dicsőítő mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → dicsőít.

II. mn 11C3

1. ’elragadtatott dicséretet, magasztalást kifejező 〈értékelés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ alkotmányos jusaink állandó védlőjét s nemzeti szabadalmaink fedező paizsát szoktuk meg már Főherczegségedben dicsőítőleg tekinteni (1836 Kossuth Lajos CD32) | Így hangzott a kortársak dicsőítő itélete (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Hetényi Tibor] dicsőítő cikkeket iratott fogyhatatlanul megjelenő könyveiről (1931 Szabó Dezső 9623013, 120) | az uralkodó nevét soha nem lehet önmagában, csak valamilyen dicsőítő jelző társításával kimondani (2000 Hegedűs Béla CD40).

2. (Irodt is) ’vmely személyt, eseményt magasztaló, gondolat- és érzelemgazdag, emelkedett hangvételű 〈szónoklat v. költemény〉, ill. ilyen tartalmú, hangvételű művekből álló 〈költészet, irodalom〉’ ❖ írok dicsőítő ódákat, panegirikonokat főispán, nádorispán, országbíró beiktatása, jubileuma, születésnapja alkalmával (1865 Jókai Mór CD18) | a Prodan testvérek, Gábor (1816–1844) és Vazul (1809–1880) ódái […] a régi hagyományos dicsőítő költészet visszhangjai (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A szónoki beszéd két fő faját különböztették meg: a dicsőítő (laudatoria) és a buzdító (cohortatoria) orációt (1964 Gerézdi Rabán CD53) | [Janus Pannonius Padovában] szerzi legterjedelmesebb költeményét, mecénásáról, Jacopo Antonio Marcello velencei államférfiról szóló panegyricusát, és Guarinóról írt dicsőítő költeményén is dolgozik (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2a. (Irodt v. Zene) ’〈az ókori irodalomban:〉 isten(eke)t magasztaló, hozzá(juk) segítségért fohászkodó(, énekelt formához kötött) 〈költemény〉’ ❖ egy 1. vagy 2. században Kr. u. keletkezett, 88 hymnusból álló gyüjtemény […], melyben a legkülönbözőbb istenségekhez intézett dicsőítő fohászok foglaltatnak (1904 ÓkoriLex. CD28) | Paian […] a. m. „gyógyító”; az antik görög irodalomban először Apolló isten mellékneve, majd a tiszteletére mondott himnikus dicsőítő dalok, végül általánosságban a magasztaló, hálálkodó és győzelmi (főként istenekhez szóló) énekek elnevezése (1931 ZeneiLex. CD49).

2b. (Vall) ’Istent v. szentet magasztaló, ünnepélyes hangvételű 〈(templomi) ének〉’ ❖ a zsoltárnak szent igéi közül egy pár zsoltár az, melyet a régi bölcsek kiszemeltek, hogy ismételjük a szabadság ünnepének estéjén mint a hállél dicsőítő énekeit (1894 Löw Immánuel 8278003, 148) | 1512-ben már napvilágot lát az első német nyomtatott tabulatúráskönyv, amely a következő címet viseli: […] („Egynéhány dicsőítő ének és dalocska orgona- és lanttabulatúrái”.) (1974 Pernye András 9527001, 116) | A szentekről szóló alkotások egy része könyörgő vagy dicsőítő énekbe ágyazva mondja el a szentek jótéteményeit (1980 NéprajziLex. CD47) | a 113–118 zsoltárt „hallel-zsoltárok”-nak, azaz „dicsőítő énekek”-nek nevezzük (1988 Bibliai nevek és fogalmak CD1209).

J: dicsérő.

Vö. CzF.

dicsőítő melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévdicsőít
II. melléknév 11C3
1.
elragadtatott dicséretet, magasztalást kifejező 〈értékelés, megnyilvánulás stb.〉
alkotmányos jusaink állandó védlőjét s nemzeti szabadalmaink fedező paizsát szoktuk meg már Főherczegségedben dicsőítőleg tekinteni
(1836 Kossuth Lajos)
Így hangzott a kortársak dicsőítő itélete
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[Hetényi Tibor] dicsőítő cikkeket iratott fogyhatatlanul megjelenő könyveiről
(1931 Szabó Dezső)
az uralkodó nevét soha nem lehet önmagában, csak valamilyen dicsőítő jelző társításával kimondani
(2000 Hegedűs Béla)
2. (Irodt is)
vmely személyt, eseményt magasztaló, gondolat- és érzelemgazdag, emelkedett hangvételű 〈szónoklat v. költemény〉, ill. ilyen tartalmú, hangvételű művekből álló 〈költészet, irodalom〉
írok dicsőítő ódákat, panegirikonokat főispán, nádorispán, országbíró beiktatása, jubileuma, születésnapja alkalmával
(1865 Jókai Mór)
a Prodan testvérek, Gábor (1816–1844) és Vazul (1809–1880) ódái […] a régi hagyományos dicsőítő költészet visszhangjai
(1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
A szónoki beszéd két fő faját különböztették meg: a dicsőítő (laudatoria) és a buzdító (cohortatoria) orációt
(1964 Gerézdi Rabán)
[Janus Pannonius Padovában] szerzi legterjedelmesebb költeményét, mecénásáról, Jacopo Antonio Marcello velencei államférfiról szóló panegyricusát, és Guarinóról írt dicsőítő költeményén is dolgozik
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2a. (Irodt v. Zene)
〈az ókori irodalomban:〉 isten(eke)t magasztaló, hozzá(juk) segítségért fohászkodó(, énekelt formához kötött) 〈költemény〉
egy 1. vagy 2. században Kr. u.Krisztus után keletkezett, 88 hymnusból álló gyüjtemény […], melyben a legkülönbözőbb istenségekhez intézett dicsőítő fohászok foglaltatnak
(1904 ÓkoriLex.)
Paian […] a. m.annyi mint „gyógyító”; az antik görög irodalomban először Apolló isten mellékneve, majd a tiszteletére mondott himnikus dicsőítő dalok, végül általánosságban a magasztaló, hálálkodó és győzelmi (főként istenekhez szóló) énekek elnevezése
(1931 ZeneiLex.)
2b. (Vall)
Istent v. szentet magasztaló, ünnepélyes hangvételű (templomi) ének〉
a zsoltárnak szent igéi közül egy pár zsoltár az, melyet a régi bölcsek kiszemeltek, hogy ismételjük a szabadság ünnepének estéjén mint a hállél dicsőítő énekeit
(1894 Löw Immánuel)
1512-ben már napvilágot lát az első német nyomtatott tabulatúráskönyv, amely a következő címet viseli: […] („Egynéhány dicsőítő ének és dalocska orgona- és lanttabulatúrái”.)
(1974 Pernye András)
A szentekről szóló alkotások egy része könyörgő vagy dicsőítő énekbe ágyazva mondja el a szentek jótéteményeit
(1980 NéprajziLex.)
a 113–118 zsoltárt „hallel-zsoltárok”-nak, azaz „dicsőítő énekek”-nek nevezzük
(1988 Bibliai nevek és fogalmak)
Vö. CzF.

Beállítások