csendesít ige 4b4
1. ts (átv is) ’〈hangot (adó dolgot)〉 halkabbra vesz, halkít’ ❖ Hogy bátrabb lépéssel járúljak hozzája, És fel ne serkentse nyelves szeretetem, Mellynek kegyes zajját nem tsendesíthetem (1789 Mátyási József C3065, 293) | A besançoni rettenetes papnöveldébe csak azért szorul össze háromszáz fiatal parasztfiú, hogy állandóan korgó hasukat legalább krumplival és száraz kenyérrel csöndesíthessék (1942 Illyés Gyula 9274065, 40) | A lány dalt énekel, mire bátyja kéri, hogy csendesítse hangját, mert tíz mérföldre hallatszik el, meghallják a rablók s elrabolják (1988 Magyar néprajz CD47).
1a. ’csendesebb beszédre, zajongásra, ill. elhallgatásra int vkit’ ❖ Csakhamar megszűnik a zaj, a tanuló novicia-nővérek hátrafordulva az első padokból csendesítik, kérlelik a bejáró városiakat (1917 Kaffka Margit 9290048, 52).
2. ts ’〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapotot, folyamatot stb.〉 mérsékel, csillapít, ill. enyhít, old’ ❖ Hertzegné, tsendesítsd méltó keservedet, Éleszszed szíveden édes reményedet (1772 Bessenyei György¹ C1076, 61) | A’ koplalás igen tsendesíti, sött néha meg-is ſzünteti az illyen hidegleléſt (1791 Szent-Mihályi Mihály 7322001, 75) | Az udvartelki zsellérség s a földes uraságok között még az ötvenes években sajnos surlódások fejlődtek, melyeket az akkori hatóságok inkább szítottak mint csendesítettek (1883 Érkövy Adolf 8133003, 215) | Batthyány 1848. március 23-án újabb körlevéllel igyekezett csendesíteni a közhangulatot (1974 Lovas Gyula CD52) | [Jézus] tengert csendesített, halottakat támasztott (1996 Magyar reformátusok CD1210).
2a. tn csendesít vmin (ritk) ’〈mértékében, fokában〉 csökkent vmin’ ❖ éhségin jó-rendin tsendesített-vala (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 62).
3. ts (tárgy n. is) ’〈erős érzelemtől felindult embert v. sokaságot, ill. nyugtalan állatot〉 nyugtat, csitít, békít’ ❖ [Egyes svájci tartományokban] a fel-zendlt népet izgatják inkább, hogy-sem tsendesítik (1781 Magyar Hírmondó C0269, 153) | Gézát én, te a’ Királyt engeszteld, ’s szerte csendesítsük A’ meghasonlott lelkeket hazánkban (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 159) | Nem pap ez, testvérkém, hanem kardos vitéz. Nem a békesség szolgája, hanem a harcé. Nem csendesít, hanem gyujtogat (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Asztalos András összekötözi az őz lábait, ölébe veszi a nagy állatot és megindul vele, simogatja, csendesíti (1945 Bözödi György 9070002, 40) | [A nagyhangú asszonyt] az ura újból csendesíti: – Hallgass, fogd be a szádat, mert ha nem, hát én fogom bé (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).
4. ts (tárgy nélkül is) (kissé rég) ’〈vmely mozgást〉 ütemét mérsékelve lassít’ ❖ Sziv resketését, ’s dobogását tsendesítti ezen [ti. az ún. Szent Lőrinc füvéből főzött] ital (1775 Csapó József 7062001, 262) | Egyszer aztán egy szemközt döcögő szénásszekér oltalmában, hogy a tótnak véletlen keskeny hely jutott az utból és csendesítnie kellett, a tuloldalon mégiscsak elibe kapott Toncsi (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a napfogyatkozás szörnyű, szívverést csöndesítő borulata vonult a tájon (1915 Krúdy Gyula CD54).
Ö: el~, le~.
ÖU: meg~.
Sz: csendesítget.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.; SzT. ~, csendesíthet