csavarít ige 4a4 (rég)
1. ts ’hirtelen (és könnyed) mozdulattal fordít, csavar vmit vmerre’ ❖ [Mohamed próféta paripája amerre a] farkát tsavarította, arra tartván népe, mindenkor diadalmas lett (1789 Gvadányi József C1925, 70) | a fejét egész a bubjáig megberetválja, mekkora kontyot hagyjon? azt merre csavarítsa? (1860 Jókai Mór CD18) | a kígyó kínjaiban farkát ide s tova csavarítja (1898 Gracza György CD45) | a járdákon uszó tömegben rengeteg „hadi tyuk”, a vér és pénz furiái, akik vihogva düllesztik mellüket, felfogott szoknyával csavaritják hátuljukat s odanyeritnek minden katonának (1919 Szabó Dezső 9623004, 242).
1a. tn (rendsz. tárgyragos határozóval) csavarít vmin (átv is) ’hirtelen (és könnyed) mozdulattal fordít, csavar vmin’ ❖ miértt hátt Hogy nem adám ez eltt párosodásra fejem! Nem felelék egyenest … hanem csavarítvánn A’ felelet’ rúdjánn, kétes okokra fogám (1807 A habzó szerelem C0563, 84) | A baráti pohár minden egyes adagja hatalmasat csavaritott azon a huron, mit kedélynek nevezünk (1873 Boruth Elemér C1168, 66) | egyszer-egyszer csavaritott egyet a nyakán (1878 Csiky Gergely C1304, 12).
1b. ts (átv is) ’hirtelen(, gyors mozdulattal) más irányba térít’ ❖ addég húzta-vonta az el-nem tökélletteket, míg azokra a’ helyekre csavarította (1817 Dugonics András ford. C1478, 201) | nem verlek tovább, Hiszen megadod magad: A végin az én révemre Csavarítod dalodat (1858 Lisznyai Damó Kálmán C3704, 185).
1c. tn (tárgyragos határozóval) csavarít vmin ’vminek az irányát v. menetét hirtelen megváltoztatja vki’ ❖ A’ már meg-índított habok még Fok felé ſijetnek, Oldalról a’ ſzél-fuváſok ellene ſzegeztetnek. ’S a’ nád-ſzélben a’ habokon ollyakat tsavarítnak, Hogy a’ ſzél-ſeprette vízek’ látási iſzonyítnak (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2114, 115) | Újházi baktere nem paraszt csősz, hanem öntudatos bocskoros nemes, aki bízik eszében s az eseményeken tud olyant csavarítani, hogy felülkerekedik mindig, amíg végre feje fölött összecsapnak gazságai és hazugságai (1880 Mikszáth Kálmán CD04).
2. ts (átv is) ’gyors mozdulattal ráteker, rácsavar vmire v. vmi köré vmit’ ❖ Nem akarnék rokonainak … hosszu pert csavaritani nyakukba (1851 Székely József C3910, 50) | a kötelet az ablak keresztfája körül csavarítva (1853 Jókai Mór CD18) | turbán volt a fejökre csavarítva (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 218) | dagasztáshoz tett előkészületet: a nagy teknő lisztet kitakarta és az abroszt maga körül csavaritotta (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 62).
2a. ’〈hajlékony anyagot, dolgot〉 gyors, csavaró mozdulattal vmivé formál’ ❖ homlokán üstökbe csavarítá szénfekete haját (1857 Jókai Mór C2233, 106) | Ekkor kacagányát és süvegét kapta, Három ujnyi széles szijnak hasogatta, S rákötvén a fára, baknak csavaritá, S a tulsó szirtcsucsra jól általhajitá (1866 Balkányi Szabó Lajos C0750, 134) | szőke haja oldalt választva és homlokán körös-körül huncutkákba csavarítva (1880 Jókai Mór CD18) | [a kötélkészítéshez használt száraz hársfaháncsot] a kezük között megdörzsölték és megsodorták. Vagy tincsbe […] csavaritották, mint a szöszt (1942 Ethnographia C6949, 155).
3. ts ’szerez, kerít vkinek vmit v. vkit’ ❖ reménységünk sints, hogy valamit tsavaríthassunk ez után az háztúl (1775 Simai Kristóf C3746, 19) | nem annyira a’ Feleséget, mintsem a’ gazdagságot keresik, melyet ha egyszer kezek közé tsavaríthattak, azonnal vége minden Atyafiságnak (1790 Simai Kristóf ford.–Brühl C3745, 96) | Az a kölyök … ugyancsak növisnek indult; idestova csavaritani kék mán neki is egy jövendőbelit (1878 Balogh Imre C0754, 12).
ÖU: el~, félre~, ki~, meg~.
Sz: csavarítás.
Vö. CzF.; ÉrtSz. csavarint; ÉKsz. csavarint; ÚMTsz.