csendesül tn ige 1c1
1. ’〈beszéd, zaj stb.〉 veszít hangosságából, fokozatosan (vmivé) halkul, ill. csendesebben, halkabban beszél vki’ ❖ a’ további beszéd folyamatát ki nem veheté, mert az susogássá csendesült (1848 Életképek C0107, 779) | Parancsold a menydörgésnek: Csöndesüljön bús szava (1859 Thaly Kálmán C4130, 217) | Oh csendesűlj e gyermek kedviért! (1871 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3734, 164) | a harci zaj csendesül (1983 Bródy János C5696, 359).
1a. ’〈hely〉 az azt betöltő zajok megszűntével, ill. halkulásával csendesebbé válik’ ❖ A toronyóra tizenkettőt vert. A hűvös éjjel borzongása suhant át a csendesülő utcákon (1910 Halász Imre CD10) | [a nap] már éppen búcsúzóra hajolt a fák felett. Csendesült az erdő (1930 Tamás Mihály CD10) | lassú, egyenetlen járással ment az egyre csendesülő utcákon (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 483).
2. ’〈nagy erővel megnyilvánuló (testi) állapot, folyamat, érzés〉 fokozatosan mérséklődik, csillapodik’ ❖ A’ Valtelini lakosok’ és Graubundiak’ állapotja is tsendesülni láttatik (1797 Bécsi Magyar Merkurius C0346, 969) | a kholera csendesült (1855 Vasárnapi Újság CD56) | ez éjjel csendesültek a heves láz háborgó kitörései (1881 Vajkay Károly C4675, 46) | a vezér dühe kissé csendesült (1889 Orbán Balázs CD22) | Tizenegy óra volt, ilyenkor [a borbélyüzletben] csendesült a forgalom (1927 Kardos László CD10) | a koalíciós válság is csendesült (1995 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’〈természeti erő, időjárás(i jelenség)〉 fokozatosan gyengül, szelídül, csitul’ ❖ Tengernek habja csöndesül (1803 Fabchich József ford.–Pindarosz C1643, 146) | A’ nagy zivatar itt szorította a’ vendégeket; de már csöndesűl az idő, délután majd oszlanak (1841 Kovács Pál² 8251001, 89) | A tüz azonban csendesült, a szél is megfordult (1869 Deák Farkas 8095002, 52) | estére csendesült az orkán (1942 Ignácz Rózsa 9269003, 80) | arra várt, hogy csendesüljön az eső (1999 Magyar Hírlap CD09).
3. (kissé rég, kül. irod) ’〈vki(nek a lelke, elméje stb.)〉 lehiggad, megnyugszik’ ❖ Végre az ütközik csendesült eszébe, Eltitkollya magát (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 149) | Ezen Proclamatziónak lett is végezetre az a’ jó következése, hogy a’ nép, kinek vezérjei a Lazaronik vóltak, tsendeslni kezdett (1799 Magyar Kurír C0335, 262) | Künn a vihar zúg, lelkem csendesűl (1846 Tompa Mihály 8484027, 73) | csendesült idegekkel mély álomba merűlt (1881 Beniczkyné Bajza Lenke C0952, 88) | Csöndesülj szív, tébolyult szív (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Poe 9359418, 18).
4. (kissé rég) ’〈vmi(nek a mozgása, ritmusa)〉 lassabbá válik, lassul’ ❖ amint mennek, mindig csendesűl a fogat, Pedig biz a kocsis jól oda tapogat (1851 Tompa Mihály CD01) | Csöndesül a tánc (1865 Tolnai Lajos C4218, 156) | A báróné szivének verése csendesült (1881 Vajkay Károly C4674, 90) | a rajzó (mixomonád) egyideig élénken mozog a vízben, többnyire többször osztódik is, később azonban mindinkább csendesül a mozgása, majd elveszti csillogószőrét s lassan csúszómászó gombaamőbává (mixamőba) alakul (1928 TolnaiÚjLex. C5730, 119).
Ö: el~, le~, meg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csendes; ÉKsz.