csín¹ fn 4A7  csíny (rég)

1. (/vál) ’tetszetős, kellemes, (elegáns,) ízléses külső, (művészi) megjelenési forma’ ❖ ? Tsín: tsíny, ékesség, illség (1792 Kisded szótár C0816, 245) | [Csokonainál] rendetlenebbűl élő embert képzelni nem lehet, ’s írásainak csínra van szüksége (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 275) | A gyógyszertár némi csinnal volt elrendezve (1877 Brassai Sámuel ford.–Szollogub C1185, 11) | A ruházkodásban is mindig ügyelek a csinra (1913 Krúdy Gyula C2841, 63) | A lakásbelsőknek attraktív csínt kölcsönző faburkolatok (2000 Új Könyvek CD29).

1a. (rég) ’külső megjelenési forma’ ❖ tsíny [=] mód, tsín, rend, szer, kls tekéntet (fel-venni a’ dolognak, háznak, konyhának tsínját) (1784 Kisded szótár C0815, 82) | Nem falu, Virt, nem Váras; hanem tsak négy, vagy öt házból Szép tsínnal kéſzltt Nemes lés (1786 Baróti Szabó Dávid 7021029, 5) | Az egyetemi nyomda uj öntetű, szép idomu, olvasható betűkkel és jó papiron méltó csinnal állitá ki e derék munkát (1850 Pesti Napló 8658001, 4) | Lyrája, prózája mindig oly kifogástalan csínnal dicsekedett, mint toilettje (1886 Jókai Mór C2334, 174).

2. (rég) ’tanultság, műveltség, kifinomult ízlés, finom, csiszolt stílus (mint vkinek értékes tulajdonsága)’ ❖ én abban az egész kötetben nem azt akarom mutatni, mint szóllanak a’ magyarok, hanem azt, hogy a’ csínra jutandó magyarnak mint kell szóllania (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 28) | [hogy Révai Miklós a tiszteletreméltó régiséget] annyira fürkészi hadgyán! noha azt a’ mai csín benem-veheti! (1812 Kazinczy Ferenc C2563, 186) | korántsem az a’ szánakozásra, megvetésre, kikaczagásra méltó magyar, ki véréhez, fajtájához hű, még is ezer méltatlanságnak vala és van kitéve, azért, mert külföldi csín és nyelv nem ékesíti őt (1842 Széchenyi István CD1501).

3. (birt szjellel) ’Csínja-bínja.’

3a. (rég) ’vminek a részlete, mozzanata, ill. ezek együttese, sokasága’ ❖ kémlené ki az helységnek tsinját (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 141) | ki-tanúltam a’ dolognak, háznak, konyhának minden tsinnyát (1792 Kisded szótár C0816, 245).

3b. (rég) ’〈bonyolult eszköz, jelenség〉 működésének módja, ill. kezelésének (apró) fogása’ ❖ minden tsínját ki-tanulván az órának, otthon fából hasonló órát faragott (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2783, 161) | sétálva járják be a’ kört, szinte sarkantyúpengetve, ’s ez által a’ nóta’ csinját, rythmusát kitanulják, ’s mintegy a’ táncznak neki idomulnak (1843 Athenaeum C0026, 113) | tudod csinját a görbe ekének (1865 Bodon Ábrahám ford.–Vergilius C1126, 10) | [a borotvatartó] szerkezete cifra, fortélyos, aki nem ismeri a csinját, le sem tudja venni a födelét (1916 e. Malonyay Dezső CD07).

3c. ’〈mesterség, tevékenység〉 gyakorlásában alkalmazott (apró) célszerű módszer, eljárás, fogás, ill. ezek összessége’ ❖ már átment a’ dolog’ [ti. a selyemkészítés] csinyja a’ nép vér- és nedvébe (1840 Széchenyi István C3877, 51) | gipsznyomatokat venni, minek csinját itt magamévá tettem (1868 Toldy Ferenc 8481019, 322) | Ismerte szakmájának minden csínját (1974 Zsolt István 9808003, 149).

Ö: kül~.

ÖE: ~érzék, ~teljes.

Sz: csínú.

Vö. CzF. csín · csin²; ÉrtSz. csín¹; TESz.; ÉKsz. csín¹

csín² fn 4A7 (nyj, Ipar is) 

’hordó v. más faedény dongáján a fenék beerősítésére való párkány és mélyedés’ ❖ [fontos megállapítani, hogy a hordó] nintsen e’ be-fagygyúzva, melyet egy abronts’ darabbal, ha a’ tsínnyánál körül kanyarítjuk, könnyen meg-tudhatni (1797 Vizsgálódó Magyar Gazda C0437, 299) | a kis Ürge […] êgyugott ėgy’ aranyat a véka csí’nyába (1881 Szeged népe C2481, 125) | akkor nészte mög a báttyik a mérőt. Hát láti, hogy a csinnyánál ëgy ezüstpénz van a szurogba beleragadval (1934 Baranyai néphagyományok C6202, 353) | [A kádárok] csin- vagy ontoravágóval csint vagy fáncot, azaz árkot vágnak az edény alsó szélén, majd körzővel kimérik hozzá a fenékdeszka anyagát. Végül a legalsó abroncs leütése után behelyezik a feneket (1979 NéprajziLex. CD47).

ÖE: ~metsző, ~vágó.

Vö. CzF. csín · csin²; ÉrtSz. csín¹; TESz.; ÉKsz. csín²; ÚMTsz. csín¹

csín³ (4B11) l. csíny¹

csíny¹ fn 4B11  csín (rég)

1. ’vkinek a megtévesztésére, zavarba ejtésére, bosszantására, rendsz. mások örömére, mulattatására végrehajtott pajkos cselekedet(sorozat)’ ❖ Ilyly helyen meg ſzokott Vénus is jelenni, És hamis Fiával olylykor sok tsint tenni (1789 Barcsay Ábrahám 7019004, 86) | Minden lépése, szava: tréfa, csíny. Áprilist járat, pénzt ásat veled, A lutrin ternót, quinternót nyeret; Talál mindenkit gyenge oldalán, De nem sebez, csak csíp mint a csalán (1855 Tompa Mihály CD01) | Naiv sznob is akadt, aki fölült a csínynek (1938 Babits Mihály CD10) | [Sütő András színművében Balogh Ábelnek] egykoron diákos csíny miatt – piros-fehér-zöld zászlót tűzött egy éjszaka a városháza tornyára – kellett átszöknie a határon (1999 Új Könyvek CD29).

1a. (rég) ’vkinek (szándékosan) okozott bántalom, kár, vmiben okozott hiba’ ❖ az illyen világtalan embereken mások igen hamar meg-is könyörlnek, és nem engedik, hogy rajtok az istentelen emberek valami tsínt tehessenek (1791 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252007, 110) | [az írás] Pesten nem fog nyomtattatni, mert a’ mi Corrigátoraink csínt ejthetnének benne (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 224).

2. (/szépítő) ’vmely szabályt v. törvényt (tudatosan) megszegő cselekedet’ ❖ Nem szokás rettegni csint követett vadtúl (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 8) | A’ „Jackson county” banknak 11 külön pénzfiókja volt ’s ezek bádoggal, szögekkel, tört üvegekkel valának megtöltve, felül egy réteg tallér feküdt, összsen 5090 darab. A’ bank megvizsgáltatása előtt harmadnappal 20,000 dollárnyira tette kéznél levő értékét. […] Szintén illynemű csínyeket követtek el az egyesült tartományok több más bankjai is (1841 Pesti Hírlap CD61) | [A regény főszereplője] a legkomiszabb csínyek egész sorát követi el: lop, csal, hazudik, embereket gonoszul megkínoz, puszta gyakorlásul (1926 Komlós Aladár CD10) | Az adakozó kedvű osztrákok az ilyen csínyt [ti. a segélyre szánt pénz eltulajdonítását] aligha bocsátják meg (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’vmire irányuló tevékenység (mozzanata), cselekedet’ ❖ [A hercegi kisasszony] meg vetette Sólomot-is, mint valami új Nemesnek Fiát, és magátúl örökre el-tíltotta. Leányának ezen csinnyát édes Annya-is szeretvén; […] oda-hagyták Budát-is, és lakni Taksonba mentenek (1807 Dugonics András ford.–Voltaire 8116004, 16) | A szintén fürgeség által kitünt tatárokat meglepni a legszebb huszáros csínyek közé tartozott (1865 Salamon Ferenc 8402009, 321) | Csókfergetegre, vágy-viharra Vágyott remegve a kicsiny, Lelkét tüzes hévvel ragadta Egy elképzelt szerelmi csíny (1906 Kosztolányi Dezső 9359460, 97).

4. (rég) ’esemény, eset, történés’ ❖ Bár ſoha ezen erdbe ne érkezett vólna. De ennek csinnyérl ez-után fog el-kerekenni a’ beſzéd (1790 Dugonics András 7087008, 168) | a’ leg-csekélyebb csinok-is az Isteni Gondviselésnek alája vannak vettetve (1806 Dugonics András C1481, 87) | képzeld az iszonyú botlást [ti. Kazinczynak a szigeti hősről szóló írása elé tévedésből a költő Zrínyi Miklós képét nyomtatták] – Abderítai csíny! (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 222).

Ö: állam~, diák~.

ÖE: ~tétel, ~tett, ~tevés.

Vö. CzF. csín · csin¹ · csíny; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.