csalékony mn 15A (irod)

1. ’félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő 〈dolog〉’ ❖ Az hogy hasonlit-e az áljegy a valódihoz, hogy csalékony-e hasonlósága, nem tartozik a tény álladékhoz (1852 Szokolay István 8451006, 130) | Semmi sem csalékonyabb, mint a szemmérték (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | az óbudai házak, tornyok, utcák olyan alakot öltenek a csalékony holdfényben, amint őket Szeszics látni szerette (1919 Krúdy Gyula CD54) | Csalékony vágy és esztelen remény (1939 Rónay György ford.–Michelangelo 9573152, 50) | az önkényuralom csalékony, fenséges álarca mögött a nagyhercegség [ti. Firenze] Róma és Madrid kényének, kegyének volt kiszolgáltatva (1980 Cs. Szabó László 9093004, 210).

2. (rég)(csábító) viselkedésével másokat (szándékosan) félrevezető, megtévesztő 〈személy〉, ill. ilyen személyre valló 〈magatartás, megnyilatkozás〉’ ❖ te csalékony sors gonosz éltem nyujtni mi kedved? (1824 Aurora C0032, 163) | [a magyar nemzet] nemes érzését Excellentiád oly csalékonyan representálja (1857 Széchenyi István CD1501) | [Mária Terézia] csalékony módokon a magyar nemességet jól megpuhította (1882 Szabó Ignác C3776, 71) | [a rendőrök] ügyelnek azokra a csalékony nőkre is, akik […] szép mesemondásokkal kábítják el a hiszékeny utazókat (1925 Krúdy Gyula CD54).

J: csalóka.

Sz: csalékonyság.

Vö. CzF. ~, csalékonyan; ÉrtSz.; TESz. csal; ÉKsz.

csalékony melléknév 15A (irod)
1.
félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő 〈dolog〉
Az hogy hasonlit-e az áljegy a valódihoz, hogy csalékony-e hasonlósága, nem tartozik a tény álladékhoz
(1852 Szokolay István)
Semmi sem csalékonyabb, mint a szemmérték
(1883 Mikszáth Kálmán)
az óbudai házak, tornyok, utcák olyan alakot öltenek a csalékony holdfényben, amint őket Szeszics látni szerette
(1919 Krúdy Gyula)
Csalékony vágy és esztelen remény
(1939 Rónay György ford.Michelangelo)
az önkényuralom csalékony, fenséges álarca mögött a nagyhercegség [ti. Firenze] Róma és Madrid kényének, kegyének volt kiszolgáltatva
(1980 Cs. Szabó László)
2. (rég)
(csábító) viselkedésével másokat (szándékosan) félrevezető, megtévesztő 〈személy〉, ill. ilyen személyre valló 〈magatartás, megnyilatkozás〉
te csalékony sors gonosz éltem nyujtni mi kedved?
(1824 Aurora)
[a magyar nemzet] nemes érzését Excellentiád oly csalékonyan representálja
(1857 Széchenyi István)
[Mária Terézia] csalékony módokon a magyar nemességet jól megpuhította
(1882 Szabó Ignác)
[a rendőrök] ügyelnek azokra a csalékony nőkre is, akik […] szép mesemondásokkal kábítják el a hiszékeny utazókat
(1925 Krúdy Gyula)
Sz: csalékonyság
Vö. CzF. ~, csalékonyan; ÉrtSz.; TESz. csal; ÉKsz.

Beállítások