csendül tn ige 1c3
1. (tárgyragos határozóval is) ’〈keményebb fém, üveg v. ebből készült tárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉 egy pillanatra csengő hangot hallat’ ❖ paizsok’ rettentő dombora csendűl (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 10) | Csendüljenek a poharak megint (1861 Szász Károly² 8426049, 24) | Minden lépésnél nagyot csendült a sarkantyúja (1927 Sinkó Ervin CD10) | Cintányér csendül (1964 Rónay György 9573173, 19).
1a. ’〈csengő, csengettyű, harang〉(vminek a jelzésére) megszólaltatva ilyen hangot ad(ni kezd)’ ❖ szent misére Csendül ismét a harang (1830 e. Kisfaludy Károly CD01) | Néha csendűl egy-egy alvó nyáj kolompja (1858 Vajda János CD01) | Csendül a fürge száncsengő, véget ér az esztendő (1954 Weöres Sándor 9788488, 75) | Lélekharang csendült a keresztény ember halála óráján (1998 Természet Világa CD50).
1b. (ritk) ’〈(jelző)készülék, pl. ajtócsengő, telefon〉 ehhez hasonló v. más, pl. berregő hangjelzést ad’ ❖ megint csendült az ajtó, s egy parasztleányka is belépett. Az meg édesgyökeret kért (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 41) | Pontosan öt perc múltán egyetlenegyszer csöndült a telefon (1986 Nádas Péter 9466005, 534).
1c. (tárgyragos határozóval is) (rég, irod) ’〈vmely húros hangszer, ill. íj (húrja)〉 pengő hangot ad’ ❖ Tarczal nyila csendűl második ízben (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 93) | Tüzzel ér a lanthoz ujja – S ím egyszerre gyönge hurja Nagyot csendül (1860 Thaly Kálmán 8477020, 205) | Csendűl az ijj, a biztosan lövő (1881 Hegedűs István C2048, 79).
2. ’〈hang, nevetés stb.〉 kellemes zengéssel, csengve (fel)hangzik, szól(ni kezd), ill. eljut vhova’ ❖ ekkór tsendl füleinkben az az örvendetes hir, hogy a’ békeſségnek Angyala edgyik kezével az Ángliai Kabinétót a’ máſikkal pedig a’ Verſáliait meg-lelte (1787 Magyar Kurír C0312, 755) | [Jókai] neve ismerősen csendül túl a tengereken is (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | A pirosruhás hölgy éles kacaja idáig csendült (1913 Kaffka Margit 9290042, 39) | a sátorból angyalhang csendül (1970 Határ Győző 9227001, 135) | Halk zene csendül (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. ’〈szóbeli megnyilvánulásban v. írott szövegben vmely hangulat, érzelem stb.〉 tisztán, jól érzékelhetően kifejeződik, megnyilvánul’ ❖ Hangosan csendűl az alábbiból [ti. az alábbi dalból] az élet örömeinek élvezésére szóló fölbátorítás (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Vörösmarty A vén cigány című verséből] a nemzeti aggodalmak mellett és azokon felül az egész emberiség sorsáért való aggodalom és reménykedés csendül (1913 Babits Mihály C0696, 141) | Ha [Ady Lőrincné] megszólalt, nyelve muzsikájából Ady szavai és formái csendültek (1955 Bölöni György 9069001, 166) | – Én még most is reszketek! – mondta Karcsi, de büszkeség is csendült a hangjában (1973 Csukás István 9095021, 67).
Ö: el~, fel~, meg~, össze~.
Fr: fül.
ÖE: ~-bondul.
Sz: csendülés, csendület.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csendül²