csuha¹ fn 6A 

1. (szerzetesi, papi viseletre vonatkoztatva, ill. a szerzetesi, papi mivolt jelképeként: biz) ’vastag(, durva szövésű) anyagból készült, bokáig érő, bő szabású felsőruha’ ❖ mivel Tekéntetes csuha Fedé be egykor Árva Test’teket, Szent Előttem a’ Religio’ becse (1815 Katona József 8226023, 17) | felvette a csuhát, kolostorba lépett (1886 Jókai Mór CD18) | Isten ments a papfélétől – akármelyik fajtájától is! A pappal találkozó vadászt ma is még irtózat fogja el a fekete csuha láttára (1897 Lakatos Károly 8264001, 7) | A szekérsor élén két lovag ügetett. Messziről látszott rajtuk, hogy templáriusok: szürke csuhájuk fölé a ló farát is eltakaró fehér vászon körköpenyeg borult, rajta kétoldalt posztóból kivágott nyolcszögü vérvörös kereszt (1934 Laczkó Géza CD10) | [a fiú] télen-nyáron zsákból készült csuhában szaladgált az istállóban és annak közvetlen környékén (1978 Domonkos István 1037008, 97).

2. (nyj) ’(vastag, durva szövésű posztóból varrt,) köpenyszerű felsőruha, kül. kabát v. szűr’ ❖ Kankó [=] szr, darótz, csuha (1784 Kisded szótár C0815, 44) | Csuha: nőknél, férfiaknál minden felső ruha. Tsz. (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 380) | [Rimócon] néhány öregember csuhában jár templomba; ez vörössel szegett, de egyébként dísztelen, szűk és hosszú szűr (1930 Kiss Lajos¹ C6979, 142) | Heves, Nógrád és Gömör, valamint a Dráva mentén Somogy, Baranya és Szerém megyékben a szűr neve: csuha. (1977 NéprajziLex. CD47).

3. (Vad) ’elejtett vad bőre’ ❖ Csuha, Decke, a szarvasvad bőre (1860 Vadász-műszótár C1039, 3) | A vadász az elejtett vadat felbontja, feltöri és kizsigereli, az agancsot kivágja, a csuhát lefejti és a vadat feldarabolja (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12).

Ö: barát~, szőr~.

ÖU: szűr~.

ÖE: ~ujj.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csuhé³, csuhéj²

csuha² (6A) l. csuhé

csuhé fn és mn 1A (nyj)  csuha, csuhaj, csuhéj

I. fn

1. ’kukoricacső (száraz, lefosztott) buroklevele (mint takarmány, ill. kisebb tárgyak készítéséhez haszn. alapanyag)’ ❖ A csorda, mely nemrég szabados mezőn Tépázta a rét tarka virágait, Most zárva kérődzik fanyar szalmája, csuhéja sovány korójján (1828 e. Fazekas Mihály CD01) | Egy nagy fazékba tegyünk szép, egyenlő gyenge csős kukoriczát, egy rend zöld csuhát hagyva rajta (1892 Zilahy Ágnes C6079, 354) | a kukoricacső a levél tövében fejlődik, több levélhüvely (csuhaj, csuhéj) mint virágburok fogja körül, ebből szokás a kukoricacsövet kifosztani (1895 PallasLex. CD02) | [szatyrot] főként gyékényből, szalmából, kukoricahajból, csuhéból készítenek (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈vmely hosszú szárú v. levelű vízinövény megnevezéseként〉’ ❖ össze-visszanőtt fű- és nádgyökér, vizimoh és csuhé képezett veszedelmes borítékot (1886 Jókai Mór C2335, 31) | csuha, csuhi, vékony káka, békasás‘ (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 111) | Csuhé. – Kis értékű szénaféle, meleg vizes talajon terem, jobban káka, vagy nádféle (1937 Népünk és Nyelvünk C6456, 29).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

’ebből az anyagból készült’ ❖ A csuhé lábtörlő, -papucs és -szatyor készítése századunkban, főleg az első világháború után terjedt el, és sok szegényparaszti családnak biztosított az önellátáson felül szerény téli keresetet (1991 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fonás.

Vö. ÉrtSz. csuha², ~; TESz.; ÉKsz. csuha², ~; ÚMTsz. csuha², csuha³, csuhaj², csuhé¹, csuhé², csuhéj¹