csodál ige 1a

1. ts ’nagyszerűnek, csodálatosnak talál, tart vkit v. vmit’ ❖ Egéſz Béts tſudálta kellemetességét, Vénus mellé tette, ritka kedvességet (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 24) | Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja (1844 Petőfi Sándor 8366054, 107) | Görgeyt lehet csodálni, lehet gyűlölni, de bírálni nem (1931 Sárközi György 9587011, 237) | A „nyíltságáért” csodált Villon Testamentumában legfeljebb kacsalopással, kocsmázással, kitartottsággal vádolja magát (1957 Gyergyai Albert 9202010, 18).

1a. ’ámulva, gyönyörködve néz, figyel vmit v. vkit’ ❖ A tiszta forrásnak csudálván folyását (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 50) | Oh, megállj, kecses hölgy! Engedd egy percre, hogy csodáljalak (1863 Madách Imre 8284005, 519) | A virág az Isten művészete … Amikor virágot csodálunk, a lelkünk fölemelkedik (1907 Gárdonyi Géza C5321, 34) | meghatottan álltam építész barátaimmal, csodálva a magyar pavilon homlokzatán Róth Miksa művészi mozaikjait (1997 Lakáskultúra CD39).

2. ts ’(helytelenítve) különösnek, furcsának talál, tart vmit, es. vkit’ ❖ Az értelmes emberek nem fogják tſudálni, hogy a’ forró hidegleléſekben, a’ gymltſket ajánljuk, mivel azoknak haſznos vóltát naponként tapaſztaljuk (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 55) | Berukibe mentem, a’ pimaszok közzé, csak azt tsudállom, hogy magam nem lettem pimasszá köztök (1792 Kohl Kelemen C2555, 258) | csudállottuk-is, hogy Uram atyámnak semmi levelét nem vettük (1794 Dugonics András 7087016, 32) | Csudallak téged, hogy illy gyermekségeket isteniknek ’s szenteknek nevezed (1816 Berzsenyi Dániel 8054208, 406) | Nem ismersz? Csodálom, hisz, engem mindenki ismer (1904 Herczeg Ferenc 9241001, 105) | [Peter Handke osztrák író] szerint nem lehet csodálni, ha a jogától megfosztott (szerb) fél védekezik (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. tn (kül. szem nm-i vonzat esetén) csodál vkire (rég) ’csodálkozva(, hosszasan) néz, bámul vkire’ ❖ A költész csudál egyre és másra, s e fölmagasztaltság, ez ihletség saját szüleményére varázsolja át a tárgyhasonlatosságot (1842 Szemere Pál 8439035, 142) | Felségesen mulattam abban a bálban; jó magyar-tánczosom volt, az egész bál ránk csodált (1861 Fáy András¹ C1720, 101) | Hozzánk, kis dámákhoz nem azért jönnek el a lovagok, hogy szótalan csak így csodáljanak reánk… Akarod, hogy daloljak? Akarod, hogy táncoljak? (1913 Móricz Zsigmond CD10).

Ö: meg~.

Sz: csodálás, csodáló.

Vö. CzF. ~, csuda¹ · csudál; ÉrtSz. ~, csodált; TESz. csoda; ÉKsz.; SzT. ~, csodálhat, csodáló; ÚMTsz.

csodál ❖ ige ◦ 1a ◦
permalink
1. tárgyas
nagyszerűnek, csodálatosnak talál, tart vkit v. vmit
Egéſz Béts tſudálta kellemetességét, Vénus mellé tette, ritka kedvességet
(1772 Bessenyei György¹)
Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja
(1844 Petőfi Sándor)
Görgeyt lehet csodálni, lehet gyűlölni, de bírálni nem
(1931 Sárközi György)
A „nyíltságáért” csodált Villon Testamentumában legfeljebb kacsalopással, kocsmázással, kitartottsággal vádolja magát
(1957 Gyergyai Albert)
1a.
ámulva, gyönyörködve néz, figyel vmit v. vkit
A tiszta forrásnak csudálván folyását
(1772 Barcsay Ábrahám)
Oh, megállj, kecses hölgy! Engedd egy percre, hogy csodáljalak
(1863 Madách Imre)
A virág az Isten művészete … Amikor virágot csodálunk, a lelkünk fölemelkedik
(1907 Gárdonyi Géza)
meghatottan álltam építész barátaimmal, csodálva a magyar pavilon homlokzatán Róth Miksa művészi mozaikjait
(1997 Lakáskultúra)
2. tárgyas
(helytelenítve) különösnek, furcsának talál, tart vmit, es. vkit
Az értelmes emberek nem fogják tſudálni, hogy a’ forró hidegleléſekben, a’ gymltſket ajánljuk, mivel azoknak haſznos vóltát naponként tapaſztaljuk
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
Berukibe mentem, a’ pimaszok közzé, csak azt tsudállom, hogy magam nem lettem pimasszá köztök
(1792 Kohl Kelemen)
csudállottuk-is, hogy Uram atyámnak semmi levelét nem vettük
(1794 Dugonics András)
Csudallak téged, hogy illy gyermekségeket isteniknek ’s szenteknek nevezed
(1816 Berzsenyi Dániel)
Nem ismersz? Csodálom, hisz, engem mindenki ismer
(1904 Herczeg Ferenc)
[Peter Handke osztrák író] szerint nem lehet csodálni, ha a jogától megfosztott (szerb) fél védekezik
(1996 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan (kül. szem nm-i vonzat esetén) csodál vkire (rég)
csodálkozva(, hosszasan) néz, bámul vkire
A költész csudál egyre és másra, s e fölmagasztaltság, ez ihletség saját szüleményére varázsolja át a tárgyhasonlatosságot
(1842 Szemere Pál)
Felségesen mulattam abban a bálban; jó magyar-tánczosom volt, az egész bál ránk csodált
(1861 Fáy András¹)
Hozzánk, kis dámákhoz nem azért jönnek el a lovagok, hogy szótalan csak így csodáljanak reánk… Akarod, hogy daloljak? Akarod, hogy táncoljak?
(1913 Móricz Zsigmond)
Ö: megcsodál
Sz: csodálás, csodáló
Vö. CzF. ~, csuda¹ · csudál; ÉrtSz. ~, csodált; TESz. csoda; ÉKsz.; SzT. ~, csodálhat, csodáló; ÚMTsz.
ÚESz: ↪csoda (csodál)

Beállítások