dögös mn 15C

1. (rég) ’(tömeges) halált okozó 〈betegség〉, ill. ilyen betegséggel fertőzött, azt terjesztő’ ❖ [a vérhasban szenvedő] betegnek klöns árnyék ſzéket tartſanak, mivel ganéja dgs ’s ragadó (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 347) | [a török határszélre] tétetett Tiſzt-viſelök által minden hozzánk által-jönni igyekez ember jól meg-vizsgáltáſsék, hogy nintsen-é valami ragadós, dögös betegſégtl meg-fertéztetve (1794 Rácz Sámuel 7278034, 298) | [a dögvész idején] kegyelmed, ifjuként, Minden dögös házba bement, S bár sokszor állt útjába holt, De semmi baja sem esett (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 43) | [a pestis] nyirokcsomó-duzzanattal járó formáját (bubópestis) mirigyhalál, guga, gugahalál, csoma, csuma, ragadós dögös mirigy […] elnevezéssel jelölték (1997 Természet Világa CD50).

1a. (rég v. nyj) ’beteg(es), erőtlen 〈ember(i test)〉’ ❖ vinni dögös testet remegő lábak nem akarnak (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1547, 145) | cadaverosus: dögös, hólt test, hólt szin (1825 Lexicon valachico C2915, 81) | Dögös, mn. 3) á. é. nyavalygós, beteges (1872 A magyar nyelv teljes szótára C7036, 222) | dögös ~ mn. ’beteg, nyűgölődő’. Hozattam ël litör bort, mér mondok, ollan dögös mind a kettő, az aptyik is (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 60).

2. (rég) ’oszlásnak indult tetem jellegzetes szagára emlékeztető, büdös, émelyítő 〈szag〉’ ❖ a’ haſnak hig fekete forma, erötlenitö dögös büdöſſégü folyáſai [támadnak] (1775 Szeli Károly ford.–Haen C3932, 117) | [ha a holttestnek] büdös, dögös szaga; akkor a’ test rothadt (1794 Rácz Sámuel C3561, 8).

3. (biz) ’izgalmat keltő, érdekes 〈dolog〉’ ❖ [Az új sportautót] lendületes ékforma [jellemzi], a tető vonalában „dögös” töréssel (1994 Magyar Hírlap CD09) | [akad még valaki,] aki számára a halandók derékba tört sorsa nem csupán kapós „szenzi” vagy dögös sztori (1998 Magyar Hírlap CD09) | ki gitározik olyan dögösen a zenekarban (1998 Magyar Hírlap CD09) | dögös bluesok és vad rock and rollok (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. (biz) ’csábítóan csinos, szexis (öltözetű) 〈személy, kül. nő〉, ill. ilyen személyre jellemző, érzékien kihívó (szándékú) 〈öltözék, megnyilvánulás〉’ ❖ Manapság a dögös, minden testrészével „feszítő”, mindent kidomborító, kicsattanó egészségű, szexbálványként „üzemelő” hölgyeké a biztos jövő (1996 Magyar Hírlap CD09) | ellenállhatatlanul dögös még ma is, ha dús fürtjeim hűlt helyébe amúgy legényesen beletúrok, és elrikkantom magam, hogy: jeeee! (1998 Magyar Hírlap CD09) | pántos, dögös ruháikban charlestont jártak (2000 Magyar Hírlap CD09).

Sz: dögösség.

Vö. CzF.; TESz. dög; SzT.; ÚMTsz.; ÉKsz.².

dögös ❖ melléknév ◦ 15C ◦
permalink
1. (rég)
(tömeges) halált okozó 〈betegség〉, ill. ilyen betegséggel fertőzött, azt terjesztő
[a vérhasban szenvedő] betegnek klöns árnyék ſzéket tartſanak, mivel ganéja dgs ’s ragadó
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
[a török határszélre] tétetett Tiſzt-viſelök által minden hozzánk által-jönni igyekez ember jól meg-vizsgáltáſsék, hogy nintsen-é valami ragadós, dögös betegſégtl meg-fertéztetve
(1794 Rácz Sámuel)
[a dögvész idején] kegyelmed, ifjuként, Minden dögös házba bement, S bár sokszor állt útjába holt, De semmi baja sem esett
(1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe)
[a pestis] nyirokcsomó-duzzanattal járó formáját (bubópestis) mirigyhalál, guga, gugahalál, csoma, csuma, ragadós dögös mirigy […] elnevezéssel jelölték
(1997 Természet Világa)
1a. (rég v. nyj)
beteg(es), erőtlen 〈ember(i test)〉
vinni dögös testet remegő lábak nem akarnak
(1817 Édes Gergely ford.–Horatius)
cadaverosus: dögös, hólt test, hólt szin
(1825 Lexicon valachico)
Dögös, mn.melléknév 3) á. é.átvitt értelemben nyavalygós, beteges
(1872 A magyar nyelv teljes szótára)
dögös ~ mn.melléknév ’beteg, nyűgölődő’. Hozattam ël litör bort, mér mondok, ollan dögös mind a kettő, az aptyik is
(1951–1955 Kiskanizsai szótár)
2. (rég)
oszlásnak indult tetem jellegzetes szagára emlékeztető, büdös, émelyítő 〈szag〉
a’ haſnak hig fekete forma, erötlenitö dögös büdöſſégü folyáſai [támadnak]
(1775 Szeli Károly ford.–Haen)
[ha a holttestnek] büdös, dögös szaga; akkor a’ test rothadt
(1794 Rácz Sámuel)
3. (biz)
izgalmat keltő, érdekes 〈dolog〉
[Az új sportautót] lendületes ékforma [jellemzi], a tető vonalában „dögös” töréssel
(1994 Magyar Hírlap)
[akad még valaki,] aki számára a halandók derékba tört sorsa nem csupán kapós „szenzi” vagy dögös sztori
(1998 Magyar Hírlap)
ki gitározik olyan dögösen a zenekarban
(1998 Magyar Hírlap)
dögös bluesok és vad rock and rollok
(2000 Magyar Hírlap)
3a. (biz)
csábítóan csinos, szexis (öltözetű) 〈személy, kül. nő〉, ill. ilyen személyre jellemző, érzékien kihívó (szándékú) 〈öltözék, megnyilvánulás〉
Manapság a dögös, minden testrészével „feszítő”, mindent kidomborító, kicsattanó egészségű, szexbálványként „üzemelő” hölgyeké a biztos jövő
(1996 Magyar Hírlap)
ellenállhatatlanul dögös még ma is, ha dús fürtjeim hűlt helyébe amúgy legényesen beletúrok, és elrikkantom magam, hogy: jeeee!
(1998 Magyar Hírlap)
pántos, dögös ruháikban charlestont jártak
(2000 Magyar Hírlap)
Sz: dögösség
Vö. CzF.; TESz. dög; SzT.; ÚMTsz.; ÉKsz.²
ÚESz: ↪dög (dögös)

Beállítások