döbben¹ tn ige 1b5

1. (vminek felismerése, észrevétele közben) meghökken, meglepődik, ill. (vmire) rácsodálkozik’ ❖ Elsö valék a’ tsókolásban, ’s mind erre, mind a’ nagy pompára, igazán mondom, hogy döbbentem (1783 Magyar Könyvház C0291, 389) | Báthory döbbenve hallá a szavakat (1851 Nagyenyedi album C3295, 75) | Mindenki tág szemmel döbbent a jelenetre (1920 Szabó Dezső 9623001, 55) | [a lángész] soha meg nem alkuvóan tartott torzító tükröt kortársainak, amelyben a bomlásra érett korrupt társadalom döbbenve ismerhette fel magát (1958 Magyar Nemzet febr. 28. C0354, 7).

1a. döbben vmire(lelkiállapotának, körülményeinek változása következtében) hirtelen tudatára ébred vminek, ráeszmél, rájön vmire’ ❖ Menteni akarták a bűnükre későn döbbent vádlók, kérlelték és rá mosolyogtak (1923 Elek Artúr CD10) | A Tisza-kastély gazdag, arisztokratikus környezetében döbben csak [Arany János] a maga szegénységére (1965 Sőtér István CD53) | keserű, önmarcangoló fájdalommal arra döbben, hogy „… az álom mégse vált valóra” (1986 A magyar irodalom története CD53) | Ez a motívumcsoport a siratás lélektanilag általánosan emberi indítékára utal, a halállal találkozó ember tragikumára, aki magárahagyatottságára döbben (1988 Magyar néprajz CD47).

2. (kissé rég) ’megijed, fél, ill. ijedtségében, félelmében (meg)remeg, reszket’ ❖ Debbenek: Contremisco Döbbenek: Idem (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 8) | Döbbenve szökik fel a’ szép szűz (1829 Aurora C0036, 66) | Rámered egy percig sáppadt meredéssel – S nézi vadul Lőrinc Toldit a nagy késsel. De hamar – mint döbbent őze vadon tájnak, Iszonyát felfogván az ijesztő tárgynak, Visszagurul mintegy teste körül, s száguld (1879 Arany János C0657, 129) | a rekkenő párás hőség körülfolyta a két gyereket lankadtan, ahogy állottak ott pihegve a fa alatt s a ház felé füleltek döbbenve: a saját merészségük valami ijedt, részeg mosollyal futkározott az arcukon (1930 Török Sándor CD10).

3. (a szív v. ész szó birt szjeles -be ragos alakjával) ’〈annak kif-ére, hogy vmely érzés, gondolat, felismerés váratlanul feléled, megjelenik vkiben, hirtelen belehasít〉’ ❖ szívembe döbbent kinek nevét hagytam e’ környék’ szigorú partjain (1806 Wándza Mihály 8525023, 126) | Nekem, miközben ők verekszenek, Ijedt szivembe döbben, hogy Juan Nem tudja azt sem, bünös vagyok-e (1955 e. Gáspár Endre ford.–Calderón de la Barca 9175002, 81) | Pál ki akarta nyitni az ablakot, […] de az ablak ellenállt. Ekkor döbbent az eszébe, hogy huszonhárom éve nem nyitotta ki azt egyszer sem (1994 Magyar Hírlap CD09).

3a. döbben vkibe (szem nm-i vonzat esetén) (irod) ’〈érzés, gondolat, ill. tény(állás)〉 belenyilall vkibe, ill. hirtelen tudatosul v. felötlik vkiben’ ❖ mintha beléje döbbent volna a megállithatatlan idő, a lány térdeihez alázkodva zokogva kérte, hogy mindig szeresse, holnap is, holnapután is, végtelenül mindig (1919 Szabó Dezső 9623004, 214) | Nem, nem vagyok boldog s ez néha riasztva döbben belém, szótlanná tesz (1923 Laczkó Géza CD10) | Csak akkor döbbent belé egy-egy pillanatra az iszonyú tragédiákat görgető világ rémülete, ha a behívó vagy a halálcédula képében az ő küszöbét is átlépte a háború (1945 Darvas József 9101014, 68) | Amit valaha Ovidius verseiben olvastam, hogy a fáradalmak kiverik a szerelmet a fiatalok fejéből, mindannyiszor eszembe jutott, ahányszor belém döbbent, hogy ő úton van (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 41).

3b. döbben vki elé (szem nm-i vonzat esetén) (irod)(képzeletében) hirtelen megjelenik vki előtt vmi’ ❖ Baross: e név gránitból és acélból Úgy döbben most elém: élő szobor (1921 Juhász Gyula¹ CD01) | az álom-alakokhoz viszonyítva, melyek még ebben a pillanatban is élesebben döbbentek eléje (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 397) | De gyakran látom arcod, olykor-olykor megtorpanok az utcán valahol s elém döbben az óriási homlok, a merev ajak és a horgas orr (1939 Rónay György 9573076, 43).

Ö: le~, meg~, rá~.

Sz: döbbenés.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dübög; ÉKsz.

döbben¹ tárgyatlan ige 1b5
1.
(vminek felismerése, észrevétele közben) meghökken, meglepődik, ill. (vmire) rácsodálkozik
Elsö valék a’ tsókolásban, ’s mind erre, mind a’ nagy pompára, igazán mondom, hogy döbbentem
(1783 Magyar Könyvház)
Báthory döbbenve hallá a szavakat
(1851 Nagyenyedi album)
Mindenki tág szemmel döbbent a jelenetre
(1920 Szabó Dezső)
[a lángész] soha meg nem alkuvóan tartott torzító tükröt kortársainak, amelyben a bomlásra érett korrupt társadalom döbbenve ismerhette fel magát
(1958 Magyar Nemzet febr. 28.)
1a. döbben vmire
(lelkiállapotának, körülményeinek változása következtében) hirtelen tudatára ébred vminek, ráeszmél, rájön vmire
Menteni akarták a bűnükre későn döbbent vádlók, kérlelték és rá mosolyogtak
(1923 Elek Artúr)
A Tisza-kastély gazdag, arisztokratikus környezetében döbben csak [Arany János] a maga szegénységére
(1965 Sőtér István)
keserű, önmarcangoló fájdalommal arra döbben, hogy „… az álom mégse vált valóra”
(1986 A magyar irodalom története)
Ez a motívumcsoport a siratás lélektanilag általánosan emberi indítékára utal, a halállal találkozó ember tragikumára, aki magárahagyatottságára döbben
(1988 Magyar néprajz)
2. (kissé rég)
megijed, fél, ill. ijedtségében, félelmében (meg)remeg, reszket
Debbenek: Contremisco Döbbenek: Idem
(1810 Végtagokra szedett szótár)
Döbbenve szökik fel a’ szép szűz
(1829 Aurora)
Rámered egy percig sáppadt meredéssel – S nézi vadul Lőrinc Toldit a nagy késsel. De hamar – mint döbbent őze vadon tájnak, Iszonyát felfogván az ijesztő tárgynak, Visszagurul mintegy teste körül, s száguld
(1879 Arany János)
a rekkenő párás hőség körülfolyta a két gyereket lankadtan, ahogy állottak ott pihegve a fa alatt s a ház felé füleltek döbbenve: a saját merészségük valami ijedt, részeg mosollyal futkározott az arcukon
(1930 Török Sándor)
3. (a szív v. ész szó birt szjeles -be ragos alakjával)
〈annak kif-ére, hogy vmely érzés, gondolat, felismerés váratlanul feléled, megjelenik vkiben, hirtelen belehasít〉
szívembe döbbent kinek nevét hagytam e’ környék’ szigorú partjain
(1806 Wándza Mihály)
Nekem, miközben ők verekszenek, Ijedt szivembe döbben, hogy Juan Nem tudja azt sem, bünös vagyok-e
(1955 e. Gáspár Endre ford.Calderón de la Barca)
Pál ki akarta nyitni az ablakot, […] de az ablak ellenállt. Ekkor döbbent az eszébe, hogy huszonhárom éve nem nyitotta ki azt egyszer sem
(1994 Magyar Hírlap)
3a. döbben vkibe (szem nm-i vonzat esetén) (irod)
〈érzés, gondolat, ill. tény(állás) belenyilall vkibe, ill. hirtelen tudatosul v. felötlik vkiben
mintha beléje döbbent volna a megállithatatlan idő, a lány térdeihez alázkodva zokogva kérte, hogy mindig szeresse, holnap is, holnapután is, végtelenül mindig
(1919 Szabó Dezső)
Nem, nem vagyok boldog s ez néha riasztva döbben belém, szótlanná tesz
(1923 Laczkó Géza)
Csak akkor döbbent belé egy-egy pillanatra az iszonyú tragédiákat görgető világ rémülete, ha a behívó vagy a halálcédula képében az ő küszöbét is átlépte a háború
(1945 Darvas József)
Amit valaha Ovidius verseiben olvastam, hogy a fáradalmak kiverik a szerelmet a fiatalok fejéből, mindannyiszor eszembe jutott, ahányszor belém döbbent, hogy ő úton van
(1964 Jékely Zoltán ford.Boccaccio)
3b. döbben vki elé (szem nm-i vonzat esetén) (irod)
(képzeletében) hirtelen megjelenik vki előtt vmi
Baross: e név gránitból és acélból Úgy döbben most elém: élő szobor
(1921 Juhász Gyula¹)
az álom-alakokhoz viszonyítva, melyek még ebben a pillanatban is élesebben döbbentek eléje
(1925 Kosztolányi Dezső)
De gyakran látom arcod, olykor-olykor megtorpanok az utcán valahol s elém döbben az óriási homlok, a merev ajak és a horgas orr
(1939 Rónay György)
Sz: döbbenés
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dübög; ÉKsz.

döbben² (1b5) l. dübben

dübben tn ige 1b5 (tárgyragos határozóval is) (irod)döbben, döbbenik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)

’〈tárgy, építmény〉 ütődéstől egyszeri erős, tompa, mély hangot ad’ ❖ A’ megütött paizsok nagyokat döbbenve repednek (1825 Vörösmarty Mihály 8524379, 18) | Ötven erős váll ezt [ti. a faltörő kost] viszi majd – vagy többen, Fejjel a várfalnak, hogy külseje döbben (1863–1879 Arany János CD01) | az üres kengyelvasak nagyot dübbentek az oldalán (1917 Mariay Ödön CD10) | Réthy Balázsné Felvinczy Sára arra ébredt, hogy valami csörömpöl, valami dübben (ekkor verte földhöz Orgonavirág a tükröt és más holmikat) (1962 Szabó Pál² 9631001, 116).

a. ’〈szív〉 a szokásosnál erősebben üt; dobban’ ❖ Setét lesz azonban, de Csaba nem halad, S most döbbenik szive, midőn maga marad (1826 Vörösmarty Mihály C4534, 245) | Pistának nagyot döbbent a szive (1921 Szabó Dezső 9623002, 69) | rád ismertem és döbbenő szívem titkon súgá: ez ő! (1968 Thury Zsuzsa 9709003, 218).

Sz: dübbent.

Vö. CzF. döbben; ÉrtSz. döbben; TESz. dübög; ÉKsz. döbben, ~; ÚMTsz.

döbben² lásd dübben
dübben tárgyatlan ige 1b5 (tárgyragos határozóval is) (irod)
döbben 1b5
döbbenik (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)
〈tárgy, építmény〉 ütődéstől egyszeri erős, tompa, mély hangot ad
A’ megütött paizsok nagyokat döbbenve repednek
(1825 Vörösmarty Mihály)
Ötven erős váll ezt [ti. a faltörő kost] viszi majd – vagy többen, Fejjel a várfalnak, hogy külseje döbben
(1863–1879 Arany János)
az üres kengyelvasak nagyot dübbentek az oldalán
(1917 Mariay Ödön)
Réthy Balázsné Felvinczy Sára arra ébredt, hogy valami csörömpöl, valami dübben (ekkor verte földhöz Orgonavirág a tükröt és más holmikat)
(1962 Szabó Pál²)
a.
〈szív〉 a szokásosnál erősebben üt; dobban
Setét lesz azonban, de Csaba nem halad, S most döbbenik szive, midőn maga marad
(1826 Vörösmarty Mihály)
Pistának nagyot döbbent a szive
(1921 Szabó Dezső)
rád ismertem és döbbenő szívem titkon súgá: ez ő!
(1968 Thury Zsuzsa)
Sz: dübbent
Vö. CzF. döbben; ÉrtSz. döbben; TESz. dübög; ÉKsz. döbben, ~; ÚMTsz.

Beállítások