csömörös mn 15C3

1. (rég) ’mértéktelen étkezést, italozást stb. követő, fáradtsággal, kellemetlen utóérzésekkel vegyes rossz 〈állapot〉’ ❖ Az egyik vitéz csömörös nyújtózásban tápászkodik fel a földről, az ínyét elömlő keserű nyálon savanyú arccal kérődzve szédeleg a könyöklő felé, s ordítva esik össze tövében (1913 Laczkó Géza CD10) | az élet gyönyöreinek mohó élvezése után kényszerűen bekövetkező csömörös ellankadás (1924 Schöpflin Aladár CD10).

2. (/vál) ’visszataszító, viszolygást, undort keltő 〈dolog〉’ ❖ a’ melly étkeket kétszer raknak tzhöz, Nem jók, ’s közel vagynak a’ tsömörös bzhöz (1789 Kovács Ferenc¹ ford.–Boileau C2756, 20) | Akármelly tsemeres vólt is ez az eledel, még is enyhítette tet (1805 Kis János¹ ford. C2662, 203) | és megszaporodtak a csömörös levelek, a hallgatások, a nyájas meghívók s a város fölött virrasztó mosolyt elejtette a száj (1977 Csoóri Sándor 9090011, 20).

3. (ritk) ’〈vmely kóros állapot(ban szenvedő beteg) jelzőjeként〉’ ❖ [a tünetek, melyeket Köleséri Sámuel] azon kis Munkájában, mellyet 1707-ben Szebenben a’ Magyarok’ Tsömörös nyavalyájáról ki-adott vala Scorbutum Mediterraneum; közép földi Scorbutusnak nem helytelenül nevezett (1791 Mátyus István C3071, 671) | A csömörös beteg kezetövén a magyarok hite szerint csomók keletkeznek (1940 Vajkai Aurél C5881, 192).

Vö. ÉrtSz.; TESz. csömör; ÉKsz.; ÚMTsz.

csömörös melléknév 15C3
1. (rég)
mértéktelen étkezést, italozást stb. követő, fáradtsággal, kellemetlen utóérzésekkel vegyes rossz 〈állapot〉
Az egyik vitéz csömörös nyújtózásban tápászkodik fel a földről, az ínyét elömlő keserű nyálon savanyú arccal kérődzve szédeleg a könyöklő felé, s ordítva esik össze tövében
(1913 Laczkó Géza)
az élet gyönyöreinek mohó élvezése után kényszerűen bekövetkező csömörös ellankadás
(1924 Schöpflin Aladár)
2. (/vál)
visszataszító, viszolygást, undort keltő 〈dolog〉
a’ melly étkeket kétszer raknak tzhöz, Nem jók, ’s közel vagynak a’ tsömörös bzhöz
(1789 Kovács Ferenc¹ ford.Boileau)
Akármelly tsemeres vólt is ez az eledel, még is enyhítette tet
(1805 Kis János¹ ford.)
és megszaporodtak a csömörös levelek, a hallgatások, a nyájas meghívók s a város fölött virrasztó mosolyt elejtette a száj
(1977 Csoóri Sándor)
3. (ritk)
〈vmely kóros állapot(ban szenvedő beteg) jelzőjeként〉
[a tünetek, melyeket Köleséri Sámuel] azon kis Munkájában, mellyet 1707-ben Szebenben a’ Magyarok’ Tsömörös nyavalyájáról ki-adott vala Scorbutum Mediterraneum; közép földi Scorbutusnak nem helytelenül nevezett
(1791 Mátyus István)
A csömörös beteg kezetövén a magyarok hite szerint csomók keletkeznek
(1940 Vajkai Aurél)
Vö. ÉrtSz.; TESz. csömör; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások