csákó¹ fn 1A 

1. (kissé rég, Kat) ’magas(, fényezett) tetejű, hengeres alakú, rendsz. ellenzővel, es. tarkóvédővel ellátott(, zsinórzattal, kokárdával stb. díszített) katonai föveg; huszárcsákó’ ❖ most felköti fegyverét, Csákóján lobogó kolcsag emelkedik. Buzdító katonás ruhát Öltvén, lelke’ nemes lángja kigerjedez (1797 Berzsenyi Dániel 8054002, 10) | kiütötte a tiszt fejéből a csákót (1831 Kazinczy Ferenc 7163032, 573) | Mikor az őszi rózsák fölrepültek a katonasipkákra és csákókra, a frontokon még vonaglott, vergődött, döglődött és nem akart kimúlni a modern apokalipszis sárkánya, a Háború (1919 Juhász Gyula¹ 9284893, 258) | [az őrnagyok] Württemberg ezred fekete csákóját viselték, fekete-sárga rozettáikat sebtében felerősített háromszínű zsinórzat takarta (1976 Sándor Iván 9582002, 65).

2. ’papírcsákó’ ❖ Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél (1941 Radnóti Miklós 9543146, 35) | A Hortobágyból nem lehet – mint újságpapírból csákót – Himaláját hajtogatni (1985 Bodor Pál 1019010, 36).

3. (rég) ’puhább anyagból, gyakr. bársonyból (hengeresre v. csúcsosra) szabott süvegféle’ ❖ [a férfi] haj-tornyotskájának tsákó vólt a’ födele (1781 Rájnis József 7201008, 4) | rövid mentét véſzen a’ testére, Kótsag tollas bársony tsákót teſz fejére, Karmazsin tsizsmát húz lába gyengéjére (1790 Gvadányi József 7125008, 6) | A strázsamester leányasszony ott áll a veranda alatt, […] nagy medvebőr csákója a fejébe nyomva (1882 Jókai Mór CD18) | férjhezmenetelkor a menyegzőre is külön köntöse van a hétfalusi magyar leánynak, mert ekkor előveszi a csak ezen egyetlen alkalomra őrzött bársony csákót s palástot (1909 Malonyay Dezső 8292012, 46).

Ö: huszár~, papír~.

ÖU: gyékény~, tüzér~.

ÖE: ~álladzó, ~bélés, ~bojt, ~forgó, ~karima, ~készítés, ~sapka.

Vö. CzF. csákó¹; ÉrtSz. csákó²; SzólKm.; TESz. csákó²; ÉKsz. csákó¹; SzT. csákó²; ÚMTsz.

csákó² mn és fn (nyj) 

I. mn 11A5

’ferde v. (ferdén) szétálló (és fölfelé görbülő) 〈dolog〉’ ❖ [A növények levele] tsákó (assurgens) mikor a’ töve kiáll, a’ dereka felgörbűl (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 40) | Megsodorta bajszát, de az visszahajla s mely elébb volt csákó, lett belőle kajla (1854 Arany János CD01) | Vékony, előre és fölfelé hajló, többnyire csákó szarvai közép hosszúságúak [ti. a tehénnek] (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | csákóra indult szarvú [szarvasmarha] (1914 A Hortobágy puszta és élete C7355, 256) | A bikánál csutak, a teheneknél a kis csákó szarvalakulás a kedvelt forma (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Eleinte kis, vágott élű, de nem éles sarlóval szedték a markot, amit a fából való kuka váltott fel, melynek csákóra áll a szára (1934 Kiss Lajos¹ C5226, 136) | a középső bókony egy collal csákóbb (1944 Magyar Nyelv C5885, 248) | [a bajusz] a sodrás pillanatában még – mint régen – csákóra állt, nyomban utána lekonyult, lekajladt (1992 Rubicon CD17).

a. ’ilyen szarvú 〈szarvasmarha〉’ ❖ A’ tsákó tehén (1805 Kis János¹ C2649, 70) | csákó ökör kifelé fordúlt szarvval (1888 Pór Antal CD55).

II. fn 1A

1. ’kifelé görbülő szarvú szarvasmarha’ ❖ Aligha baja nincs a csákónak, hozik a bürit. Egy paraszt akkor mondá ezt feleségének, mikor a csordás épen tehene bőrével ment udvara felé (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 63).

2. (rég) ’a süveg hasított karimájának oldalra lógó v. ferdén visszahajló része’ ❖ Tudta Hunyadi, hogy ezeket a’ tsákókat süvegekhez kell varni (1778 Bessenyei György¹ C1094, 20) | Lityeg, fityeg, mint vén csákó a’ süvegen (1818 e. Dugonics András C1476, 205) | A diákok egyenruhát hordtak, […] fejükön singes rókamál süveget, zöld csákóval (1902 Jókai Mór CD18).

2a. (-ra raggal, hsz-szerűen) ’〈ruhadarabot v. annak vmely részét〉 olyan módon 〈vágja (be)〉, hogy az ferde, rézsútos(an csúcsos) lesz, ill. ferdén visszahajló részt képez’ ❖ a derékon alóli rész rézsutos vágású volt, úgy hogy a két szárny egymást takarta, ez volt a már többször említett csákóra vágott dolmány (1900 Nagy Géza CD20) | most megrövidülve jellegzetes rézsút szabott, csákóra vágott toldást mutatott [ti. a janicsárdolmány], amely idővel egyre hangsúlyosabbá vált (1997 Magyar néprajz CD47) | [a 18. század közepén] a süveg karimáját már senki nem hajtotta le, nem is vágta csákóra (1997 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~bajusz, ~ökör, ~szarv, ~tehén.

Vö. CzF. csákó²; ÉrtSz. csákó¹; TESz. csákó¹; ÉKsz. csákó²; SzT. csákó¹; ÚMTsz.