
Csá! Csákók! Itt Beavis és Butthead, a két kallódó angolszász tapló. Nálunk rosszabbat rajzolni sem lehet
(2000 Magyar Hírlap)

Beállítások