csillaghúr fn 4A7

1. (Növ) ’vékony, törékeny szárú egyéves v. évelő növény, amelynek jellegzetes, sugarasan szétálló szirmú, fehér virágai csillag alakúak’ ❖ Tsillaghúr. Szirm. 5, ſzéllyelnyíltak, mindenik 2-hasábú (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 259) | Tyúkhúr (növ., csillaghúr, tikbegy, Stellaria L.), a lúdhúrfélék gyenge füve, virága fehér, mélyen hasadt, bibeszála 3, tokja hatfelé nyilik (1897 PallasLex. CD02) | [a virágos káka] szépen összeszövetkezik az ernyős kollokánnal, még a csillaghúrt is beeresztik maguk közé (1906 Móra Ferenc C3207, 90) | A magyar csillaghúr tehát a lat. stella ’csillag’ fordításának és a húr szavunknak összetételével keletkezett. Ez az utótag a növény vékony, húrszerű szárára utal (2000 Rácz János C6050, 242).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Tsillaghúr. (Stellaria) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 272) | Erdei csillaghúr. Stellaria nemorum L. (1902 Wagner János CD35) | Az Alsinoideae alcsalád nagy nemzetsége a 100 fajt felölelő csillaghúr (Stellaria), és a madárhúr (Cerastium) (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 269).

2. (ritk) ’az ilyen növények vmelyikének levele(s szára), ill. virága’ ❖ Kész koszorút horda már fején Csillaghúrból s apró szegfüből (1882 Győry Vilmos ford.–Runeberg C1984, 202) | A magevő madarak főtápláléka az úgynevezett „kanári-eledel”, mely repce, fénymag, hántolt zab és köles keveréke. Adhatunk nekik ezenkívül salátalevelet, gyermekláncfű-levelet, „madárfüvet” vagyis csillaghúrt (1933 Az állatok világa CD46).

Vö. CzF. ~, ligeticsillaghúr; ÉKsz.

csillaghúr főnév 4A7
1. (Növ)
vékony, törékeny szárú egyéves v. évelő növény, amelynek jellegzetes, sugarasan szétálló szirmú, fehér virágai csillag alakúak
Tsillaghúr. Szirm.szirmai 5, ſzéllyelnyíltak, mindenik 2-hasábú
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Tyúkhúr (növ.növény, csillaghúr, tikbegy, Stellaria L.Linnaeus), a lúdhúrfélék gyenge füve, virága fehér, mélyen hasadt, bibeszála 3, tokja hatfelé nyilik
(1897 PallasLex.)
[a virágos káka] szépen összeszövetkezik az ernyős kollokánnal, még a csillaghúrt is beeresztik maguk közé
(1906 Móra Ferenc)
A magyar csillaghúr tehát a lat.latin stella ’csillag’ fordításának és a húr szavunknak összetételével keletkezett. Ez az utótag a növény vékony, húrszerű szárára utal
(2000 Rácz János)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Tsillaghúr. (Stellaria)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Erdei csillaghúr. Stellaria nemorum L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
Az Alsinoideae alcsalád nagy nemzetsége a 100 fajt felölelő csillaghúr (Stellaria), és a madárhúr (Cerastium)
(1974 Urania növényvilág ford.)
2. (ritk)
az ilyen növények vmelyikének levele(s szára), ill. virága
Kész koszorút horda már fején Csillaghúrból s apró szegfüből
(1882 Győry Vilmos ford.Runeberg)
A magevő madarak főtápláléka az úgynevezett „kanári-eledel”, mely repce, fénymag, hántolt zab és köles keveréke. Adhatunk nekik ezenkívül salátalevelet, gyermekláncfű-levelet, „madárfüvet” vagyis csillaghúrt
(1933 Az állatok világa)
Vö. CzF. ~, ligeticsillaghúr; ÉKsz.

Beállítások