d¹ fn -1B (kiejtve: dé, jelzőként is)  dé (írva: ritk)

1. ’a felső fogsor mögött a nyelv elülső részével képzett zöngés felpattanó zárhang’ ❖ d gyengébben mondatikki, hogy ſem t, p. o. de, te (1779 Révai Miklós 7283025, 25) | Mellyek a’ nyelvi mássalhangzók? Ide tartoznak: 1. t, d, l, n, mellyeknek kimondására nyelvünket felső ínyünkhöz fektetjük, ’s onnan lepattantjuk (1839 Szász Károly¹ 8425001, 43) | Á-el-dé-ó-té-té ef-é-er-ef-í-ú, betüztem, a mutatóvesszővel a sorok mentén haladva (1949 Radó György ford.–Gorkij 9544003, 76) | A régi mássalhangzók közül néhány eltűnt, de ez időben [ti. az ősmagyar korban] keletkeztek b, d, g, f, z, h hangjaink (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (d, D)’ ❖ Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, […] u, v, y, z (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Hányfélék külsőformájokra nézve a’ mássalhangzók? Kétfélék: eggyesek, mint: b, d, f, g, h, […]; és összvetettek, mint: cs, cz, gy (1835 A magyar nyelvtudomány 8564001, 4) | A Szilágyi–Dezsericzky-féle másolat „esztendőbe” szavában az end szótag d betűnek vonalkáját csak a másoló csinálhatta rövidre (1909 Sebestyén Gyula 9593001, 198) | Még ebben az utolsó levelemben sem tudtam, hogyan is írja ő [ti. Basch Lóránt] a keresztnevét: d-vel-e, vagy t-vel s hosszú vagy rövid ó-val-e (1969 Illyés Gyula 9274077, 68).

3. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’

3a. ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg negyedik) dolog’ ❖ [jegyzetben:] (a) ’Sólt. 126: (b) Éſa. 64:6. (c) Habak. 2:6. (d) Tsel. 16:30 (1777 Szigeti Gyula Sámuel–Tordai Sámuel ford.–Bunyan 7353005, 1) | az 5-ik §-us alá […] még egy negyedik d) pont adassék (1844 Pesti Hírlap CD61) | d csap bezáratván, t csap kinyittatik, és a gőz a hengerből kieresztetik (1861 Petzval Ottó 8368010, 595) | Én a C és D zászlóalj közelében fogok tartózkodni a hadsegédemmel (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 136) | Ha összehasonlítjuk c)-t és d)-t (1978 Antal László 1003004, 152) | Az Apáczai Csere János Gimnázium IV/D osztálya (1998 Magyar Hírlap CD09).

3b. (Irodt) ’〈rímképletben: az első három rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ Illyen négyeseket is leltem [Malherbe] Sonetjeiben: ababcdcd (1812 Szemere Pál C2563, 167) | Décime a déli állandó költeményalakok egyike, jelesül spanyol eredetü, tiz négyes trochaeusból álló versszak abba accd dc vagy ababa ccd dc rimhelyezéssel (1893 PallasLex. CD02) | a másik verssel szemben az eredeti rím elhelyezését: a b c d d e megbolygatta és a b a b c d c d-re változtatta (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | az utószakot egy sajátrímű nyolcas meg egy sajátrímű hetes sorpár alkotja (8, 7, 8, 7; 8, 7, 8, 7; 8, 8; 7, 7; a b a b; c d c d; e e; f f) (1965 Fenyő István CD53).

3c. (Mat) ’〈algebrai kifejezésekben: (ismert) mennyiség jeleként〉’ ❖ a’ ſokszorozáſnak e’ jele: ×: így téteſsék: (a+b)×(c+d) (1784 Dugonics András C1462, 38) | E számításnál öt ismeretlen mennyiséggel (a, b, c, d, e) van dolgunk és két ismerttel, t. i. m = 15 és n = 6 (1873 Horvát Árpád CD57) | Ha egy n tagból álló számtani haladvány az a számmal kezdődik s két egymás után következő tagjának különbsége d, akkor a haladvány tagjai rendre a következők: a, a+d, a+2d, a+3d (1913 RévaiNagyLex. C5705, 374) | Lineáris egy x, y, z stb. változókkal leírt rendszer, ha e mennyiségek változását (első hatványon lévő) a tagok összegei határozzák meg (azaz ax+by+cz+d, ahol a, b, c, d valós számok) (1998 Természet Világa CD50).

3d. (nagybetűvel) ’〈a római számírás 500-as értékű számjegyeként〉’ ❖ Irtam MDCCLXXII-dik Eſzt. (1772 Tordai Sámuel 7353001, [VI]) | A római számokat tevő betüket összeadva, kijön az illető évszám D D DCLLLLVVVVVIIIIIIII. 1834. (1855 Vasárnapi Újság CD56) | Latinos nevében: LEOPOLDVS – a két L betű római számértékben 50-et jelent, a D 500-at, a V 5-öt (1957 Ráth-Végh István 9556002, 118).

Vö. CzF.; ÉrtSz. d¹; SzólKm.; ÉKsz. d¹; IdSz. ~, D

d² fn -1B (jelzőként is) (Zene)  dé (írva: ritk)

’〈oktávonként változó hangmagassággal:〉 a mai törzshangsor második hangja, ill. az azt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ ha én a’ Kótában C betüt látok, a’ Klavirban-is C-t kell ütnöm, ha d-t látok, d-t kell ütnöm (1802 Gáthy István C1857, 20) | ha a’ c hangból megyünk fel, mint közönségesen az éneklés mestersége tanulásának léptsőin szoktunk, így: c, d, e, f, g, a, h, akár pedig mint az Olaszoknál szokás, így: ut, re, mi, fa, sol, la, si (1830 Márton József¹ 8298002, 20) | Az as-dur hangnemnek előjegyzése, 4 b, melyet h, e, a és d elé tesznek (1893 PallasLex. CD02) | Ó, be gyönyörű kompozíció, a zenekarban a dörgő, morajló, monoton Dé (1925 Harsányi Zsolt 9226002, 45) | A felső d-t [a furulyán] csak a balkéz középső ujjával fogjuk (1952 Rajeczky Benjamin 9549001, 12) | a D hangnak a zongora billentyűzetén elfoglalt szimmetrikus helyzetével (1997 Természet Világa CD50).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ a’ C fekv Hangjai ezek: C, D, E, F, G, A, H, a’ D-é ezek: D, E, Fis, G, A, H, Cis (1802 Gáthy István C1857, 87) | A létrák [= skálák, hangsorok] nevüket az alap hangtól kapják, melyre képeztetnek. Ha t. i. a létra első vagyis alap hangja c, ugy C létrának, ha d, ugy D létrának, ha fisz, Fisz létrának nevezzűk (1867 Bartalus István 8030002, 4) | a II. [ti. Beethoven-szimfónia], kemény D-hangsorban, élet-örömtől sugárzik (1893 PallasLex. CD02) | Mozart zongoraversenyeit a 19. század utolsó negyedében valósággal fel kell fedezni, mivel a d-moll koncert kivételével szinte sohasem szerepelnek (1974 Pernye András 9527002, 277).

b. (összetételek előtagjaként) ’ilyen alaphangú 〈fúvós hangszer〉, amely szólamát transzponálva, a kottában lejegyzett hangmagasságnál nagy szekunddal magasabban v. kis szeptimmel mélyebben szólaltatja meg’ ❖ A 18. század klasszikus mesterei már sűrűn alkalmaznak a D-kürt mellett C-, Esz-, F-, G- és B-, néha A-, Fisz- (Haydn: Bucsuszimfónia 1772) stb. kürtöket (1930 ZeneiLex. CD49) | A mai ventiltrombiták többnyire F- és B-hangolásúak (kívülük magas D-trombitát is szoktak alkalmazni Bach és Händel magas trombitaszólamainak intonálására) (1931 ZeneiLex. CD49) | Parasztok és pásztorok szóló hangszereként […] előfordul régebbi gyártású D-, sőt C-klarinét is (1980 NéprajziLex. CD47).

Vö. ÉrtSz. d²; ÉKsz. d²

d³ (-4A1) l. deuteron

deuteron fn 4A1 (Fiz v. Kém)  d

’a deutérium egy protonból és egy neutronból álló atommagja’ ❖ M, M és M-vel a proton, neutron és deuteron tömegét neveztük el (1970 Egyed László–M. Zemplén Jolán CD30) | d: a deuteron jele (1998 MagyarNagyLex. C5819, 251) | ha két proton eléggé meg tudja közelíteni egymást, az egyik proton b-bomlásából keletkező neutron hozzáragadhat (az erős kölcsönhatás révén) a másik protonhoz. Az így kialakuló atommagot deuteronnak hívjuk (2000 Természet Világa CD50).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

D (-24B6) l. dél²

dél² fn 24B6 (földrajzi megjelölésként, ill. földrajzi nevekben)  D

1. (jelzőként is) (Föld is) ’〈a négy fő égtáj egyikeként:〉 az ún. égi meridián és a horizont két metszéspontja közül a délpont irányába eső, az északkal ellentétes égtáj’ ❖ [a hegy] körül lévö sürü Tölgyes egy Amfitheatrum forma kerekséget mútat, tsak Dél felöl lévén nyilás rajta (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293003, 22) | dél irányú völgy (1873 Orbán Balázs CD22) | a török sereg vad futásban menekült dél felé (1913 Szekfű Gyula 9652001, 89) | Arccal K felé fordulva jobb kéz felől van D, bal kéz felől É, hát mögött NY (1993 BibliaiLex. CD1207).

2. (közép- és felsőfokban is) ’az erre eső irány(ban levő hely)’ ❖ éjſzakról ’s délrl keveredve süvltnek Téli ſzelek, ’s hoznak puſzta mezkre havat (1773 Révai Miklós ford.–Horatius 7283002, 10) | Órion szép csillagait ezen hónap [ti. február] estéin, délen előttünk találjuk (1827 Fazekas Mihály 8138076, 59) | az egyenlítőtől délre (1844 Bocsor István 8061003, 3) | kinyitottak egy délnek néző ablakot (1879 Jókai Mór CD18) | Davoust két hadosztállyal […] megkezdte a támadást a legdélrefekvőbb Bagration-sánc ellen (1941 Bánlaky József CD16) | A Cserhát-Mátra-Bükk tömbje – több száz kilométerrel délebbről – 18–15 millió évvel ezelőtt került mai helyére (1997 Magyarország földje CD05).

2a. (tulajdonnévszerűen is) ’a Földnek v. vmely földrésznek, tájnak, országnak ebbe az irányba eső(, melegebb éghajlatú) része, ill. annak lakossága’ ❖ Ha a’ ſojom madár égig emelkedik, […] Délnek és Eſzaknak roppant orſzágain Repit (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 20) | Olaszország egységesitésének történelmében a Markáknak és Umbriának a pápától elfoglalásával szerzette meg Cavour annak lehetségét, hogy a dél az éjszakkal egyesülhessen (1894 e. Kossuth Lajos CD32) | Az Észak és Dél háboruja alatt az amerikai sajtó hatalmas lendületet vett (1910 Délmagyarország 2103001, 11) | [Belső-Ázsia] elhelyezkedéséből adódóan már a történelmi idők kezdetén kapcsolatot jelentett kelet és nyugat, illetve az észak és dél között futó kereskedelmi útvonalak szempontjából (1998 Természet Világa CD50).

ÖE: ~francia, ~mutató, ~német, ~olasz, ~oldal, ~orosz, ~sziget.

Sz: délső.

Vö. CzF. ~, délfelé, délnek, délre; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz. dél²; SzT. dél; ÚMTsz. dél²