cseplesz¹ fn és mn 4B (rég)

I. fn

(alacsony) cserjékből, fákból álló sűrű, kusza, nehezen járható v. áthatolhatatlan növényzet; bozót’ ❖ Cseplesz, alacson bokros erdő. Kezdi széki szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 65) | hosszú de keskeny völgybe juték, melyet éjszakról délkeletre magas gránit hegyek határolnak, déli oldalán pedig a Katumbéla folydogál, alacsony, de sűrű cseplesz között (1859 Magyar László C2995, 56) | Az ó-erdőből csak ki birtak irányozódni, de a cseplesz sűrűjében minduntalan fákba ütköztek [a gyerekek] (1907 Gárdonyi Géza C5321, 181).

II. mn

1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is) ’fejletlen, csenevész, ill. gyéren nőtt 〈növény(i rész)〉’ ❖ Te haszontalan tseplesz fa vagy (1776 Esopus meséi ford. C1641, 161) | [a kapornak az édes kerti köménynél] kiſsebb, tsepleſzebb, keményebb, barnás-zld levelei [vannak] (1789 Mátyus István C3070, 427) | Cseplesz meggy. Prunus pumila (L.) Fritsch (1902 Wagner János CD35) | Az uradalom azidőben már gondozta is hasznot hajtó rétjét. Az ottmaradt cseplesz nádat, csörmőt, gizgazt, száraz avart tavasszal szél alá felgyújtotta, hogy az új [nád]termés tisztább legyen (1942 Szűcs Sándor C6453, 116).

2. ’haszontalan, semmirekellő 〈személy〉’ ❖ ? Tseplesz, hitván (1816 Vocabularium C1948, 100) | ő iró ám […] nem pedig holmi cseplesz kereskedő (1860 Kukliné prédikációi ford. C3287, 138) | A fia, az a közönséges cseplesz ember egy gazdag grófnét vesz feleségül (1897 Tolnai Lajos C4193, 109).

Vö. CzF. cseplesz · csėplesz, csepleszborzon, csepleszcsigacső, csepleszhanga, csepleszlátonya, csepleszmeggy, csepleszpintyő, csepleszreczefog, cseplez; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. cseplesz¹, csepleszmeggy; SzT.; ÚMTsz. cseplesz¹

cseplesz¹ főnév és melléknév 4B (rég)
I. főnév
(alacsony) cserjékből, fákból álló sűrű, kusza, nehezen járható v. áthatolhatatlan növényzet; bozót
Cseplesz, alacson bokros erdő. Kezdi széki szó
(1838 Magyar tájszótár)
hosszú de keskeny völgybe juték, melyet éjszakról délkeletre magas gránit hegyek határolnak, déli oldalán pedig a Katumbéla folydogál, alacsony, de sűrű cseplesz között
(1859 Magyar László)
Az ó-erdőből csak ki birtak irányozódni, de a cseplesz sűrűjében minduntalan fákba ütköztek [a gyerekek]
(1907 Gárdonyi Géza)
II. melléknév
1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ is)
fejletlen, csenevész, ill. gyéren nőtt 〈növény(i rész)
Te haszontalan tseplesz fa vagy
(1776 Esopus meséi ford.)
[a kapornak az édes kerti köménynél] kiſsebb, tsepleſzebb, keményebb, barnás-zld levelei [vannak]
(1789 Mátyus István)
Cseplesz meggy. Prunus pumila (L.Linnaeus) Fritsch
(1902 Wagner János)
Az uradalom azidőben már gondozta is hasznot hajtó rétjét. Az ottmaradt cseplesz nádat, csörmőt, gizgazt, száraz avart tavasszal szél alá felgyújtotta, hogy az új [nád]termés tisztább legyen
(1942 Szűcs Sándor)
2.
haszontalan, semmirekellő 〈személy〉
?
Tseplesz, hitván
(1816 Vocabularium)
ő iró ám […] nem pedig holmi cseplesz kereskedő
(1860 Kukliné prédikációi ford.)
A fia, az a közönséges cseplesz ember egy gazdag grófnét vesz feleségül
(1897 Tolnai Lajos)
Vö. CzF. cseplesz · csėplesz, csepleszborzon, csepleszcsigacső, csepleszhanga, csepleszlátonya, csepleszmeggy, csepleszpintyő, csepleszreczefog, cseplez; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. cseplesz¹, csepleszmeggy; SzT.; ÚMTsz. cseplesz¹

cseplesz² fn 4B (Anat)csempesz (rég) , cseplez (rég)

’az emlősök hasüregében levő kettős zsírdús hashártyalemez, amely a gyomortól kiindulva, a belek előtt kötényszerűen elhelyezkedve azokat védelmezi, ill. a máj, a gyomor és a patkóbél között húzódva azokat összeköti’ ❖ Cseplez. Omentum (1828 Az egészséges emberi test C1210, szótár 5) | Csėmpesz: hájféle (1861 Magyar Nyelvészet C7093, 320) | csëplesz […]: a disznó belén levő kövérség (1915 Magyar Nyelvőr C5972, 403) | A bélcsövet a fodros alakjáról elnevezett bélfodor tartja felfüggesztve, míg a zsírsávokkal átszőtt hálószerű cseplesz kötényszerűen lóg a has belei előtt (1929 Az állatok világa ford. CD46) | újszülötteknek még alig van csepleszük, csak az élet folyamán alakul ki (1967 OrvosiLex. C6109, 720).

Vö. CzF. cseplesz · csėplesz; ÉrtSz.; TESz. csepesz; ÉKsz.; ÚMTsz. csepesz²

cseplesz² főnév 4B (Anat)
csempesz 4B (rég)
cseplez 4B (rég)
az emlősök hasüregében levő kettős zsírdús hashártyalemez, amely a gyomortól kiindulva, a belek előtt kötényszerűen elhelyezkedve azokat védelmezi, ill. a máj, a gyomor és a patkóbél között húzódva azokat összeköti
Cseplez. Omentum
(1828 Az egészséges emberi test)
Csėmpesz: hájféle
(1861 Magyar Nyelvészet)
csëplesz […]: a disznó belén levő kövérség
(1915 Magyar Nyelvőr)
A bélcsövet a fodros alakjáról elnevezett bélfodor tartja felfüggesztve, míg a zsírsávokkal átszőtt hálószerű cseplesz kötényszerűen lóg a has belei előtt
(1929 Az állatok világa ford.)
újszülötteknek még alig van csepleszük, csak az élet folyamán alakul ki
(1967 OrvosiLex.)
Vö. CzF. cseplesz · csėplesz; ÉrtSz.; TESz. csepesz; ÉKsz.; ÚMTsz. csepesz²

Beállítások