csattanós mn 15A

1. ’hirtelenül élesen szóló 〈hang〉, ill. ilyen hanggal járó, azzal kísért 〈történés, jelenség stb.〉’ ❖ [Zöld Marci] örömében összecsapá tenyerét, oly csattanósan, hogy bármely primadonna tisztelőjének is becsületére vált volna (1847 Gaal József C1788, 398) | Pajkos ostor, csattanós robaja (1881 e. Szemere Miklós C3946, 279) | csattanós nyakleves (1886 Rákosi Viktor C3599, 25) | hirtelen befordult a menyecske az utcaajtón, s csattanósan becsapta azt (1893 Jókai Mór CD18) | két csattanós puszit nyomott a meglepett műsorvezető arcára (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’érettségtől duzzadó, látszólag szinte szétrepedő gyümölcsre emlékeztető piros 〈szín〉, ill. ilyen színű v. életerőtől, egészségtől kicsattanó 〈ajak〉’ ❖ csattanósan piros ajkak (1881 Vajkay Károly C4673, 167) | megcsipkedve a gyermek arcát csattanós pirosra (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 102).

3. (az előzmények alapján) váratlan, meglepő(, ezért hatásos, hatást elérő) 〈szöveg(rész), kül. befejezés〉, ill. 〈érv, bizonyíték〉’ ❖ nagyszerü nemzeti dráma vala eljátszandó […] csattanós hatásu (1846 Életképek C0104, 183) | a beszély s más elbeszélői nemek a csattanós befejezésekre nem mindig szorúlnak reá (1868 Szathmáry Károly C3855, 35) | csattanós érvekkel is szeret kapaczitálni (1876 Hevesi Lajos C2087, 207) | Széchenyi adatainak tarthatatlanságát Eötvös mutatta ki a legcsattanósabban (1890 Akadémiai Értesítő C0011, 500) | rövidrefogott, brutálisan csattanós szöveg (1931 ZeneiLex. CD49) | Molnár épp erre várt. Hogy alája adják a szót. Amire csattanósan felelhet (1965 Dobozy Imre 9110002, 48) | epigramma (disztichonban írt, rövid, csattanós költemény) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

4. ’váratlanságánál fogva kizökkentő hatású, megrázkódtató, szenzációs 〈esemény, dolog〉’ ❖ az egészben valami igen eredetit s csattanóst hittek rejleni (1846 Pálffy Albert C3405, 32) | Ha kell botrány, legyen az csattanós! (1853 Jókai Mór CD18) | azt hisszük, hogy az újdonságoknak valami szerepük lesz, hiszen oly „csattanós” az első jelentkezésük (1973 Hernádi Miklós 1066004, 330).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

csattanós melléknév 15A
1.
hirtelenül élesen szóló 〈hang〉, ill. ilyen hanggal járó, azzal kísért 〈történés, jelenség stb.〉
[Zöld Marci] örömében összecsapá tenyerét, oly csattanósan, hogy bármely primadonna tisztelőjének is becsületére vált volna
(1847 Gaal József)
Pajkos ostor, csattanós robaja
(1881 e. Szemere Miklós)
csattanós nyakleves
(1886 Rákosi Viktor)
hirtelen befordult a menyecske az utcaajtón, s csattanósan becsapta azt
(1893 Jókai Mór)
két csattanós puszit nyomott a meglepett műsorvezető arcára
(1995 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
érettségtől duzzadó, látszólag szinte szétrepedő gyümölcsre emlékeztető piros 〈szín〉, ill. ilyen színű v. életerőtől, egészségtől kicsattanó 〈ajak〉
csattanósan piros ajkak
(1881 Vajkay Károly)
megcsipkedve a gyermek arcát csattanós pirosra
(1901 Mikszáth Kálmán)
3.
(az előzmények alapján) váratlan, meglepő(, ezért hatásos, hatást elérő) 〈szöveg(rész), kül. befejezés〉, ill. 〈érv, bizonyíték〉
nagyszerü nemzeti dráma vala eljátszandó […] csattanós hatásu
(1846 Életképek)
a beszély s más elbeszélői nemek a csattanós befejezésekre nem mindig szorúlnak reá
(1868 Szathmáry Károly)
csattanós érvekkel is szeret kapaczitálni
(1876 Hevesi Lajos)
Széchenyi adatainak tarthatatlanságát Eötvös mutatta ki a legcsattanósabban
(1890 Akadémiai Értesítő)
rövidrefogott, brutálisan csattanós szöveg
(1931 ZeneiLex.)
Molnár épp erre várt. Hogy alája adják a szót. Amire csattanósan felelhet
(1965 Dobozy Imre)
epigramma (disztichonban írt, rövid, csattanós költemény)
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
4.
váratlanságánál fogva kizökkentő hatású, megrázkódtató, szenzációs 〈esemény, dolog〉
az egészben valami igen eredetit s csattanóst hittek rejleni
(1846 Pálffy Albert)
Ha kell botrány, legyen az csattanós!
(1853 Jókai Mór)
azt hisszük, hogy az újdonságoknak valami szerepük lesz, hiszen oly „csattanós” az első jelentkezésük
(1973 Hernádi Miklós)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások