diós mn és fn 

I. mn 15A2

1. ’diófa magjából, ill. annak felhasználásával készített 〈étel, kül. tésztaféle, es. gyógyhatású szer〉’ ❖ [az ún. diófagombát] tedd diós olajba (1796 Veres Mihály ford. C4409, 53) | A diósfelfujtját is ki meri állítani akár a király asztalára (1897 Vértesi Arnold C4449, 41) | megevett még három mignont, egy csokoládésat, egy linzert s egy diósat (1933 Nagy Lajos CD10) | Szilézia vidékéről származik a diós és mákos bejgli, amely eredetileg zsidó ünnepi sütemény volt (1999 Lakáskultúra CD39).

2. ’diót tartalmazó 〈tárgy, kül. zsák〉’ ❖ Egy Egér a’ diós-ládában születvén majd egész életét ottan tltötte (1776 Esopus meséi ford. C1642, 202) | ott ülnek a pirospozsgás tiszolci asszonyok a mogyoróiknál, diós zsákjaiknál, a csinos zeheri menyecskék az almarakásokon (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | előzuhantak az összekötözött, megsárgult újságkötegek, diós zsákok (1985 Bodor Ádám 1020001, 17).

3. (ritk) ’diófákkal benőtt 〈hely, terület〉’ ❖ Diós: diós hely (1792 Kisded szótár C0816, 32) | A Maros melléki diósvölgyek (1934 Magyar néprajz CD47) | A -d képző az ilyen helységnevekben valamivel való ellátottságot jelent: Nyárad vagy Nyárád ’nyárfás hely’, Cegléd ’fűzfás’, Diód (ebből: Gyógy) ’diós hely’ (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

II. fn 4A

’diófákból álló ültetvény, ill. (jellemzően) diófák alkotta liget’ ❖ Diós: diós hely (1792 Kisded szótár C0816, 32) | Mihály rögtön vette a fejszét s ment ki a diósba (1872 Jókai Mór C2285, 65) | 1920 előtt Mo. diótermésének nagy részét a DNy-erdélyi folyóvölgyek gyümölcsöskertként használt kiterjedt dióerdei és ligetei adták. Hasonló folyó menti diósok húzódnak meg a Felső-Tisza vidékén (1977 NéprajziLex. CD47).

ÖE: ~kert.

Vö. CzF. diós¹, diós²; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.

diós melléknév és főnév
I. melléknév 15A2
1.
diófa magjából, ill. annak felhasználásával készített 〈étel, kül. tésztaféle, es. gyógyhatású szer〉
[az ún. diófagombát] tedd diós olajba
(1796 Veres Mihály ford.)
A diósfelfujtját is ki meri állítani akár a király asztalára
(1897 Vértesi Arnold)
megevett még három mignont, egy csokoládésat, egy linzert s egy diósat
(1933 Nagy Lajos)
Szilézia vidékéről származik a diós és mákos bejgli, amely eredetileg zsidó ünnepi sütemény volt
(1999 Lakáskultúra)
2.
diót tartalmazó 〈tárgy, kül. zsák〉
Egy Egér a’ diós-ládában születvén majd egész életét ottan tltötte
(1776 Esopus meséi ford.)
ott ülnek a pirospozsgás tiszolci asszonyok a mogyoróiknál, diós zsákjaiknál, a csinos zeheri menyecskék az almarakásokon
(1895 Mikszáth Kálmán)
előzuhantak az összekötözött, megsárgult újságkötegek, diós zsákok
(1985 Bodor Ádám)
3. (ritk)
diófákkal benőtt 〈hely, terület〉
Diós: diós hely
(1792 Kisded szótár)
A Maros melléki diósvölgyek
(1934 Magyar néprajz)
A -d képző az ilyen helységnevekben valamivel való ellátottságot jelent: Nyárad vagy Nyárád ’nyárfás hely’, Cegléd ’fűzfás’, Diód (ebből: Gyógy) ’diós hely’
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
II. főnév 4A
diófákból álló ültetvény, ill. (jellemzően) diófák alkotta liget
Diós: diós hely
(1792 Kisded szótár)
Mihály rögtön vette a fejszét s ment ki a diósba
(1872 Jókai Mór)
1920 előtt Mo.Magyarország diótermésének nagy részét a DNydélnyugat-erdélyi folyóvölgyek gyümölcsöskertként használt kiterjedt dióerdei és ligetei adták. Hasonló folyó menti diósok húzódnak meg a Felső-Tisza vidékén
(1977 NéprajziLex.)
ÖE: dióskert
Vö. CzF. diós¹, diós²; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások