csalódás fn 4A
1. ’a csalódik igével kifejezett történés’ ❖ Ha rút csalódásomnak boszszúja el nem töltötte volna keblemet, hát meg nem tűrném, hogy esmerni ne kívánnyam Őtet (1824 Kisfaludy Sándor 8243051, 442).
2. ’meghiúsult elképzelés nyomán támadt érzés, kül. a szertefoszló remény nyomán támadt kiábrándultság, keserűség fájó érzése, ill. ilyen érzéssel teli lelkiállapot’ ❖ [a] csalódásnak érzése Egy olly sebnek vad égése, Mellybl a’ nyilt valaki Mérges trrel vájja-ki (1825 Kisfaludy Sándor C2685, 148) | Szerelmi csalódásuk következtében, öngyilkosságot […] követnek el (1879 Lauka Gusztáv 8268040, 122) | A szabálytalanul fényesedő üstökös kellemes csalódást okozott (1997 Természet Világa CD50).
2a. ’az az esemény, dolog stb., amely ezt az érzést, lelkiállapotot előidézi’ ❖ önbizalmát megrendítette a sok csalódás (1965 Barabás Tibor 9026001, 242) | Csupa bosszúság és csalódás lesz ez az utazás (1978 Györffy Miklós ford.–Széchenyi CD1502) | Ez a munka kellemes csalódás volt számomra (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. ’valóságnak tetsző látszat, illúzió, ill. téves, hamis észlelet’ ❖ Mitsoda ſzép tarka virág ringatja magát amott a’ patak mellett! […] – De nem, – kedves tsalódás! – eggy Lepke repül-fel az ingadozó fü-ſzálról (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163042, 258) | érzéki észrevevésünk nem puszta látszat vagyis csalódás, mert valóban léteznek kivűlünk tárgyak, de azokat nem ugy szemléljük, mikép elválva a tér és időtől állanak (1843 Purgstaller József 8351004, 134) | hol az igaztól eltávozunk, ott annak teljes látszata kell, hogy költői csalódás idéztessék elő (1860 Arany János C6505, 33) | A már egyszer kifejlődött üldöztetési téveszme hihetetlen gyorsasággal systematizálva lesz, mit a hallási csalódások is nagyban elősegítenek (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267003, 136) | mintha a nap egy pillanatra megállna, gyűjtené magában az erőt (persze: érzéki csalódás), azután még feljebb hág, és egyszerre árasztja el káprázatos csóváival az egész teret (1983 Balla László 1010015, 90).
3a. (/vál) ’téves gondolat, tévedés, ill. annak állapota, aki téved’ ❖ most látom hogy nagy csalódásban voltam (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 363) | csalódásnak kell nyilvánítnunk, mintha a költő egy nemzetnél profétai szerepre volna hivatva (1856 Salamon Ferenc 8402016, 18) | állathangokat tudott a csalódásig híven utánozni (1931 Krúdy Gyula CD54) | a karcsú őrtorony az, mely szép részleteivel és kedvező arányaival a be nem avatottat abba a csalódásba ejti, hogy valóban a középkorból származó műemlékkel áll szemben (1962 Tompos Ernő CD52).
Ö: érzék~.
ÖU: lát~, ön~, szem~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.