csempe¹ fn 6B

1. ’ált. épületek belső felületeinek, kül. bizonyos falainak burkolására haszn., egyik felületén mázas, rendsz. négyszögletes alakú kerámialap’ ❖ A kamara padozatát igen gyakran kőlapokkal, aszfalttal vagy cementtel burkolják, néha a falakat is cementtel vakolják be és olajfestékkel festik be, még szebbek a csempével kirakott oldalfalak (1893 PallasLex. CD02) | Megeresztette a vizet, mely szakadozva, köpködve és rögösen omlott a kádba. A csempékre rásütött a nap (1934 Szentkuthy Miklós 9664002, 94) | [A szerelő] a vízvezeték alatt négy csempét lefeszített, most még helyrerakja, gipszet kever (1960 Esti Hírlap szept. 11. C4749, 3).

1a. ’ebből rakott burkolat’ ❖ [A fürdőszobába] szaladt, jobb lába megcsúszott a csempén (1979 Domahidy András 1036001, 21) | én kiszaladtam, ki a WC-be, s öklendezve a csempének dőltem (1989 Esterházy Péter 2024006, 21).

2. (kissé rég) ’cserépkályha építéséhez haszn., jó hőátadó képességű, kiégetett mázas cserép’ ❖ a’ kemenczékhezi csempéket csináltattam (1840 Thewrewk József C4142, 17) | A tágas kandalló csempével volt kirakva (1862 Szász Béla–Szász Károly² ford.–Thackeray C3851, 262) | A Luther-kályha szépségét fehér alapon kék, reliefszerűen kidomborodó díszítményű csempéi adják meg (1940 Viski Károly CD22) | Különösen az Alföldön gátolta a mázas kályhaszemek, csempék terjedését a mázhoz szükséges anyagok, főként az ólom-oxid és a kvarc hiánya (1991 Magyar néprajz CD47).

2a. (rég, nyj) ’ebből rakott fűtőberendezés’ ❖ Tsempe (régi ſzó) kályha (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, [210]) | Kachel, der […] 2. kályha, tsempe (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 1041. hasáb) | [A vesszőből font szikrafogót] kötélen akasztják föl a padláson a csempe, vagyis a székely cserépkemencze kürtője fölé (1909 Szilády Zoltán C6964, 11).

3. (rég) ’cserépből készült (ivó)edény’ ❖ minden tsempét, begrét széljelszórt és összetört (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 191) | Tsempe: (régi ſzó: tserép edény) (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 32) | a gyulafehérvári, gyalui, sárospataki fejedelmi bokályos ház csempéit, vagyis bokályait Konstantinápolyból fajanszedényként megrendelték (1977 NéprajziLex. CD47).

Ö: kályha~.

ÖE: ~korsó.

Sz: csempés.

Vö. CzF. csėmpe; ÉrtSz. csempe¹; TESz. csempe¹; ÉKsz. csempe¹; SzT.; ÚMTsz. csempe¹

csempe¹ főnév 6B
1.
ált. épületek belső felületeinek, kül. bizonyos falainak burkolására haszn., egyik felületén mázas, rendsz. négyszögletes alakú kerámialap
A kamara padozatát igen gyakran kőlapokkal, aszfalttal vagy cementtel burkolják, néha a falakat is cementtel vakolják be és olajfestékkel festik be, még szebbek a csempével kirakott oldalfalak
(1893 PallasLex.)
Megeresztette a vizet, mely szakadozva, köpködve és rögösen omlott a kádba. A csempékre rásütött a nap
(1934 Szentkuthy Miklós)
[A szerelő] a vízvezeték alatt négy csempét lefeszített, most még helyrerakja, gipszet kever
(1960 Esti Hírlap szept. 11.)
1a.
ebből rakott burkolat
[A fürdőszobába] szaladt, jobb lába megcsúszott a csempén
(1979 Domahidy András)
én kiszaladtam, ki a WC-be, s öklendezve a csempének dőltem
(1989 Esterházy Péter)
2. (kissé rég)
cserépkályha építéséhez haszn., jó hőátadó képességű, kiégetett mázas cserép
a’ kemenczékhezi csempéket csináltattam
(1840 Thewrewk József)
A tágas kandalló csempével volt kirakva
(1862 Szász Béla–Szász Károly² ford.Thackeray)
A Luther-kályha szépségét fehér alapon kék, reliefszerűen kidomborodó díszítményű csempéi adják meg
(1940 Viski Károly)
Különösen az Alföldön gátolta a mázas kályhaszemek, csempék terjedését a mázhoz szükséges anyagok, főként az ólom-oxid és a kvarc hiánya
(1991 Magyar néprajz)
2a. (rég, nyj)
ebből rakott fűtőberendezés
Tsempe (régi ſzó) kályha
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Kachel, der […] 2. kályha, tsempe
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
[A vesszőből font szikrafogót] kötélen akasztják föl a padláson a csempe, vagyis a székely cserépkemencze kürtője fölé
(1909 Szilády Zoltán)
3. (rég)
cserépből készült (ivó)edény
minden tsempét, begrét széljelszórt és összetört
(1787 Gelei József ford.Campe)
Tsempe: (régi ſzó: tserép edény)
(1809 Végtagokra szedett szótár)
a gyulafehérvári, gyalui, sárospataki fejedelmi bokályos ház csempéit, vagyis bokályait Konstantinápolyból fajanszedényként megrendelték
(1977 NéprajziLex.)
ÖE: csempekorsó
Sz: csempés
Vö. CzF. csėmpe; ÉrtSz. csempe¹; TESz. csempe¹; ÉKsz. csempe¹; SzT.; ÚMTsz. csempe¹

csempe² mn és fn  csömpe

I. mn 16B5

1. (irod) ’törött szélű, csorba 〈tárgy, kül. (cserép)edény〉’ ❖ csömpe: csorba (1875 Marmarosi F. C5942, 284) | A pincér hozta a sakkot, eléjük terítette a repedezett viaszosvásznat, s a tintapecsétes zöld zsákból lassan szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat (1908 Kosztolányi Dezső C2753, 38) | Ó, hogy nem úntat A régi kútat Elnézni csendbe… Kávája csempe, Vén fala süppedt (1917 Tóth Árpád C4230, 68) | [az utolsó vizespohár] csempén és csorbán a fürdőszobapolcra került fogkefetartónak (1969 Abody Béla ford.–Fitzgerald 9001003, 5) | kezet mostam a csömpe kagylójú, rozsdás mosdónál (1975 Kertész Imre² CD41).

2. (/nyj) ’ferde, ferdén álló, es. görbe’ ❖ Csempe szádat, jól ha nézem, És vitorla két fülednek Lebve lógó szárnyait, És ha nézem görbe lábad Lőcsnek épült csontozatját, Óh te, messze földi vendég, Úgy hiszem, hogy ösmerélek (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 360) | csempe sarkú csizma (1913 Laczkó Géza CD10) | De csemfén irtam! (1939 Szenna és vidéke nyelvjárása C6379, 89) | [az ünnepi fekete selyem főkötőt] nehéz volt szépen megkötni úgy, hogy ne legyen csempe (1957 Néprajzi Értesítő C6985, 132) | [a fényképen nem] állhat el a füled, a szád nem lehet csempe, az orrod görbe (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég) ’csaló, fortélyos, álnok 〈személy〉’ ❖ tsempe [=] tsalárd, ravaſz, hazug (1784 Kisded szótár C0815, 81) | Tſempe, tſempés; ravaſz, róka, tſalóka, tzinkos, tſelt vet, tſalárd ravaſz hazug (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, t8).

II. fn 6B (rég)

’vminek letört, kicsorbult része’ ❖ A bögre csempéjét tedd a szádhoz (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 417) | a töröttüvegű ívlámpa, csempéjén keresztül szemtelen köpte fényét a porba (1915 Babits Mihály CD10).

Sz: csempés.

Vö. CzF. csempe; ÉrtSz. csempe²; TESz. csempe²; ÉKsz. csempe²; ÚMTsz. csempe²

csempe² melléknév és főnév
csömpe I. 16B5 II. 6B
I. melléknév 16B5
1. (irod)
törött szélű, csorba 〈tárgy, kül. (cserép)edény〉
csömpe: csorba
(1875 Marmarosi F.)
A pincér hozta a sakkot, eléjük terítette a repedezett viaszosvásznat, s a tintapecsétes zöld zsákból lassan szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat
(1908 Kosztolányi Dezső)
Ó, hogy nem úntat A régi kútat Elnézni csendbe… Kávája csempe, Vén fala süppedt
(1917 Tóth Árpád)
[az utolsó vizespohár] csempén és csorbán a fürdőszobapolcra került fogkefetartónak
(1969 Abody Béla ford.Fitzgerald)
kezet mostam a csömpe kagylójú, rozsdás mosdónál
(1975 Kertész Imre²)
2. (/nyj)
ferde, ferdén álló, es. görbe
Csempe szádat, jól ha nézem, És vitorla két fülednek Lebve lógó szárnyait, És ha nézem görbe lábad Lőcsnek épült csontozatját, Óh te, messze földi vendég, Úgy hiszem, hogy ösmerélek
(1830 Vörösmarty Mihály)
csempe sarkú csizma
(1913 Laczkó Géza)
De csemfén irtam!
(1939 Szenna és vidéke nyelvjárása)
[az ünnepi fekete selyem főkötőt] nehéz volt szépen megkötni úgy, hogy ne legyen csempe
(1957 Néprajzi Értesítő)
[a fényképen nem] állhat el a füled, a szád nem lehet csempe, az orrod görbe
(2000 Magyar Hírlap)
3. (rég)
csaló, fortélyos, álnok 〈személy〉
tsempe [=] tsalárd, ravaſz, hazug
(1784 Kisded szótár)
Tſempe, tſempés; ravaſz, róka, tſalóka, tzinkos, tſelt vet, tſalárd ravaſz hazug
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
II. főnév 6B (rég)
vminek letört, kicsorbult része
A bögre csempéjét tedd a szádhoz
(1888 Magyar Nyelvőr)
a töröttüvegű ívlámpa, csempéjén keresztül szemtelen köpte fényét a porba
(1915 Babits Mihály)
Sz: csempés
Vö. CzF. csempe; ÉrtSz. csempe²; TESz. csempe²; ÉKsz. csempe²; ÚMTsz. csempe²

Beállítások