csüggeszt ts ige 5b2
1. (tárgy n. is) ’reményvesztetté, levertté tesz, es. kétségbe ejt vkit’ ❖ [A gyakori eső] tsüggeſti a’ marha-tartó Lakosokat (1793 Magyar Hírmondó C5811, 45) | Mintha legkevesebb balitélet, legkevesebb szellemi nyűg sem volna e’ honban. Semmi a’ mi csüggeszt, a’ mi kinoz, vagy a’ mi lankaszt (1845 Irinyi József 8200002, 118) | a feladat nagysága engemet sem csüggeszt (1907 Márki Sándor CD55) | Tehetsége, mozgékony és sokoldalú szelleme nem hagyja pihenni, mellőztetése nem csüggeszti (1979 Lászlóffy Aladár 9386023, 89).
1a. (rég, vál) ’〈jó tulajdonságot, lelkiállapotot〉 gyengít, lohaszt vmi v. vki’ ❖ [a túlzott mértékű bortermelés káros] azon jobb bort termő tájakra nézve, hol leginkább csak szőlőgazdaságból élhetnek az emberek, kiknek borait ócsítja, s azáltal a szorgalmat ott is csüggeszti (1833 Berzsenyi Dániel 8054202, 170) | [Kazinczynak még Kisfaludy Sándor támadása] sem csüggesztette munkakedvét (1904 Váczy János C2567, XXXI) | [Teleki László Pulszky Ferencnek] sötét álmait terebélyesíti és békülő kedvét csüggeszti (1939 Peéry Rezső CD10).
2. ’〈ember v. állat vmely testrészét, kül. fejét〉 erőtlenül v. csüggedten (lefelé) lógatja, leereszti (vhova)’ ❖ [a veszett kutya] futásában fejét ’s farkát le-felé tsüggeſti (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 187) | Első jelei a’ kergekórnak, ha a’ bárányok a’ nyájtól elmaradnak, járásuk szomorú, ’s roskadozó, evésközben mintegy elfelejtkezni látszatnak magokrúl, és fejüket a’ takarmányba csüggesztik (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 163) | két kezét összefonva ölébe csüggeszté (1872 Jókai Mór CD18) | [a kisfiú] elaludt és nehéz fejét már féloldalra csüggesztette (1917 Török Gyula CD10) | az a marha alak, abban a szertelen hidegben ott ült a fal tövin, csüggesztette a nagy törülközős fejit (1964 Cseres Tibor 9088001, 97).
2a. (rég, irod) ’〈ágát növény〉 lefelé lógatja (vhova)’ ❖ Maga a’ szép rózsa, tsüggesztvén ágait, Így ereszti égre bokros panaszait: „Mért nem emészt már el vagy hévség vagy hideg? […]” (1794 Csokonai Vitéz Mihály C6224, 62) | [a fűz] busan csüggeszti földre gyászos lombjait (1835 Széchenyi István CD1501).
2b. (rég, ritk) ’függeszt, akaszt vmire vmit’ ❖ Sokan fegyvereket a’ fákra tsüggeſzték (1801 Perecsényi Nagy László 8325004, 61) | Tsüggeſzteni, Appendere, Suspendere. Függeſzteni (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 407).
3. (ált. -ra/-re ragos bővítménnyel) (vál) ’〈szemét, ill. tekintetét, figyelmét〉 vkire, vmire v. vmerre irányítja vki’ ❖ Stanczira a bátyám örömtelve csüggeszté szemeit (1824 Fáy András¹ 8139001, 315) | Szemeit csüggeszti lova lába mellé (1879 Arany János C0657, 122) | Elszántan s makacsul csüggesztettem figyelmemet a holttestre (1925 Babits Mihály ford.–Poe CD10) | százmilliók csüggesztik tekintetüket húsvétkor a Szent Péter tér híres erkélyére (1998 Magyar Hírlap CD09).
Ö: alá~, el¹, le~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.