csattanós mn 15A
1. ’hirtelenül élesen szóló 〈hang〉, ill. ilyen hanggal járó, azzal kísért 〈történés, jelenség stb.〉’ ❖ [Zöld Marci] örömében összecsapá tenyerét, oly csattanósan, hogy bármely primadonna tisztelőjének is becsületére vált volna (1847 Gaal József C1788, 398) | Pajkos ostor, csattanós robaja (1881 e. Szemere Miklós C3946, 279) | csattanós nyakleves (1886 Rákosi Viktor C3599, 25) | hirtelen befordult a menyecske az utcaajtón, s csattanósan becsapta azt (1893 Jókai Mór CD18) | két csattanós puszit nyomott a meglepett műsorvezető arcára (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (ritk) ’érettségtől duzzadó, látszólag szinte szétrepedő gyümölcsre emlékeztető piros 〈szín〉, ill. ilyen színű v. életerőtől, egészségtől kicsattanó 〈ajak〉’ ❖ csattanósan piros ajkak (1881 Vajkay Károly C4673, 167) | megcsipkedve a gyermek arcát csattanós pirosra (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 102).
3. ’(az előzmények alapján) váratlan, meglepő(, ezért hatásos, hatást elérő) 〈szöveg(rész), kül. befejezés〉, ill. 〈érv, bizonyíték〉’ ❖ nagyszerü nemzeti dráma vala eljátszandó […] csattanós hatásu (1846 Életképek C0104, 183) | a beszély s más elbeszélői nemek a csattanós befejezésekre nem mindig szorúlnak reá (1868 Szathmáry Károly C3855, 35) | csattanós érvekkel is szeret kapaczitálni (1876 Hevesi Lajos C2087, 207) | Széchenyi adatainak tarthatatlanságát Eötvös mutatta ki a legcsattanósabban (1890 Akadémiai Értesítő C0011, 500) | rövidrefogott, brutálisan csattanós szöveg (1931 ZeneiLex. CD49) | Molnár épp erre várt. Hogy alája adják a szót. Amire csattanósan felelhet (1965 Dobozy Imre 9110002, 48) | epigramma (disztichonban írt, rövid, csattanós költemény) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).
4. ’váratlanságánál fogva kizökkentő hatású, megrázkódtató, szenzációs 〈esemény, dolog〉’ ❖ az egészben valami igen eredetit s csattanóst hittek rejleni (1846 Pálffy Albert C3405, 32) | Ha kell botrány, legyen az csattanós! (1853 Jókai Mór CD18) | azt hisszük, hogy az újdonságoknak valami szerepük lesz, hiszen oly „csattanós” az első jelentkezésük (1973 Hernádi Miklós 1066004, 330).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.