döbben¹ tn ige 1b5
1. ’(vminek felismerése, észrevétele közben) meghökken, meglepődik, ill. (vmire) rácsodálkozik’ ❖ Elsö valék a’ tsókolásban, ’s mind erre, mind a’ nagy pompára, igazán mondom, hogy döbbentem (1783 Magyar Könyvház C0291, 389) | Báthory döbbenve hallá a szavakat (1851 Nagyenyedi album C3295, 75) | Mindenki tág szemmel döbbent a jelenetre (1920 Szabó Dezső 9623001, 55) | [a lángész] soha meg nem alkuvóan tartott torzító tükröt kortársainak, amelyben a bomlásra érett korrupt társadalom döbbenve ismerhette fel magát (1958 Magyar Nemzet febr. 28. C0354, 7).
1a. döbben vmire ’(lelkiállapotának, körülményeinek változása következtében) hirtelen tudatára ébred vminek, ráeszmél, rájön vmire’ ❖ Menteni akarták a bűnükre későn döbbent vádlók, kérlelték és rá mosolyogtak (1923 Elek Artúr CD10) | A Tisza-kastély gazdag, arisztokratikus környezetében döbben csak [Arany János] a maga szegénységére (1965 Sőtér István CD53) | keserű, önmarcangoló fájdalommal arra döbben, hogy „… az álom mégse vált valóra” (1986 A magyar irodalom története CD53) | Ez a motívumcsoport a siratás lélektanilag általánosan emberi indítékára utal, a halállal találkozó ember tragikumára, aki magárahagyatottságára döbben (1988 Magyar néprajz CD47).
2. (kissé rég) ’megijed, fél, ill. ijedtségében, félelmében (meg)remeg, reszket’ ❖ Debbenek: Contremisco Döbbenek: Idem (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 8) | Döbbenve szökik fel a’ szép szűz (1829 Aurora C0036, 66) | Rámered egy percig sáppadt meredéssel – S nézi vadul Lőrinc Toldit a nagy késsel. De hamar – mint döbbent őze vadon tájnak, Iszonyát felfogván az ijesztő tárgynak, Visszagurul mintegy teste körül, s száguld (1879 Arany János C0657, 129) | a rekkenő párás hőség körülfolyta a két gyereket lankadtan, ahogy állottak ott pihegve a fa alatt s a ház felé füleltek döbbenve: a saját merészségük valami ijedt, részeg mosollyal futkározott az arcukon (1930 Török Sándor CD10).
3. (a szív v. ész szó birt szjeles -be ragos alakjával) ’〈annak kif-ére, hogy vmely érzés, gondolat, felismerés váratlanul feléled, megjelenik vkiben, hirtelen belehasít〉’ ❖ szívembe döbbent kinek nevét hagytam e’ környék’ szigorú partjain (1806 Wándza Mihály 8525023, 126) | Nekem, miközben ők verekszenek, Ijedt szivembe döbben, hogy Juan Nem tudja azt sem, bünös vagyok-e (1955 e. Gáspár Endre ford.–Calderón de la Barca 9175002, 81) | Pál ki akarta nyitni az ablakot, […] de az ablak ellenállt. Ekkor döbbent az eszébe, hogy huszonhárom éve nem nyitotta ki azt egyszer sem (1994 Magyar Hírlap CD09).
3a. döbben vkibe (szem nm-i vonzat esetén) (irod) ’〈érzés, gondolat, ill. tény(állás)〉 belenyilall vkibe, ill. hirtelen tudatosul v. felötlik vkiben’ ❖ mintha beléje döbbent volna a megállithatatlan idő, a lány térdeihez alázkodva zokogva kérte, hogy mindig szeresse, holnap is, holnapután is, végtelenül mindig (1919 Szabó Dezső 9623004, 214) | Nem, nem vagyok boldog s ez néha riasztva döbben belém, szótlanná tesz (1923 Laczkó Géza CD10) | Csak akkor döbbent belé egy-egy pillanatra az iszonyú tragédiákat görgető világ rémülete, ha a behívó vagy a halálcédula képében az ő küszöbét is átlépte a háború (1945 Darvas József 9101014, 68) | Amit valaha Ovidius verseiben olvastam, hogy a fáradalmak kiverik a szerelmet a fiatalok fejéből, mindannyiszor eszembe jutott, ahányszor belém döbbent, hogy ő úton van (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 41).
3b. döbben vki elé (szem nm-i vonzat esetén) (irod) ’(képzeletében) hirtelen megjelenik vki előtt vmi’ ❖ Baross: e név gránitból és acélból Úgy döbben most elém: élő szobor (1921 Juhász Gyula¹ CD01) | az álom-alakokhoz viszonyítva, melyek még ebben a pillanatban is élesebben döbbentek eléje (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 397) | De gyakran látom arcod, olykor-olykor megtorpanok az utcán valahol s elém döbben az óriási homlok, a merev ajak és a horgas orr (1939 Rónay György 9573076, 43).
Ö: le~, meg~, rá~.
Sz: döbbenés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dübög; ÉKsz.