csúfos mn 15A

1. ’szégyenletes, szégyellni való, ill. vki számára szégyent hozó, szégyennel járó’ ❖ Mennyi gyengeségnek csúfos köteleit, Kik most szorongatják szívem rejtekeit, Oldoznám fel akkor [ti. remeteként élve]? (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 50) | Szégyen jelenleg szabolcsinak lenni, és adja isten, ne legyen szégyen magyarnak lenni! A szabolcsiak csúfosan futottak meg Kolosvár alól, és csúfosan viselték magokat Szalacsnál (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Hát várjuk pipogyán legcsufosabb végünk? (1918 Ady Endre CD10) | a magyar labdarúgás végre jelentősen előbbre lépne a mindnyájunknak csúfos hatvanhatodik helyről (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. (-an raggal, hsz-szerűen) ’(szégyenletesen) nagy mértékben, nagyon, csúful’ ❖ Jaj, a hátam, jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan (1843 Petőfi Sándor 8366016, 36) | A hely ugyan csúfosan messze van (1880 Csiky Gergely C1311, 178) | a dráma Berlinben csúfosan megbukott (1908 Bródy Miksa CD10) | [az olimpián egyes országok sportolói] nem „hozták” a várt teljesítményt, pontosabban csúfosan leszerepeltek (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’〈cselekedeteivel, magatartásával haragot, ill. megvetést kiváltó személyre v. csoportra vonatkoztatva〉’ ❖ Kérdezték, millyenek azok a tsufos tselédek [ti. az ördögök, boszorkányok], hogy ha találkozik köztök, reájok ismérhessenek (1779 Bessenyei György¹ C1082, 222) | a’ Királynéra is reá ütött egy tsomó tsúfos nép (1794 Berta György ford.–Öhler C1066, 294) | [Stroom:] Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben? István: Még kérded-é csúfos honáruló? (1859 Madách Imre 8284004, 502).

3. (kissé rég) ’gúnyt, csúfolódást kifejező, csúfondáros 〈elnevezés, ill. szó(beli megnyilvánulás)〉’ ❖ Nem vólt olly átok, mellyet fejekhez ne tsaptak, és olly tsúfos nevezet, mellyel ket [ti. a törököket] ne illették vólna (1788 Decsy Sámuel 7078005, 4) | Azt mondák ők nekünk: eredj, zsidó! S örűltek, látva, hogy mi könnyezünk; Gunyosan néztek fél vállról reánk, És szájokat csufosan félrehuzták (1843 Jókai Mór 8209016, 21) | csúfos röhögés hallatszott (1919 Déry Tibor CD10) | A pénzt csúfosan „pemsz”-nek nevezte és kigúnyolta azokat, akiktől kapta (1929 Szini Gyula CD10).

4. (kissé rég) ’(visszataszítóan) kellemetlen látványt nyújtó, ilyen benyomást keltő’ ❖ igen-tsúfos ltözet férjfiú (1781 Rájnis József 7201008, [4]) | a szerz igen tsúfos és alkalmatlan Ortografiával él a Lap Szavak ki irásában (1799 Sándor István 7287099, 184) | Panna néném, lelkem, ne huzassam meg a lélekharangot? csufosabban néz kend ki, mint Ferencz bátyám, mikor halálnak vált, pedig kend nem ivott patkányport (1855 Vasárnapi Újság CD56) | reményekkel rakott napos kis házunk mivé lett! Lelke elszállt, s most rohad és bomlik, csúfos és iszonyatos (1948 Török Sophie 9729004, 10).

Sz: csúfosság.

Vö. CzF. csúfos · csufos¹, csúfosan; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT. csúfos, csúfosan

csúfos ❖ melléknév ◦ 15A ◦
permalink
1.
szégyenletes, szégyellni való, ill. vki számára szégyent hozó, szégyennel járó
Mennyi gyengeségnek csúfos köteleit, Kik most szorongatják szívem rejtekeit, Oldoznám fel akkor [ti. remeteként élve]?
(1772 Barcsay Ábrahám)
Szégyen jelenleg szabolcsinak lenni, és adja isten, ne legyen szégyen magyarnak lenni! A szabolcsiak csúfosan futottak meg Kolosvár alól, és csúfosan viselték magokat Szalacsnál
(1848 Kossuth Hírlapja)
Hát várjuk pipogyán legcsufosabb végünk?
(1918 Ady Endre)
a magyar labdarúgás végre jelentősen előbbre lépne a mindnyájunknak csúfos hatvanhatodik helyről
(1996 Magyar Hírlap)
1a. (-an raggal, hsz-szerűen)
(szégyenletesen) nagy mértékben, nagyon, csúful
Jaj, a hátam, jaj, a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan
(1843 Petőfi Sándor)
A hely ugyan csúfosan messze van
(1880 Csiky Gergely)
a dráma Berlinben csúfosan megbukott
(1908 Bródy Miksa)
[az olimpián egyes országok sportolói] nem „hozták” a várt teljesítményt, pontosabban csúfosan leszerepeltek
(1996 Magyar Hírlap)
2. (rég)
〈cselekedeteivel, magatartásával haragot, ill. megvetést kiváltó személyre v. csoportra vonatkoztatva〉
Kérdezték, millyenek azok a tsufos tselédek [ti. az ördögök, boszorkányok], hogy ha találkozik köztök, reájok ismérhessenek
(1779 Bessenyei György¹)
a’ Királynéra is reá ütött egy tsomó tsúfos nép
(1794 Berta György ford.–Öhler)
[Stroom:] Mi ez, mi zajgás kint a csendes éjben? István: Még kérded-é csúfos honáruló?
(1859 Madách Imre)
3. (kissé rég)
gúnyt, csúfolódást kifejező, csúfondáros 〈elnevezés, ill. szó(beli megnyilvánulás)〉
Nem vólt olly átok, mellyet fejekhez ne tsaptak, és olly tsúfos nevezet, mellyel ket [ti. a törököket] ne illették vólna
(1788 Decsy Sámuel)
Azt mondák ők nekünk: eredj, zsidó! S örűltek, látva, hogy mi könnyezünk; Gunyosan néztek fél vállról reánk, És szájokat csufosan félrehuzták
(1843 Jókai Mór)
csúfos röhögés hallatszott
(1919 Déry Tibor)
A pénzt csúfosan „pemsz”-nek nevezte és kigúnyolta azokat, akiktől kapta
(1929 Szini Gyula)
4. (kissé rég)
(visszataszítóan) kellemetlen látványt nyújtó, ilyen benyomást keltő
igen-tsúfos ltözet férjfiú
(1781 Rájnis József)
a szerz igen tsúfos és alkalmatlan Ortografiával él a Lap Szavak ki irásában
(1799 Sándor István)
Panna néném, lelkem, ne huzassam meg a lélekharangot? csufosabban néz kend ki, mint Ferencz bátyám, mikor halálnak vált, pedig kend nem ivott patkányport
(1855 Vasárnapi Újság)
reményekkel rakott napos kis házunk mivé lett! Lelke elszállt, s most rohad és bomlik, csúfos és iszonyatos
(1948 Török Sophie)
Sz: csúfosság
Vö. CzF. csúfos · csufos¹, csúfosan; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT. csúfos, csúfosan
ÚESz: ↪csúf (csúfos)

Beállítások