döngicsél ige 1b

1. tn ’〈rovar, pl. méh, légy〉 repülés közben szárnyával el-elhalkuló, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül’ ❖ Mint méhecske, ki döngicsél A’ partnak virúló tarka virági közt (1814 Hoblik Márton C2092, 60) | bogarak döngicséltek ezer bolygó csapatokban (1845 Kolmár József² C4101, 14) | [a kutya] álmos szemmel kaffant egyet olykor-olykor az orra környékén döngicsélő légyre (1904 Gárdonyi Géza 9173023, 67) | [a cickányok bundája] ellenáll a legéhesebb szúnyog próbálkozásainak is, ha pedig hosszú orruk körül döngicsélnek, könnyen pórul járhatnak (1995 Magyarország állatvilága CD14).

2. tn (irod) ’erre emlékeztető, halk, egybefolyó, kellemesen zsongító hangot ad vmi v. ilyen hangon beszél vki, ill. így szól, hangzik vmi’ ❖ [ha] kioktattad volna lányunkat, hogy ne engedjen fülébe döngicsélni az utcán, hanem hozza föl ide azt az urat (1898 Abonyi Árpád C0471, 125) | a kávédaráló halkan pörgött, duruzsolt, döngicsélt (1924 Krúdy Gyula CD54) | Az udvaron dal döngicsél (1974 Kormos István ford.–Bruant 9353062, 230).

2a. ts (irod) ’ilyen hangon mond v. énekel vki vmit’ ❖ [a nők] már nem a Gyapjú utcai német színházban vagy a Beleznay kertben tanulták a dalokat, amelyeket a férfiak fülébe lehet döngicsélni (1917 Krúdy Gyula CD54) | a tehenek nyakában meg lustán himbálódzott a kolomp és úgy muzsikált a szava, mintha nagyon szomorú nótát döngicsélne valaki (1931 Sásdi Sándor CD10) | bölcsődalokat döngicséltem (1956 Irodalmi Újság júl. 28. C5231, 28).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döng; ÉKsz.; ÚMTsz.

döngicsél ige 1b
1. tárgyatlan
〈rovar, pl. méh, légy〉 repülés közben szárnyával el-elhalkuló, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül
Mint méhecske, ki döngicsél A’ partnak virúló tarka virági közt
(1814 Hoblik Márton)
bogarak döngicséltek ezer bolygó csapatokban
(1845 Kolmár József²)
[a kutya] álmos szemmel kaffant egyet olykor-olykor az orra környékén döngicsélő légyre
(1904 Gárdonyi Géza)
[a cickányok bundája] ellenáll a legéhesebb szúnyog próbálkozásainak is, ha pedig hosszú orruk körül döngicsélnek, könnyen pórul járhatnak
(1995 Magyarország állatvilága)
2. tárgyatlan (irod)
erre emlékeztető, halk, egybefolyó, kellemesen zsongító hangot ad vmi v. ilyen hangon beszél vki, ill. így szól, hangzik vmi
[ha] kioktattad volna lányunkat, hogy ne engedjen fülébe döngicsélni az utcán, hanem hozza föl ide azt az urat
(1898 Abonyi Árpád)
a kávédaráló halkan pörgött, duruzsolt, döngicsélt
(1924 Krúdy Gyula)
Az udvaron dal döngicsél
(1974 Kormos István ford.Bruant)
2a. tárgyas (irod)
ilyen hangon mond v. énekel vki vmit
[a nők] már nem a Gyapjú utcai német színházban vagy a Beleznay kertben tanulták a dalokat, amelyeket a férfiak fülébe lehet döngicsélni
(1917 Krúdy Gyula)
a tehenek nyakában meg lustán himbálódzott a kolomp és úgy muzsikált a szava, mintha nagyon szomorú nótát döngicsélne valaki
(1931 Sásdi Sándor)
bölcsődalokat döngicséltem
(1956 Irodalmi Újság júl. 28.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döng; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások