családfenntartó fn és mn 1A
I. fn
1. ’családja tagjait munkájával, keresetéből (egyedül) eltartó személy’ ❖ Nyugton lehet porladó Szíved e miatt, Buzgó családfentartó Lesz a te fiad (1895 Karikó János 8223011, 81) | Szerezz ebédet! Te vagy a férfi, az apa, a családfenntartó! Te kötelességed! (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | a 2-3 gyermekes családok, amelyekben mindkét családfenntartó dolgozik, nagyon komoly adókedvezményt is kapnak (2000 Országgyűlési Napló CD62).
2. (rég, ritk) ’vmely család egyetlen fiúgyermeke v. férfi ivadéka, aki biztosíthatja a család és a családi név fennmaradását’ ❖ hat gyermeke közül ismét csak Balás a kir. udvarnok lett család-fentartó (1859 Nagy Iván CD31) | E tíz gyermek közűl csak László maradt család fentartóul (1862 Nagy Iván CD31).
II. mn
1. ’családja tagjait munkájával, keresetéből (egyedül) eltartó 〈személy〉’ ❖ Ez csak nem ok arra, hogy két családfenntartó ember egymásra rohanjon éles karddal (1906 e. Thury Zoltán 8479011, 71) | családfentartó nő (1931 Nagy Endre CD10) | [A demográfiai egyensúly azon múlik, hogy] mennyi és milyen munkaalkalmat teremtünk a gyereküket megtartó anyáknak, a családfenntartó apáknak (1994 Magyar Hírlap CD09).
2. ’vkinek arra vonatk. 〈képessége, tulajdonsága v. kötelessége〉, hogy családot tartson el’ ❖ Házasság, családfenntartó kötelesség, jegyzői, majd tanári munka, gazdasági fáradozás mind nem lehetett arra alkalmas, hogy merész lendületet adjon a költőnek (1932 Palágyi Lajos CD10) | [a mai nők] féktelensége és családfenntartó ereje, keménysége és kitartása (1955 Németh László² 9485054, 352) | A vénlegényt pedig azzal bélyegezték meg, hogy kétségbe vonták családfenntartó képességét (2000 Magyar néprajz CD47).
3. (rég, ritk) ’vmely család egyetlen fiúgyermekeként a család és a családi név fennmaradását biztosító 〈személy〉’ ❖ A gyermek … mindig gyermek marad; csakhogy vannak rossz gyermekek is. De egy jó gyermek! Egy családfentartó gyermek! … Egy minta-gyermek, a kiben nem csalatkoztunk meg és a ki már zsenge fiatalságában valóra váltja legszebb reménységeinket! (1908 Ambrus Zoltán C0600, 42).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.